(Fél)Testvérek?! Part 1 (Kibum)

Gyűlöltem a munkámat. De ki nem gyűlölne tizenkét-tizennégy órát, harminc fokban, bunkó munka társakkal összezárva eltölteni? Szerintem senki. Én sem sokáig húzom itt az időt. Már csak pár nap és itt hagyom ezt az egész kócerájt. Amúgy sem illek ide, hiszen félig ázsiai származásom miatt utálnak az emberek. Jelenleg is dolgozom, és hallgatom munka társaim utálkozását.
- _____ hozz be kocsit -szólt az egyik munka társam. Szó nélkül indultam ki a csarnokba mikor találkoztam a főnökömmel, aki vagy 5 Ázsia férfival szaladgált.
- Téged kereslek -kiáltott oda nekem. Fülem ,farkam behúzva siettem elé, közben próbáltam a lisztet leporolni magamról.- _____ ők itt a Koreából jöttek és ha jól vettem le téged keresnek.
Nagy szemekkel néztem rájuk. -Miben segíthetek? -kérdeztem
-Kisasszony jöjjön velünk kérem van valaki akit be szeretnénk önnek mutatni. -én csak értetlenül néztem rájuk.
-Egy pillanat rendbeszedem magam -feleltem majd indultam volna fel de nem engedtek
- kisasszony erre jelenleg nincs időnk. Jöjjön ha ideadja a kulcsát lehozzuk a ruháit.-biztatott. Hogy féltem-e? Talán. De azonban izgatott is voltam, mivel ázsiai emberekkel találkoztam. Kulcsomat odaadtam az egyik férfinak aki a főnököm után ment. Mi elindultunk kifelé. A kapunk kiérve két kocsi állt ott. Az egyik egy BMW I8-as ahogy megláttam lábam földbegyökeredzett. Gyönyörű volt. A lámpa fénye megcsillant rajta.  Majd az ajtaja is kinyílt. De mielőtt megláttam volna ki az megfordítottak.
-Ne ilyeden meg. Csak elakarjuk mondani, hogy maga félig Koreai. Az édesapja részéről. Hogy ezt honnan tudjuk? Önnek van egy fiú testvére. Ő  kerestette fel magát. Bár nagyon nehéz volt önt megtalálni, és még nehezebb,hogy őt elhozzuk ide feltűnés nélkül.-már kezdtem kényelmetlenűl érezni magam. Sőt nagyon fáztam, majd hírtelen egy kabátot terítettek rám. Azon nyomban megfordultam. Szemeim kétszeresére nőttek. Ott állt előttem akire mindig is felnéztem. Az az ember aki segített túlélni mindent, csupán a hangjával.
-Donsaeng -hangja teli volt melegséggel és megkönnyebbülőssel.  Itt volt előttem. Magyarországon. Kim Kibum, és a húgának hívott. Ő lenne a Bátyám? Ő az én fél testvérem?

Are you not afraid? (Minho)

A konyhában ültünk, csak mi ketten. Fura volt, hogy a többieknek pont dolguk akadt. De mindegy is. A helyiséget betöltötte a cseresznyés dohány illata, imádtam ezt a cigarettát. Mindig meg tudott nyugtatni.
- Édesem?-szólt nekem Minho
-igen?
-miért vagy ilyen nyugodt? Te is tudod, hogy maximum 3 hetünk van. De te semmit se teszel mond miért van ez?- kezdett el háborogni.
-Mert én nem félek a haláltól! -jelentettem ki.
-Nem félsz?
-Nem! Átéltem olyan dolgokat, melyek megtanították, hogy ne féljek! Tudod mosolyogtam mikor legszivesebben meghalltam volna, mikor én voltam a vad, és mindenki rám "vadászott" ,túléltem. Túléltem azt, hogy megerőszakoltak, majd a gyermekem elvesztését. De ezt a betegséget már nem tudom. De tudod voltam nagyon boldog is ám. Te tanítottál meg tisztaszívből szeretni, te mutattad meg, milyen is az ha az embernek vannak barátai. Szeretlek én hercegem, de ezt én elfogattam. -megfogtam a kezét és rámosolyogtam. Szeméből hangtalanúl folytak a könnyek. Sosem ismerte a múltamat. Szánalomra méltó az egész. És mégis most, hogy tudom mindjárt meghalok könnyebb volt elmondanom neki.
-igérem neked ott leszek veled. Az utolsó pillanatig szeretni foglak.-suttogta, majd ő is rágyújtott.
Fura volt őt cigivel látni. Mindig utálta ha én gyújtok rá. De most ketten együtt töltjük meg cseresznye illatu füstel a házat.  Minden olyan nyugodt és békés. Hmm milyen bódító ez az egész.
-menjünk feküdjünk le-suttogtam eloltottam a cigarettát, majd kerekes székemmel az ajtóba gurultam. Segített a földszinti szobába bemenni majd átrakott az ágyra.
-szeretlek !-suttoga fülembe
Ez volt az utolsó szó amit ebben az életben hallottam

Sajnálom.(Luhan Xiumin említésként.)

Amikor a legnagyobb szükségem
van valakire, senki nincs, akivel
meg tudnám beszélni a
problémáimat. De én nem is
akarok folyton panaszkodni,
másokat terhelni, viszont mindent
lenyelni még rosszabb.
Nem tudom megkülönböztetni mi
a jó, mi a rossz… nem tudom
megtenni, amit a szívem diktált,
mert az agyam teljesen mást
mond. Most adjam fel? Ami nem
megy, ne erőltessem? Várjam,
hogy minden az ölembe
pottyanjon vagy küzdjek azért,
amit szeretnék? Minden ellent
mond saját magának és így
teljesen összezavarodik az ember.
Miért nincs senki, aki meghallgat?
Miért nincs(enek) most itt az(ok),
az ember(ek), aki(k)re mindig
számíthatok? Most van rá(juk) a
legnagyobb szükségem, de ő(k) ezt
nem is sejti(k). Elhagyatottan kell
megvívnom magammal a csatát,
de én nem akarom, hisz egyedül
nem megy, túl gyenge vagyok
hozzá. Szükségem van valakire, aki
megnyugtat, aki meghallgat, aki
ismer és tudja jól, min megyek
keresztül. De az ilyen embereket
nem tudom most elérni és nem
tudom mi tévő legyek, nélkülük
teljesen tanácstalan vagyok.
Igazán megérezhetné valaki, bárki,
hogy mekkora felfordulás van a
lelkemben, és hogy ezért
segítségre van szükségem. Igazán
észrevehetné az élet, hogy mindig
csak engem szívat és semmi jót
nem akar adni nekem… Már pedig
azt hiszem, ha így folytatódik
tovább, én már nem kérek belőle.
Nem tudok már örülni az apró
dolgoknak, nem tudom már
eljátszani a felhőtlenül boldog
lényt, nem tudom elhitetni már
mindenkivel, hogy jól vagyok és
erős leszek, mindent átvészelek.
Már nem megy… eddig bírtam, és
várom, hogy vége legyen. Várom,
hogy vége szakadjon mindennek.
Bár tudom, lehetne ennél is
rosszabb az életem… lelkileg
viszont teljesen elrohadok, mert
már nem bírom elviselni a
fájdalmat, amit régóta a szívemen
hordozok.
Valaki figyelhetne végre rám, vagy
csak szorosan magához ölelhetne,
és nem engedne el, amíg nem
nyugszom le és nem áll el
könnyzáporzuhatagom. Valaki
végre, igazán, tényleg
észrevehetne engem és
foglalkozhatna egy kicsit… VELEM!

