Merry Christmas! (Onew and Taemin)

-Annyira izgulok hogy mit fog hozzá szólni!- sóhajtott fel barátnőd egy nappal szent este előtt. Barátaitok már megint csavarogni voltak mint mindig ha ki akartak bújni a munka alól.
-Nyugodj meg Donsaeng örülni fog neki. Már nagyon tervezte mostanában szóval nincs miért izgulnod.
-Igazad van -mosolyodott el-és te mit adsz Taeminnek?
- Egy karórát. Hogy mindig tudja mikorra kell hazaérnie. Kérsz enni?
- Nem de te csak maradj ülve mindjárt hozok nektek valamit . -Odajött és megsimogatta a hasadat. - Már megint éhes vagy Kicsi Minnie? Hát nem hagyod a mamát nyugton egy picit? - a baba válaszképp csak rúgott egyet- na jó hozom már -nevetett fel
5 hónapos terhes voltál. Egy házban éltél a barátnőddel és mind kettőtök párjával. A barátnőd 8 hetes terhes és ez lesz a karácsonyi ajándéka barátja számára. Már este 11 óra és a fiúk sehol ti már lefekvéshez készülődtetek hiszen egész nap talpon voltatok takarítottatok, főztetek, sütöttetek. Mindezt csak azért hogy ne holnap kelljen ezeket. Igazából a fiúk sem voltak messze hiszen kintről figyelték mikor is fekszetek le. Mikor eljött a pillanat mind az öten két nagy táskával szépen lassan felbattyogtak a nappaliba.
-Srácok! A lehető leghalkabban kell mindent csinálni, mert ha felébrednek lőttek a meglepetésnek.- suttogta Onew még a bejárati ajtóban. Mindent a lehető leghalkabban csináltak. Szépen kitakarítottak megy egyszer majd elkezdték a házat díszíteni. Szép piros és kék díszekkel aggattak teli mindent. Még a fenyőfát is behozták és felállították. Key a konyhában összedobott egy könnyű reggelit hiszen már reggel 6 óra volt és lassan ti is felkeltetek.
-Hát ha ettől nem dobják magukat hanyatt akkor feladom. -sóhajtotta Jonghyun fáradtan
-Akkor keressetek másik asszonyt.
-Nyugi Minho Tetszeni fog nekik! Tessék hoztam nektek kávét.
Az ébresztőóra csörgött. mindenki lélegzet visszafolytva várta, hogy mi lesz a reakció először SooJin jött ki de még csukott szemmel a fürdőbe ment. Semmit sem vett észre. Másodjára te jöttél ki. De amint szembesültél azzal hogy 5 pasi néz rád gyorsan visszaszaladtál a szobába egy köntösért.
-Igazán jól néz ki még így 5 hónapos terhesen is az asszonyod.- szólt viccelődve Jonghyun
-A szemed is levedd róla -vágta nyakon Taemin
Lassan megint kijöttél a szobából és meglepődve néztél szét a feldíszített nappalin. Gyönyörű  volt . A szemed sarkából láttad amint Soojin is elcsodálkozott a felhozatalon. Egymásra néztetek és egyszerre kérdeztétek meg :-Mégis mikor?
- Éjszaka.
- Ja szóval Kávét - siránkozott Minho és Jonghyun egyszerre
-Istenem tessék -adott nekik Key egy egy bögrével- úgy gondoltuk hogy meglepünk titeket egy kicsit és elvégeztünk mindent szóval ti csak feküdjetek vissza és az életetek értelmei viszik is a reggelit. Ezzel Taemin és Onew megindult felétek egy egy megrakott tálcával. Nem nagyon értettétek hogy miért de örültetek neki. Ezek után a 3 srác elbúcsúzott de megígérték hogy még este visszajönnek átadni az ajándékokat. A napotok másból sem állt minthogy ültetek. A két jómadár nem engedte hogy felkeljetek. Este 8 óra ideje az ajándékokat előkészíteni. Te gyorsan becsúsztatta a szépen becsomagolt ajándékot Taemin-nek, SooJin-nek és Onew-nak. Utána sorra következtek az emberek és be illetve ki vettek alóla ajándékokat. mikor mindenki megkapta eldöntöttük hogy SooJin nyitja ki előbb Tőled egy nyakláncot kapott amely két részből állt az egyik természetesen nálad volt . Onew-tól egy csodaszép karkötőt, Taemin-től pedig egy szép felsőt (amit Key választott az utolsó pillanatban). A következő Onew volt tőled kapott egy szakácskönyvet amiben vagy 30 féle képen lehet a csirkét elkészíteni. Taemin-től egy pár kesztyűt kapott és SooJin-től...
A következő képen zajlott le. Soojin egy masnit rakott a hasára majd a fa mellé állt. Onew kicsit furán nézett de amikor SooJin a pocakjára tette a kezét mindent megértett. Boldogan ugrott fel a helyéről és csókolta körbe menyasszonyát. nevetve figyeltük ahogy ujjongva kiabálja hogy "apa leszek" . Taemin időközben kinyitotta az ajándékát. Az óra tetszett neki és vette az üzenetedet, Onwetől sálat kapott  SooJintől meg egy meleg pulóvert. Te voltál a soron Barátnődtől egy gyönyörű rugdalózót a babának Onew-tól egy szép kismama ruhát. Taemin meg nem adta oda az ajándékát ehelyett felállított a fotelből és megcsókolt. Miután elváltatok rád mosolygott és letérdelt.