Miután megírtam a levelet, kitöröltem szemeimből a könnyeket és kisétáltam az ajtón.  Életemben nem fájt még így semmi.  Fájt, hogy egyedül hagyott. De mégis nem bírtam elmenni hogy ne búcsúznék el tőle.
Minseok remélem boldog leszel egyszer nélkülem.
Amint elhagytam közös lakásunkat , rámtörtek az emlékek. Nikor kázen fogva sétálgattunk az utcán, vagy mikor bejelentettük a srácoknak, hogy mi együtt vagyunk.
Mennyit nevettünk és sírtunk együtt, mennyi forró ájszakát éltünk át. De enbek így kellett lennie.

My Angel. (Bts Suga.+18)

Eddigi életem alatt láttam,és hallottam az angyalokat. Ők voltak az én barátaim. Eddig összesen öt angyal volt az életemben. És most az őrangyalommal tengetem mindennapjaimat.
-Jó reggelt Soojin-kiáltott a képembe YoonGi.
-Hagyj aludni-mondtam a másik oldalamra fordúlva.
-Ne aludj! Kellj fel-kiabált míg mindig,de azért bebújt mellém az ágyba. Ezt kihasználva mellkasába fúrtam a fejem. Szerettem mikor érinthettem hiszen ezt ritkán engedte meg!-Na prücsök keljél ne aludj.-suttogta a hajamra
-Prücsök??? Hányszor mondjam, hogy ne hívj így-löktem ki az ágyból. Durrogva ugrottam ki én is majd hozzávágtam az eddig testemet takaró ruhadarabot.Előtte sosem voltam szégyenlős, valahogy nem zavart. A fürdőbe érve megengedtem a vizet majd alsónemümből kilépve a kellemes vizsugár alá álltam. Ajkaimat egy jóleső sóhaj hagyta el. Percekig csak élveztem ezt a fajta kényeztetést,majd tusfűrdőmért nyúltam de az nem volt sehol.
Csak egy ember illetve angyal képes úgy meglopni hogy nem veszem észre.
-Yoongi te enyveskezű idióta.-kiabáltam-add vissza a tusfűrdőmet!-válasz helyett azonban egy kéz siklott a derekamra.
-Majd én megmosdatlak-suttogta a fülembe- olyan régóta vágyom arra hogy érezhesselek-hangjából kihallottam az elfolytott szenvedélyt. Ezt tettével is bizonyította, kezét oldalamon a mellemre vezette fel melyeket óvatosan megmarkolt.Jóleső sóhaj hagyta el párnáimat.
-Tudod,hogy én is szeretném de nem kockáztatom,hogy a pokolra kerűlj.-fordúltam szembe vele, bár ez nem bizonyúlt túl jónötletnek- te is tudod, hogy mindennél fontosabb vagy nekem. És ezért nem engedem,hogy a pillanatnyi gyengeség és a hormonjaid elvegyék az eszedet.-suttogtam majd kiléptem a kabinból és törölközni kezdtem. Annyira fájt, hogy nem lehettem vele.De inkább én szenvedjek minthogy ő a pokolba kerűljön.
-SooJin kérlek! Ezzel csak kínzol. Te is kívánsz engem! Érzem.-keze lassan simogatta a vállamat. Nem gyengűlhetek el. Erősnek kell lennem. Kiszakítottam magamat kezei közűl és öltözni indúltam. Természetesen ő nem jött utánam. Mikor felöltöztem besiettem a fűrdőbe, de YoonGi sehol sem volt.Megértettem,hogy nem akar velem beszélni. A helyében én is ezt tettem volna.
Lassan elindúltam a boltba. Két órámba tellt mire mindent megvettem.
Bevásárlás után egyenesen haza indúltam. Féltem hogy YoonGi nem jön vissza. Nélküle az életem sivár lenne. Alig fél óra alatt hazaértem a két jól megpakolt szatyorra. A házba belépve gyönyörű látvány fogadott. Az egész  lakás gyertyafényben fürdött. Lassan lépkedtem befelé mindent jól szemügyre vettem, a szatyrokat a konyhát és a nappalit összekötő pultra tettem így indúltam a szoba felé melynek ajtaja résnyire nyitva volt.Óvatosan nyitottam ki és még a légzésem is elakadt. Egy hatalmas
rózsacsokor a szoba közepén az ágyon rózsaszírmok az ágy mellett meg az én angyalom talpig fehérben állt ketében egy szál rózsával.
-Üdv itthon édes szerelmem.-lépett elém és egy puszit adott ajkaimra.
-Ez.... Ezt hogy és miért?-kérdeztem megszeppenve.
- Elintéztem, hogy mi ketten büntetlenűl lehessünk együtt.-tágra nyílt szemekkel néztem rá. Nem értettem mire is akar kijukadni-Feladtam az angyallétet. Értünk!-tiltakozni sem maradt időm már ajkaimat vette bírtokba. Mire felfoghattam volna, hogy ő már ember addigra már egy szál bugyiban feküdtem az ágyon. Forró lehellete nyakamat csiklandozta. Meztelen hátát simogattam,hiszen ő is levetkőzött.
-Tudod a szerelem mindenre képes. Még a halhatatlanság lemondására is. -suttogta a fülembe majd lehúzta rólam az utolsó ruhadarabot is.
Kezét hasamra tette myjd lassan tolta lefelé szemérem dombomra. Lélegzet visszafolytva vártam hogy folytassa. Mikor megéreztem, az egyik érzékeny pontomnál felnyögtem. Egy szexy mosolyt villantott rám majd egy úját lassan belémvezette. Ajkaival mellemet kezdte kényeztetni. Hajába túrtam és halkan kezdtem nyögdécselni tudtára adva hogy jól csinálja. Éreztem hogy testem már igen csak készen áll rá, így gyorsan fordítva a helyzetünkön kibújtattam az alsójából és óvatosan magamba vezettem hatalmas férfiasságát. Pár pillanat után mozogni kezdtem. Nem siettem el a dolgot ami neki nem tetszett annyira. Mellkasát simogatam és karmolásztam miközben ő a derekamat simogatta majd gyengéden de határozottan kezdett el irányítani. Gyorsabb ütemre kéztetett, bár igazán nem bántam. Éreztem, hogy férfiassága lüktetni kezd, így méggyorsabbyn kezdte a tempót diktálni. Ennek hatására hüvelyem összerándúlt férfiassága körűl, és mint a jól összeszokott szeretők,egyszerre léptük át a gyönyőr mámoros kapuját.
- mégh mindigh idiótánakh tartalak. De köszönömh-lihengem a mellkasára dölve.
- szeretlek-ő csak ennyit mondot. Többet nem is kellett.Ebben a pillanatban tudtam, hogy akárhogyis legyen az életben csak is őt fogom szeretni!