-Kim Minyoung megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel?- kérdezte majd felnyitotta a dobozt.

Nagyon meglepődtél ebből a meglepődöttségből kisfiad rúgása ébresztett fel
-Persze hogy igen. -felelted könnyes szemekkel. Nagyon örültél hogy ez a csodálatos ember itt a barátod vagyis a vőlegényed.
Karácsony van együtt a család és épp megérkeztek a legjobb barátok. Mind a két párnak gratuláltak majd ők is átnyújtották az ajándékaikat. Csodaszép szenteste volt. Nem is kívánhattatok volna szebbet.

Ui.: Igaz hogy megkésve de boldog karácsonyt mindenkinek :Az Író xD

Hope for life (Taemin) part.1

Éreztétek már, hogy a család ahol laktok úgymond „kiközösít”? Sajnos én most ezt élem meg. Gyűlölöm az életem minden egyes napját. Vagyis Gyűlöltem egészen addig amíg meg nem ismertem őt. Valahogy éreztette velem, hogy nem vagyok felesleges és hogy engem is lehet szeretni. Megmutatta mi is az igazi élet.

Szokásos szombatnak indult az egész. Reggel felkeltem elvégeztem a szokásos teendőimet majd munkába indultam. A hét minden napján dolgoztam. Kora reggeltől késő estig, így legalább elkerültem a családomat. Persze ők mondják „mert sosem vagy itthon” de ez mindenkinek jobb így. Lassan sétáltam hisz a bolt közel volt hozzánk nekem meg még volt időm. Ezért betértem a közeli kis parkba. Csak sétálgattam és kódorogtam amikor az egyik padon észrevettem, hogy egy fiú sírt. Sose tudtam elnézni ha valaki szomorú így gyorsan odamentem hozzá hátha tudok neki segíteni.
- Sz...szia.
- Ohh -szipog- szia segíthetek valamiben? -kérdezte könnyáztatta arccal mégis mosolyogva.
- Épp ezt szerettem volna megkérdezni tőled. Kérlek ne vedd tolakodónak a jelenlétemet én csak segíteni szeretnék.- nem szólt semmit csak a nyakamba borult, és ott sírt tovább. Valahogy engem is megnyugtatott ezzel. Ahogy szorosan magához ölelt úgy éreztem a világ talán még sincs ellenem, hogy van a világnak egy pontja ahol engem is el tudnak fogadni és szeretni tudnak. Vagy egy órája ülhettünk így összeborulva de számomra csak pár percnek tűnt.
-K..kérlek ne haragudj.- szipogott és könnyeit törölte kedvesen átnyújtottam neki egy marék zsebkendőt.- a...a kabátodat kitisztíttatom
-Ugyan semmiség. De jobb már?
-Igen még egyszer nagyon köszönöm. A nevem Lee Taemin téged hogy hívnak?
- Az én nevem Choi Minyoung. Megkérdezhetem mi volt az oka, hogy ennyire kiborultál?
- A barátnőm megcsalt és ezt ma tudtam meg. De ő már 2 éve csinálja. Úgy volt hogy ma megkérem a kezét már megvettem a gyűrűt is. És pont a házam előtt váltak el. 2 évig semmit sem sejtettem ebből az egészből. És most olyan...- csörög egy telefon. 2 perc után rájövök, hogy az enyém az.
-Ne haragudj ezt fel kell vennem.- mondtam neki gyorsan- Jó napot Főnök úr.
-Minyoung mától egy hét szabad napot kap. 1 éve egyetlen szabad napot sem vett ki.
-De főnök maga is tudja, hogy a munkámnak élek és utálok otthon lenni. Könyörgöm önnek kegyelmezzen meg nekem
-Nem sajnálom egy hét múlva újra kezdheti a munkát de most muszáj pihennie.
És ezzel letette a telefont. A sírás kerülgetett. Ha nem kell dolgoznom akkor hova menjek? Miért vagyok ilyen szerencsétlen?