Barátságok 1 rész.

Három éve éltem egy eldugott helyen egyetlen egy ház mellett.A szomszédaim összesen öten vannak. Hisz pont a Shinee kapott mellettem helyet. Vicces az egész hiszen ezalatt az idő alatt észre sem vették,hogy valaki lakik mellettük. A szobámban egyetlen kép kapott helyet.Történetesen a csapat dívájáról Kibumról. Tudom kicsit talán idiótának tűnök de én teljesen beleszerettem mikor megláttam. Fura volt hogy itt lakik mellettem mégsem tudja hogy létezem.
-Gyere démon menjünk sétálni-szóltam a két éves Husky kutyusomnak aki örömmel kezdett vakkantani. Rácsatoltam a pórázt és kiléptünk a házból. Gondosan bezártam az ajtót mire drága kutyusom vad ugatásba kezdett. Megfordúltam és láttam hogy egy autó áll meg a fiúk lakása előtt. Ezek szerint ma korán végeztek. Kutyusom el kezdett húzni,és én hiába próbálkoztam nem bírtam visszatartani.
-Héé Démon állj már meg kérlek szépen-könyörögtem hangosan neki de mind hiába. A póráz vágta a kezemet így kénytelen voltam elengedni. Amint megérezte hogy nem fogom vissza nekiiramodott és az épp kiszálló Maknee-ra vetette magát. Eszeveszetten kezdtem rohanni hogy Démon ne nyomja agyon a törékeny fiút.
-Aigoo de buta kutya-rángattam le a megszeppent fiúról a hiperaktív ebet.-Nagyon sajnálom. Nem tudom mi ütött ma belé.-szabadkoztam miközben ő feltápászkodott a földről.
-Tiszta nyál lettem-nyafogott mire én csak lehajtottam a fejem és a botcsinálta ebre néztem aki kölyökkutya szemeket meresztett rám.
-Ezért még számolunk ifju úr-mondtam dühösen a kutyának. Időközben az összes tag kiszállt a kocskból és röhögve nézték Taemin szenvedését.
-Nyugi csak mosakodj meg nem halsz bele. Hiszen neked is vannak kutyáid-Röhögött Onew.
-De azok az enyémek ezt meg isten se tudja honnan szalasztották.-felelte bunkón és az én kisfiamra mutogatott.
-Öhm már megbocsáss Lee Taemin De az Én kutyámat a  szomszédodból szalasztották. Fajtiszta Husky törzskönyvezett be van oltva.És mégegyszer ne merj így beszélni róla mert harapni is tud de én mégrosszabb leszek.-szemeimmel ölni tudtam volna. Nekem már csak ez a kutya maradt és nem szeretem ha bántják.
-Nekünk van szomszédunk?- kérdezte Jonghyun kikerekedett szemekkel
-Ezek szerint igen. De mi a neved?-kérdezte Minho
-Lee Minyoung és ő a kisfiam Démon.-nyújtottam a kezem feléjük amit el is fogadtak.
-Mióta laksz itt?-kérdezte Kibum
-Ma pontosan három éve-mosolyodtam el szélesen mire csak hitetlenkedő pillantásokat kaptam.
-Jinki hyung három éve él eme bombázó a szomszédban és én csak nem is tudtam?Milyen világban élünk mi?-akadt ki Joghyun mire Kibum nyakonvágta.
-Nincs kedved bejönni egy teára?-kérdezte mosolyogva mire a szívem kiakart ugrani a helyéről.Éreztem,hogy elpirultam de egy aprót bólintottam.
-Ugye nem baj ha a kutya is jönne?
-Dehogy is csak ne engedd Taemin közelébe mert még a végén Hisztirohamot kap.-nézett szomorúan Onew a makneera.
-Nem is-duzzogott az említett
Lassan elindultunk befelé. Az előszobába érve levettük a kabátjainkat és a cipőinket. A nappali igen tágas volt és halvány kék szinben pompázott. Minden a helyén volt.
-Nagyon szép a lakásotok. Tetszik a szine a nappalinak.
-Köszönjük ez Kibum ötlete volt, szerinte nyugtató szín. -magyarázta Jonghyun kedvesen.
-Gyere foglalj helyet a kanapén pár perc és hozom a teát-mosolygott Kibum. Úgy tettem ahogy kért eközben Démon is elhelyezkedett a lábamnál és éberen figyelte a fiúkat.
-Mesélsz magadról?-kérdezte félénken Taemin.
-Mit szeretnél tudni?-néztem rá kedvesen
-Hány éves vagy? Kivel laksz együtt? Van barátod? Mit dolgozol? Szüleid mivel foglalkoznak?-záporoztak a kérdések a fiatalabb szájából.
-23 éves vagyok, Démon a lakótársam, egy reklámcégnél dolgozom,jelenleg egyedülálló vagyok és már egyetlen rokonom sem él-halkultam el a végére és elkezdtem démont simogatni.Valahogy ez a cselekedet mindig megnyugtat.
-Sajnálom.De barátaid azért csak vannak?-hozott vissza az elmélkedésből Onew
-Barátok? azok csak azoknak járnak akik megérdemlik, és én nem tartozom közéjük-feleltem halkan
-Ne butáskodj a barátokat mindenki megérdemli még a legrosszabb ember is.-jött be a nappaliba Kibum egy tálcával rajta 6 gőzőlgő bögrével.- Hiddnel én is éreztem ezt és nézd meg 4 igaz barátot kaptam. Majd mi leszünk a barátaid-nyújtotta felém az egyik bögrét egy ellenállhatatlan mosoly kiséretében.
-Köszönöm -teljsen elérzékenyültem eme szavak hallatán melyet hűséges társam megérzett, rám nézett és vakkantott egyet.
-Én is szeretlek Fiam-nevettem rá-És meséltek nekem milyen ez az élet?
-Nehéz. De boldog. Hisz mind ezt akartuk. És itt vagyunk már 6 éve-mosolygott Minho. Mindanyiukon látszott, hogy boldogok.
-Köszönöm a vendéglátást de nem szeretnék tovább zavarni. További jó pihenést és ha kell valami gyertek nyugodtan-álltam epfel és idúltam meg kifelé.
-Héé nem zavarsz de menj akkor és majd meglátogatlak.-jött utánam kedvesen Kibum.Amikor kiléptem az ajtón ő megfogta a kezem és visszahúzott magához egy ölelésre.

Life.

Azt hittem,hogy 8 év elegendő lesz ahhoz,hogy felépűljek. De nagyon is tévedtem. Mindenki életvidám lánynak gondol,de belűl össze vagyok törve. Sose leszek már épp. Ő tette ezt velem. Senki sem tudott semmiről így egyedűl cipeltem a terheimet. Most is a "barátnőimmel" kell lennem. Ez annyit tesz mosolygok és azt a látszatot kelti, hogy boldog vagyok. Mindenki ezt hiszi hiszen senki sem akar olyan mélyen megismerni,hogy tudják a titkaimat. Fárasztó de egyben jó dolog is.Így senki sem kezd el sajnálni. Végre vége a mai programnak.Irány hazafelé, az üres lakás mint mindig csábítóan hívogat. Lassan sétálok a sötét utcán, ember már alig jár erre. Élvezem a csendet. Valahogy mindig ia a magaménak tudtam,hiszen ilyenkir lehettem önmagam.Ilyenkor nem tudott senki sem bántani.
-Szia csinibaba mit keresel ilyenkor egyedűl?-jött egy hang mögülem. Nem volt józan.Ezt már az első szyvából tudtam. Nem álltam meg mentem tovább de nm sejtettem hogy a következő sikátorból még két ember elém lép.
-Ne siess angyalom.Mi csak mátszani szeretnénk-röhögött perverzen az egyikük.
-De én nem arok maguktól semmit és ha most megbocsájtanak-léptem el mellőlük de visszarántottak
-Mondtam hogy itt maradsz te kurva.Srácok vigyétek be-mutatott a sikátorra-majd vetköztessétek le. Játszunk egy kicsit.-röhögött majd a két fickó elkapott és bevitt a mocskos sikátorba és leszaggatták a ruháimat. Féltem.Most újra megtörténik. Ezt nem fogom kibírni. Beugrott egy emlék a 8 évvel ezelőtti alkalomról is.
-Szia törpe megjöttem.-jött be imádott nagybáttyám.
-Szia.Mi jót hoztál nekem?-kérgeztem csillog3ó szemekkel.
-Semmit ma elviszlek egy hétvégére. Szálloda állatkert meg minden Na? benn vagy?-kérdezte
-Igeeen-ugrottam a nyakába. Gyorsan összepakoltunk majd indúltunk is. Akkor még nem gondoltam hogy életem egyik legrosszabb élménye lesz. Ugyan is Szeretett nagybáttyám azon az éjszakán megerőszakolt.

-Kérem engedjenek el-Sírtam fogvatartóimnak.
-Jajj ugyan kedvesem nem fog fájni hogyha nem tiltakozol és csendben maradsz. Mert ha sikítsz kinyírunk-suttogta a fülembe mire én elkezdtem sikítani. Hiszen ha megteszi nem tudnék élni ezek után és én magam tenném meg. Éreztem ahogy egy kéz csattan az arcomon de tovább sikítottam. És éreztem ahogy valamit beledöfnek az oldalamba. Ezután csak zsibogást éreztem.
-Kellet neked te ribanc. Menjünk srácok ez úgy is megdöglik.-rúgott belém majd ejtett rajtam még pár vágást. Így legalább többet nem kell szenvednem. Lassan csukódtak le pilláim így kimélve meg a további szenvedéstől.

The Loneliness

A magány farkasa zihál
egy látomás nagyot kiált:

Légy erős és menj tovább!
...de én csak csendesen elmerengek,

hisz megvívni csatát elveszetten,

 nem lehet

A Magány 

A Boldogság

Újra egyedül vagy. Mindenki magadra hagyott. Szánalmas a magány nem gondolod? Mert én nem szeretem. Hiába saját magát az ember sem szereti. Ne sírj kis törékeny lény ezt nem lehet elviselni. Válladon ül a kis manó a Fájdalom. Amilyen kicsi olyan nagy erővel bír, és elviselhetetlenné tesz engemet. Pedig a magány jó is szokott lenni nem? Én nem bántok senkit de mégis mindenki rám haragszik. Nézd elaludtál.Lassan hogy fel ne ébredj lesöpröm a válladról a gonosz kis  lényt. Ugye jobb? Megmondtam. Reggel mikor felkelsz jobban leszel majd hiszen én majd vigyázok rád. Nem engedem a közeledbe a Fájdalmat. Szárnyaimmal védelek mint erős férfikarok de mindezt  oly gyengéden mint a szeretők teszik. Olyan nyugodt vagy mikor alszol. Egy szebb jövő igaz? Milyen kis naivak az álmok amiket a tudatalattink rendez nekünk. Olyan boldogok,olyan felhőtlenek... Szerelmesek... Álmodban is sírsz? Nem lenne szabad. Végig simítok arcodon és te felijedsz. Álmosan nézel körbe de nem látsz senkit. Vállat vonsz majd a konyhába battyogsz a reggeli kávéért. Jólesően kortyolgatod a keserű nedűt közben magadban engem gyűlölsz. Bár  elmehetnék, bár tudnék jobbat adni nálam de ez nem megy. Amíg meg nem találod a másik feled.Addig viseljük el egymást. Munkába indulsz. Ma veled tartok én is.Megnézem hány testvérem él jelenleg az utcákon. Talán találkozok a kedvesemmel is. Tudod ő a Boldogság. Sanyarú sors a mienk. Hisz ahol az egyikünk megjelenik ott a másik eltűnik. Nézd de sok testvérem van jelen a mindennapokban. Nem is gondoltam volna.  És mégis pont úgy mint te magányosan érzem magam ebben a tömegben. Hogy miért? Mert engem erre teremtettek. De téged nem.Téged arra hogy Szeress.  Keresd meg azt az embert aki el tud engem küldeni. Aki nélkül nem tudsz élni.Azt mondod nehéz? Szerintem nem. Már meg is történt? Pedig csak egy pillanatra néztem félre. Jól választasz. Hallom hogy dübörög a szíved, és megjelenik ő. Milyen gyönyörű is pedig utoljára 3 éve engeded magadhoz közel. Akkor én most megyek. Majd talán találkozunk az  évek elmúltával. Viszlát szerelmem légy mindig Boldog.

Why?(optional Biast)

"Gombostűre szúrva szépen,
Ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen,
Az öröm talán itt marad."