-Valami baj van?-kérdezte Taemin -kirúgtak vagy mi a baj?
- Nem. Még rosszabb szabadságra küldtek. Tudod az én családom az mondhatni utál engem. A fizetésem felét odaadom nekik mégis csak velük lakom de már vagy 3 hónapja beszéltem normálisan valamelyik családtagommal is. -és eddig a pontig bírtam. Pedig megfogadtam, hogy senki előtt nem fogok sírni. Ő kedvesen átölelt pont úgy ahogy egy félórával ezelőtt én is tettem vele. Gyorsan összeszedtem magam és mosolyogva megköszöntem neki, hogy ilyen kedves.
- Sajnálom, hogy még az én gondjaimmal is terhellek.
-Ugyan. Ha te nem lettél volna aki meghallgat talán valamelyik hídról már leugrottam volna . Szóval ez a leges legkevesebb amit megtehetek érted. De tudod mit ha ennyire nem szeretsz otthon lenni akkor találkozzunk ezalatt az egy hét alatt mit szólsz?
- Hát. Én … nem tudom
-Nem akartam tolakodó lenni félre ne érts. Csak tudod én sem tudnék megmaradni abban a házban ahova annyi emlék fűz. Szerintem bele örülnék. Ezért kérlek erre. Semmi hátsó szándékom nincs evvel.
Olyan aranyosan kérlelt, hogy beadtam a derekam neki. Igazából féltem, hogy milyen is lesz vele. De végül is elég jól alakult minden. Reggelente a parkban találkoztunk, onnan a közeli kávézóba mentünk reggelizni és beszélgetni. Utána sétálgattunk és még többet beszélgettünk. Megtudtam, hogy a családját már egész kiskorában elvesztette és, hogy árvaházban nőtt fel. Nagyon sok mindent megtudtunk egymásról. Ez az egész hét csupa öröm volt. Legalábbis számomra. Vasárnap ismét a parkban voltam és őt vártam. Ma a szokásosnál jobban kicsíptem magam. 9 óra volt. Ilyenkor már rég itt szokott lenni. Nagyon féltem nehogy valami baja legyen. De hamar rá kellett jönnöm, hogy akinek baja lesz az én leszek. Ugyan is Taemin egy lánnyal jött kézen fogva felém. A mosoly az arcomról nem hervadt le. Nem engedhettem meg magamnak hogy elgyengüljek.
- Minyoung be szeretném neked mutatni a barátnőmet, Yunt.
- Nagyon örülök a találkozásnak.
- Részemről viszont nem. Szívem nem úgy volt, hogy étterembe viszel? -nyávogta egér vékony hangján
- De úgy volt csak be akartalak mutatni Minyoungnak. Tudod ő volt az akiről meséltem.
- Ja igen de menjünk már most vettem ezt a magassarkút és fáj benne a lábam.
Lenéztem a lábára és egy nagyon drága cipő volt rajta én már szinte szégyellem azt a pár wonos cipőmet amit kb. akkor vettem mikor elkezdtem dolgozni.
- Nincs kedved velünk tartani?- kérdezte Taemin
- Sajnálom de ma be kell mennem dolgozni pont akkor hívott a főnököm mielőtt ideértetek volna
-Igazán sajnálom. de ugye még össze futunk valamikor?
-Persze amint az időm engedi -mosolyogtam még mindig majd elindultam a munkahelyem felé de még hallottam Yunt aki épp azt mondja Taeminnek, hogy milyen ó divatú az öltözködésem. Valahogy nagyon szíven ütött az, hogy Taemin ennyire ostobán visszafogadta azok után amit tett. Legbelül éreztem, hogy ha már nem fogunk találkozni az nagyon fog fájni hiszem a legjobb barátok is lettünk vagy talán egy kicsivel többek. 1 hét alatt megtanította, hogy az emberek jók is tudnak lenni. És igaz tudtán kívül még arra is megtanított milyen tiszta szívből szeretni.