Gyenge vagyok! Nélküled egy senki. Próbálok erősnek  tűnni és ez sikerül is ha nem vagyok egyedül. Meg akarok halni érted? Nélküled nincs értelme levegőt vennem. Próbáltam de még az is fáj. Miért kellett neked elmenni? Miért nem szerettél jobban? Nem is miért mondtad nekem hogy szeretsz ha utána csak úgy eldobtál mint egy játékszert? Gyűlölnöm kéne téged de nem megy. Hiába minden mondatod minden tetted egyszerűen nem megy. 

 Tetteid, mint tőr hatolnak szívembe, 
 Szívem csak vérzik - persze, nincs kedve - 
 Orvosság nincs a búra, 
 Már csak egyre gondolok, a múltra.

Ha most megjelennél és azt mondanád hogy menjek veled megtenném. Hogy miért? Mert számomra még mindig a világot jelented. Szándékosan járom a helyeket ahol legalább egyszer megfordultunk és felidézem az összes emléket a jókat a rosszakat egyaránt. Az összes üzenetet amit váltottunk. Minden. De arcod már halványodik hangod halkul. Miért van ez?

 Bárhová mész, lábnyomodat vérfolt jelzi,  
Bárhol látlak, érzem szemedér’ meg kell veszni.
 Iszonyat, hogy hidegvérrel próbálok emlékezni Rád,
 Gyilkosomra, kire szívem eddig várt.

Miért tűnsz el az életemből? Nem akarlak elveszíteni téged nem! Elég volt a babánkat. De neked miért kellett elmenned? Nem értek semmit. Itt állok a házatok előtt de nem teszek semmi t. Te nem vagy itthon hisz a szobád sötét, vagy csak nem akarod hogy tudjam itthon vagy. Én ... Én sajnálom hogy gyáva voltam. Ha tehetném mindent másképp csinálnék.

 De ez még nem megy, 
 Sebeimet felváltja a heg.
 Folyton tisztítom, hogy ne maradjon nyoma,
 Rájöttem, ez fájdalmam kénköves pokla.

De ezt nem tehetem meg. Tudom hibáztam nem egyszer de kijavítom csak adj lehetőséget. Kérlek vedd fel a telefont csak egyszer és hallgass végig. Csak egyszer. Az nem is olyan sok nem? Vagy lehet hogy egymást bántuk? Lehet, hogy mind a kettőnknek ugyanannyira fáj de hagyjuk egymást szenvedni?
Rengeteg kérdés amire nincs válasz. De mindegyik kérdés egy újabbat szül. Szeretlek. És te szeretsz engem? Már fáj a fejem annyi kérdés van bennem. Könnyeim már nincsenek. Tudod milyen könnyek nélkül sírni? Én megtapasztaltam.  
Mikor Rád gondolok, feltépem a sebeket, 
S csak nézem izzó, forró véremet.
Lassan üszkösödik a szívem és a lelkem,
  De emléked ÖRÖKRE itt él bennem!" 

Rájöttem a megoldásra amely megoldhat mindent. Lehet hogy önző leszek de ez most megér mindent. Nekem nem fog fájni remélem neked sem. Mindenki akit szerettem sírni fog de majd elfelejtik és a szépre jóra emlékeznek. Sajnos én ezt nem tudtam megtenni. Én nem voltam elég erős hozzá. Egy marék keserű gyógyszer és mindennek vége. Egy szív megszűnik dobogni és nem fáj neki az élet. Nem gyötörnek többé a meg nem válaszolt üzenetek. Többé nem kell szembesülnöm azzal hogy nem ölelhetlek meg. Sajnálom hogy rosszat tettem. Sajnálom hogy gyáva voltam. De azt sosem bánom meg hogy szeretlek. Hiszen megtanítottál nekem mindent amit tudni kell a szerelemről. Mindig is szeretni foglak és ezek után várlak ott ahol az elválasztott szerelmesek találkoznak a Túlvilágon.



A szív össze szakadt,
Nem bírja a fájdalmat.
Nem tudom már szeretem-e vagy gyülölöm?!
Elég legyen! - üvöltöm.
Csendet parancsolok a kül világnak,
Nem hallok már semmit, csak szánalmat.
Szánalmat, melyet most érzek,
És látom szememben könny cseppek ülnek.
Nem akarok szeretni soha többé snekit,
Mert tudom, képes lennék megbántani bárkit.
Megbántani... Ez az a szó amit elég közelről ismerek.
Azt hiszem ennél rosszabb már nem lehet.
Már nem értek semmit...
Tönkre tette életem, de úgy érzem még mindig szeretem.
Hatodszorra alázott meg a srác,
Hagyom, hogy had vigyen az ár!
Várom azt is, hogy végzetem eljöjjön,
Hisz a fájdalom akkor véget ér.
Megalázott a világ előtt, de nekem csak az fáj miért pont ő?
Miért ő tette? Hisz tudja hogy szeretem!!
Ennyi idő után rájöttem, hogy nem ismerem!
De magamat sem...

Bloody Love (Baekhyun x Chanyeol Yaoi +18)

 Jelenleg egy Olyan ficit kezdesz ami két lány elborult elméjéből sikerült összehozni. Kissé véres kissé elvont de ilyet is kell olvasni! Figyelem 18 éven aluliaknak tényleg nem ajánljuk!!!!

Chanyeolt én alakítom
Míg Baekhyungot Betti Donsaengem
Jó olvasást.

Éppen Seoul utcáin sétáltunk kézen fogva. Véresen. De boldogok. Mi alkottuk az egész ország legrettegettebb gyilkosait. És hogy miért? Mert élveztük. Sosem kaptak el minket.

-Te Baekhyun nekem úgy lenne kedvem most hozzád.-suttogtam kedvesem fülébe.-és mit szólnál még egy kis vérhez?

- Tudod Chanyeol... Én is kicseszettül kívánlak...- morogtam.- De azt hiszem most csak vérrel együtt lenne az igazi. Ma mi legyen? Nézd csak! Ott szemben van egy italbolt.- muttattam a szemközti oldalon lévő elhagyatott helyre.- Csak van ott néhány ember akit megkínozhatunk.- mosolyogtam eszelősen.- Vagy van valami más ötleted, drága?- csókoltam meg. 

-Nálam vannak az eszközeink.-húztam elő egy vadászkést és egy revorvert - kezdetnek megteszi nem? -kérdeztem miközben férfiasságát simogattam.

- Oh... Hogyne...- haraptam rá fülére. Ezzel a kisbolt felé vettük az irányt. Berontottunk. Csak az eladó volt bent meg egy kissé részeg férfi. 
- Jó napot. Miben segíthetek?- kérdezte az eladó. 
- Channie drágám. Bezárnád az ajtót? 
- De... De minek?- habogtak az áldozatok. 

Bezártam az ajtót majd kedvesemnek átadtam a kést. 
-Jajj de édesek hogy így remegnek. -lőttem bele az eladó kezébe. -meg se próbálja a telefont. vagy a kövi a fejébe megy. -mosolyogtam édesen


- Tudod életem imádom amikor ilyen cuki vagy.- csókoltam meg forrón. A két zsákmányunk undorodva és félve nézett minket. - Mi a bajod a melegekkel?!- léptem oda a középkorú részeg férfihoz. Késem a torkának tarottam.
 - Se-se... Semmi...- dadogta. 
- Akkor jó. Most játszani fogunk egy kicsit.- vettem le az egyik polcról egy üveg Martinit. Felbontottam jól meghúztam majd Chanyeol-nak nyújtottam. Elfintorodtam az utóízétől. Kellemesen rossz. Pont mint ami következni fog... 
- Mi-mit akarnak?- kérdezte a pult mögül a fiatal eladó.

-Játszani szeretkezni. Szóval egy pillanat előveszem a másik játékszerem.- a táskából elővettem egy másik vadászkést. -És most kezdődjön a játék. Baby hogy csináljuk? kivéreztetjük mind a kettőt és a vérükben éljük ki magunkat vagy előtte?-léptem szerelmem mögé

 - Legyen minél mocskosabb.- kuncogtam- Akarlak. Az ő vérükkel együtt. Keményen, hogy fájjon. 
- Maguk elmebetegek!!- kiabálta a nem is olyan részeg férfi.


- Nem csak nagyok az igényeink.- a pénztároshoz léptem és kirángattam a kassza mögül majd átvágtam a torkát. Szép tiszta vágás volt. a vér csak úgy ömlött. Röhögve néztem ahogy tehetetlenül vergődik.
 -Édesem gyere te is nézd csak rád várok- simítottam végig alfelemen.

- Jaj életem. Egy pillanatig sincs szívem megvárakoztatni téged.- elé léptem és rámarkoltam merevedésére.- Alig várom, hogy szétfeszíts vele.- suttogtam kéjesen ajkaira.

Nagyot nyögtem és vadúl falni kezdem. A részeges hapsi megpróbált lelépni mire fejbelőttem - Gyere szerelmem. -Húztam magamhoz és elkezdtem vetkőztetni

- Annyira imádom, hogy ennyire lazán de mégis kegyetlenül gyilkolsz.- dicsértem szerelmem. Már néhány hónapja járjuk közösen az utcákat, éljük ki vágyainkat. Imádom minden porcikáját. Annyira megörültem mikor összehozott minket a sors és megtudtam, hogy közös az érdeklődési körünk. Annak pedig még inkább örülök, hogy eddig nem kaptak el minket. - Bassz meg Chanyeol! Keményen!- nyögtem a fülébe.

-Uhm nem kell kétszer mondanod. - megszabadítottam a nadrágjától majd egy határozott mozdulattal birtokba vettem testét. -Életem csezd meg hogy ilyen kitúlzott szexy vagy. Azt akarom hogy harapj meg.-nyögtem miközben kezdtem mozogni benne.

Nem szóltam csak teljesítettem kérését. Nyakát apró harapásokkal tarkítottam majd vállába haraptam egy nagyot. Nyelvemmel nyalogattam a helyét kicsit meg is szívtam. Felvett erős karjaiba majd a pultra tett és úgy folytatta. - Mégh... Erősebben...- fájt de nem érdekelt. Érezni akartam. És azt akartam, hogy neki is jó legyen. - Azt nézdh... Olyan szép fehér a bőrükh... Ahh... És a vérük megh... Ah... Gyorsabban!!- parancsoltam- A vérük a bordó bársony kárpitra hasonlíth... Be akarok vele takarózni!!- nyüszögtem.

Fogtam és beletettem a vértócsába közben egyre gyorsabban hajtottam magunkat a beteljesülés felé. -Ahh énh már nem bíromh.-nyögtem majd egyszerre élveztünk el. -Baby ez ez fantasztikus volt

- Ezt felírom. Ez nagyon tetszett.- ajkaira tapadtam. Vadul ráncigáltam párnáit. Nyelveinkkel csatát vívtunk. Persze szerelmem győzött. Nekem ez nem volt elég. - Nem tudom Te hogy vagy vele kedvesem de én még csak most indultam be...

- Na mi jutott eszedbe életem? Mit szeretnél még mit csináljunk? Beavassuk a két halottunkat is? -kérdeztem perverzen

- Te az agyamba látsz?- nevettem fel.- Igen. Kurjuk agyon őket. Mit szólsz?

-Csak ne élvezz beléjük mert még nem akarom hogy lecsukjanak.Kit szeretnél először?a részeget vagy a pultost?-kérdeztem miközben csókolgattam a testét

- Téged. Ja nem. A desszert az utolsó.- haraptam bele a nyakába.- A részeg is megteszi. Aztán majd cserélünk.

-hmm rendben Baby -mind a ketten az áldozatunkhoz vettük az irányt. hasra fordítottam szerencsétlen csávót és leszaggattam róla a nadrágot majd belé hatoltam -Azt a kurva de szűk. és még meleg. -nevettem-a tied mien?

- Szintén... Nehéz lesz nem elmenni... Egyből gyorsan kezdtem el mozogni. Neki már úgysem fáj nekem meg annál jobb. Hamar a vég felé jártam. De nem akartam, hogy ilyen korán vége legyen. Kihúzódtam belőle majd a szájához térdeltem. Szétfeszítettem azt majd belevezettem hatalmas farkamat. - Szopd te mocsok!- tudtam, hogy nem él. De ez így jobban esett. Mélyre löktem be magam.

- Ohh ha tudnád hogy milyen izgAtó vagy. - mondtam neki majd hírtelen kíhúzódtam a fasziból. Lassan felálltam és odaséétáltam szerelmemhez és megcsókoltam. Kezemet fenekére vezettem és belemarkoltam abba.

- Ah... Igen. Még!- nyögtem a hulla és kedvesem között. Lassan már tényleg végem volt. Így ott hagytam a részeg palit és az én desszertemre koncentráltam.

Hanyatt fektettem és farkát kezdtem el izgatni. Édesen nyögdécselt alattam és én nem bírtam tovább újra birtokba vettem testét és kezemet csípőm ütemével ellentétesen mozgattam. -Mindjárt..-nyögtem hangosan

Amint megszólalt belém engedte forró nedvét. Olyan kéjesen nyögött fel, hogy ez nekem már elég volt. Ettől én is elélveztem. Kezére és hasainkra fröccsent magom. Lassan felvezettem kezét majd elkezdtem róla lenyalogatni nedvem.