~Folytatjuk~

Sorry (Optional Biast)

-Tudod kurvára elegem van már belőled! Szerinted nekem, hogy esik hogy minden nap amikor hazajössz mást nem hallok csak hogy neked ez nem jó az nem jó. Hát akkor bazd  meg magad és engem meg felejts el. Soha nem kértelek arra, hogy vegyél el. Te akartad mert állítólag "szeretsz".-sírva estem össze előtted. Sose gondoltad volna, hogy ezt ki tudja valaha is hozni belőlem valaki. Én mindig is a jó kislány szerepét játszottam. Senki sem ismerte a történetemet még te sem. A szüleim sem tudtak semmiről. Nem tudtam magam rávenni, hogy elmondjam nekik.

                                        11 éves voltam mikor nagybátyám meglátogatott minket  nagyon  szerettem ezért mindig mellette voltam még mellette is aludtam. Akkoriban nem tudtam felfogni hogy mit jelent az amit csinál. Fájt nagyon. Utána napokig nem engedett ki a szobából sem. Anyámék nem is gyanakodtak. Valahogy sosem törődtek velem igazán. Miután nagybátyám elment boldog voltam azt hittem hogy nem látom többet. De tévednem kellett mikor 16 éves lettem megint eljött és megint megerőszakolt. Hiába voltam idősebb és erősebb sehogy sem tudtam védekezni. Rá kellett jönnöm hogy ezt szánta nekem a sors és ezt kell majd elviselnem örök életemre. De aztán jöttél te. Te aki megváltoztatta az életem és megmutatta, hogy van miért élni. Kirángattál a pokol legmélyebb bugyrából, a felszínre. Vagyis ekkor még ezt gondoltam.

Lassan felálltam és a szemedbe néztem.

-Tudod fáj, nagyon fáj, hogy így játszottál az érzéseimmel. De igazad volt megszoktam már hogy azok az emberek vezetnek meg akiket szeretek. De egyet jól jegyezz meg! Soha többé nem hagyom, hogy még egyszer megbánthass. Ja és még valami Felejtsd el hogy valaha ismertél. én is ezt teszem.

Még mindig a nappali közepén álltál és nem fogtál fel semmit. Én a szobában pakoltam amikor rosszul lettem. El ájultam. A kórházban tértem magamhoz. Te ott ültél mellettem. Engem néztél. Most sem szólaltál meg csak néztél. Egy orvos jött be.

-Jó napot kisasszony. Én Dr. Choi  vagyok  . Sajnos rossz hírt kell közölnöm önnel. Mikor a Férje behozta önt kérte, hogy teljes vizsgálatot végezzünk el önön. és a vizsgálatok kimutatták, hogy ön 14 hetes terhes volt de sajnos elvetélt ezért meg kellett műtenünk. Műtét közben kétszer kellett újjáélesztenünk ennek következménye, hogy sajnos nem lehet majd gyereke hiszen ki kellett vennünk a méhét.- ledöbbenve hallgattam az orvos hideg hangját amint azt magyarázza, hogy nem lehet gyerekem. és ami volt meghalt. semmilyen érzelmet nem mutattam senki felé. de magamban ordítottam. A szemem sarkából rád nézem szemeid könnyesek voltak. Meglepődtem. Még soha nem láttam, hogy sírtál volna. Te is olyan voltál mint én elrejtetted az érzéseidet. De ez most váratlanul ért. már nem figyeltem a dokira aki ezt észrevette és csendben távozott. Igaz hogy a legrosszabb hírt nem mondta el de úgy gondolta, hogy te majd elmondod nekem. 

-Yuuki valamit mondanom kell neked. Sajnos..-elsírtad magad. Csak értetlenül nézem hogy miért is zokogsz.- N..nem sok időnk maradt már egymásra. Nem akarok tőled haragban elválni-Nem értettem.

– Mi van??

– Meg...meg… fogsz halni. -elkezdtél zokogni. megijedtem. 22 éves vagyok nem halhatok meg.

Csak a fejemet ráztam és semmit sem értettem. lassan odahajoltál hozzám és megcsókoltál. Ebben a csókban benne volt minden amit valaha érezhettél. Fájdalom keserűség szerelem szeretet és félelem. És megértettem. Ezt nem azért mondtad, hogy magad mellett tarts hanem azért mert szeretsz és félsz elveszíteni. Tudod igazából nem is haragudtam rád abban a pillanatban semmiért. csak élveztem a pillanatot amit még veled tölthettem. És abban a pár napban amit majd együtt töltünk mielőtt itt hagylak el fogom mondani, hogy te voltál életem legjobb döntése. És hogy mindig is szeretni foglak.