-Ez olyan izgató. De gyere menjünk mielőtt jön valaki és meglát. -vettem a karjaimba.Összeszedtem a ruháinkat és segítettem neki felöltözni. fogtam egy ecsetet és vérrel felírtam egy szívbe C&B ez volt a mi jelünk. Ezzel lettünk ismertek.-Együnk éhes vagyok. Főzök valami finomat neked Jó?

- Jaj szerelmem. Olyan aranyos vagy.- bújtam hozzá.- Segítek.

-Rendben.- kézen fogva sétáltunk ki a helyszínről. Jól éreztük itt magunkat. Kíváncsi voltam hogy a reggeli hírekben benne vagyunk e. Mikor hazaértünk előbb lefürödtünk majd mentünk főzni. Szerelmem ügyes segítségével hamar készen lettünk

- Isteni lett, édesem.- pusziltam meg Chanyeol-t. Felálltam és a TVhez léptem. Bekapcsoltam. Pont a 6 órási hírek mentek. 

"Újra gyilkolt a C&B páros. Egy Szöul közeli kis italboltban leltek rá újabb áldozataikra. Az elkövetők rendkívüli kegyetlenséggel végeztek a két férfival. Majd a helyszínen további vágyaikat élték ki. A rendőrség folyamatosan nyomoz az ügyben. Munkájukat az is megnehezíti, hogy a páros a város minden területéről beszedi áldozatait. Nem lehet tudni, hogy ki a következő..."

-jajj szerelmem híresek vagyunk.- csókoltam meg.

- De még mennyire Életem. Ma mihez lenne kedved? Mit csináljunk?- suttogtam ajkaira.

- nem tudom menyünk bevásárolni üres a hűtő. Majd szerelmeskedhetnénk a ház összes pontján mit szólsz?

- Bene vagyok.- mosolyogtam perverzül. Kézen fogtam és elindultunk a közeli boltba. Senki sem gyanakodott ránk, hisz a környéken nem ismertek, és a kinézetünk alapján inkább néztünk ki Dumb és Dumber-nek, mint mondjuk két gyilkosnak.

két jól megpakolt szatyorral tértünk haza de a konyháig nem értünk el. Elkaptam és az előszobafalának nyomtam őt.-Miért kell ilyen átkozottul szexynek lenned-suttogtam nyakába.

- Azért, hogy téged ,meg tudjalak őrjíteni!- kacsintottam rá- Máskülönben szeretkeznél velem?

-veled? még akkor is ha ragyás lennél.-markoltam a fenekébe

- Ahh... Te állat!- csókoltam meg.- De ugye azt tudod, hogy Te is ki tudsz készíteni rendesen?!- kuncogtam.
- ezért teremtettek. - kuncogtam rá. lerángattam a ruháinkat és lassan kezdtünk szeretkezni.

Vele olyan teljes volt az életem. Szerettem ő is szeretett. Együtt élveztük az életet. Csak a mának éltünk és az élvezetnek. Órákon keresztül szerettük egymás testét és lelkét. Hol keményebben hol gyengéden szerelmesen. Nem bírtam betelni vele.


-3 órája szeretkezünk. ez új rekord. Gyere együnk utána aludjunk. hogy este legyen elég energiánk az újabb élvezetekhez-kacsintottam rá.

- Veled akár életem végéig is bírnám a szeretkezést.- kuncogtam.- Szeretlek.- bújtam hozzá. Elmentünk feltöltődni. De máris hiányzott, hogy forró hosszával kitöltsön. - Egy falat neked.- adtam a szájába- Egy nekem.- meztelenül ültünk egymáson.


-Hmm így sokkal finomabb az étel. - csókoltam bele nyakhajlatába. Teljesen elvesztem benne. a szerelmünk tiszta volt de mégis a testiség határozta meg.


- Nézd.- szaladtam ki a konyhából be a szobába.- Ezt csináltattam magunknak.- egy páros medál volt amibe bele volt gravírozva a jelünk.


-Ez meseszép. Köszönöm. -öleltem meg majd egy vad csókkal ajándékoztam meg.-amúgy miért is kaptuk ezt?


- Csak hogy hivatalosan is megpecsételjük a szerelmünket és a "hivatásunkat".- nevettem- Akartam valami közösen veled.


-Imádlak- pörgettem meg. -Mi lenne ha ma csak itthon maradnánk és egymással játszanánk?

- Benne vagyok.- suttogtam. Meztelen testét simogattam. Letérdeltem elé és férfiasságát izgattam. Nyelvemmel végignyaltam hosszán. Fogammal kissé felkarcoltam a bőrt. Kezemmel csípőjét markoltam.

-Ohh hogy az a jó...-kiáltottam alatta. Imádtam benne hogy ilyen meglepetéseket tud okozni. minden egyes mozdulata kicsalta a hangomat de mielőtt elmentem volna felrántottam és ledobtam az ágyra. Egyik ujjam belé nyomtam és ingerelni kezdtem férfiasságát.

- Te állat!- nyekkentem mikor az ágyra dobott. Olyan érzékien csinálta. Hosszú ujjait lassan mozgatta bennem. - Ne szórakozz te szemét! Ezt még nagyon megbánod szerelmem.


-Imádom mikor ilyen mocskos szavakkal dobálózol.-nyomtam belé mégy egy ujjam. - És amúgy is mit tennél velem? -haraptam meg a mellbimbóját.
- Ah... Te mocsok! Beszélhetek még így ha akarod. Ne akard megtudni...

-Gyere te állat. -fordítottam át és belé hatoltam. Nagyot nyögtünk mind a ketten.
- Ah...- nyögtem alatta. Nem várt. Azonnal mozogni kezdett. Azt hittem, hogy szétszakadok. Kezeimmel a lepedőbe markoltam. - Mégh! Bassz agyon Chanyeol!

Teljesítettem kérését. Erősen toltam csípőmmel. Egész teste mozgott alattam. Imádtam ahogy nyögött alattam. Olyan tempóba csináltuk hogy az ágy a falnak csapódott


- Imádlak te mocskos vadállat!- szinte már sírtam alatta.- Oh Chanyeol! Mégh!


-Énh énh ohh Baekhyun -szinte már nekem is fájt ahogyan csináltam de a fájdalom éltetett minket. Előtte nem akartam elmenni így nagy erőfeszítés árán de sikerült addig hajtanom amíg el nem élvezett. Majd én is engedtem magamnak.Belé lövetem forró nedvemet..

Lihegve lefeküdt rám. - Ez mennyei volt drágám.


-örülök hogy tetszett. gyere fürödjünk le.-Ekkor kopogtattak Nagy nehezen kimásztam az ágyból. és magamra kaptam egy fürdőköpenyt és kimásztam. -Igen miben segíthetek? -kérdeztem mosolyogva a szomszéd nénitől
 - Drága Fiam tudod hogy semmi bajom veled de legközelebb halkabban.Tudod az én koromban már nem olyan mint a tiedben-nevetett fel. 
-Ne haragudjon csak kicsi Backon telhetetlen volt.-vakartam meg a fejem majd hirtelen rám ugrott az emlegetett szamár.


- Csókolooom!- vigyorogtam Chanie hátán- Hogy tetszik lenni?- pusziltam meg Chanyeol nyakát. 
- Kicsit fáradtan öregen betegen. De azt hiszem nem zavarok.tovább.- mosolygott.


-Legközelebb majd a földre száműzöm Még egyszer elnézést. 
-Semmi baj fiam és köszönöm hogy megérted öreganyádat-nevetett majd elment. 

-Jajj Hyung legközelebb nem szabad ilyen vadul. Szegény Ajumma majd szívrohamot kapott.
- Bocsi kicsi Chanie. De ha egyszer ennyire beindítasz...- kuncogtam.- Gyere zuhanyozzunk. De vigyél be a hátadon légysziii- hízelegtem.

-Gyere Backon-vettem a hátamra. -amúgy nem fáj?-kérdeztem fenekét simogatva


- Nem.- füllentettem. Hogyne fájt volna. De élveztem.
-Ugye nem hazudsz nekem?-letettem majd szomorúan néztem rá.-nem mondom hogy legközelebb óvatosabb leszek mert kurvára élveztem de azt tudnod kell hogy utálom ha neked fáj

- Nem nem hazudok.- engedtem meg a vizet.


Hátulról átöleltem és nyakát csókolgattam. Egyszerűen nem tudtam betelni vele. -És holnapra mit tervezünk?

- Nem tudom. Raboljunk bankot. Á nem. Csak gyilkoljunk.- simogattam karját.
-veszélyes mint mindig.-kuncogtam. -legközelebb lehetek alul? -kérdeztem hirtelen


- Szeretnéd?- mosolyogtam.

-Ami azt illeti igen. Neked nem fordult még meg a fejedben?-kérdeztem

- Azt nem mondom, hogy nem játszottam el a gondolattal... De ha nem bánod. Akkor legyen. Mit szólnál ha ma este elkezdenénk az új felállás szerint?- rántottam be magam mellé a zuhanyzóba.
-Rendben. De csak halkan. -öleltem magamhoz és markoltam bele a fenekébe.


- Ahogy akarodh... Mindenem a tiéd. Azt teszem amit parancsolsz.- kuncogtam. Lassan elkezdtem a tusfürdővel masszírozni a testét. Közben ajkát csókolgattam

-Ne szemtelenkedj Hyung mert nagyon megbánod.- Nevettem rá. és én is elkezdtem testét bekenni

- Miért? Most mit tettem?- néztem rá ártatlanul.

Vadul ajkaira tapadtam majd a falnak támasztottam. Majd leesett mit is kértem az előbb. és inkább magamra húztam

Óvatosan a falnak döntöttem lábujjhegyre álltam vállaiba kapaszkodtam és ajkait faltam mohón. Testemet szorosan hozzádörgöltem.
-Menjünk az ágyba-suttogtam

- Menjünk.- lemostam magunkról a habot majd törölközővel a derekamon berohantam a szobánkba. Hívogatóan az ágyra feküdtem.
gyorsan utánamentem és rávetettem magam.
- Az én Chanie babym be van indulvaaa.- nevettem ki. Farkát kezembe vettem és gyengéden simogattam.

Elfordultam tőle amiért kinevetett. De hátulról átölelt és túl izgató volt hogy tovább durcizzak de nem érdekelt azt akartam hogy kiengeszteljen valahogyan

- Naaaa Chanie baby. Ne haragudj a vadbarom hyungodra.- puszilgattam nyakhajlatát.- Nem akartalak kinevetni szívem.- haraptam rá a fülére.- Kérlek bocsájts meg.- kezemet derekáról merevedésére vezettem és jól rámarkoltam.- Naaa... Szerelmeeem...- hízelegtem tovább. Nem akartam megbántani. De milyen érdekes... Naponta gyilkolunk embereket. Egyikük érzése sem érdekel. A saját érzéseim sem igazán. Nem zavar ha fáj. De ha Chanie babymnek valami rosszat okozok abba bele tudok pusztulni.

Jót mosolyogtam ahogy hízelgett majd hirtelen felé fordultam.-Rád haragudni? soha. -csókoltam meg. Kezemmel merevedését simogattam ajkait harapdáltam

- Köszönöm.- motyogtam. Egy határozott mozdulattal magam alá fordítottam.- Készen állsz? Biztos, hogy akarod?
-Ameddig te velem vagy mindent kiakarok próbálni. -húztam magamhoz egy forró és szerelmes csókra.

- Akkor elkezdem. De ha valami nem jó azonnal szólj! Tudod mennyire el tudom.magam ragadtatni...- sóhajtottam.
-Tudod hogy nem érdekel?-nevettem rá

- De... Nem akarom...- lágyan megcsókoltam. Mutató ujjammal végigsimítottam ajkán majd szájába vezettem azt. Élvezettel nyalogatta. Középső és gyűrűs ujjamat is szájüregébe helyeztem. Miután megfelelően síkosnak gondoltam kivettem őket. Lábát szétfeszítettem befészkeltem magam. Mindent úgy csináltam ahogyan Ő szokta velem. Egy ujjamat az első ujjpercig vezettem bele. Finoman mozgattam, hogy megszokja. Lassacskán dugtam befelé egyre mélyebbre.


Fájt de mégis arra koncentráltam hogy ő teszi ezt velem és ő segít. Tapasztalt. Lassan haladt hogy legyen időm mindent megszokni. Mikor úgy éreztem készen állok egy apró bólintással jeleztem neki.
Miután a tudomásomra adta, hogy felkészült ujjaimat óvatosan kihúztam belőle. Farkamat lyukához irányítottam. Mély levegőt vettem és csak makkomig toltam be neki. Arcát és mellkasát csókolgattam. - Kibaszottul szorítasz.- morogtam- Lazulj el. Nem akarlak szétszakítani.


Egy mély levegő után ellazítottam magamat. Mikor bennem volt teljesen csak állt hogy szokhassam. -Te ezt éled át néha tágítás nélkül utána rezzenéstelen arccal mondod nekem hogy nem fáj.. Te egy kibaszott isten vagy. - meglöktem a csípőmet hogy nyugodtan mozoghat.Lomhán kezdett el mozogni de annál élvezetesebben.


- Elpirultam...- mosolyogtam.- Én vadállatomh... Ah... Olyan szűk és forróh...- Lassú ütemben löktem és húztam magam. Jobb kezemmel farkára fogtam és ugyan ilyen lassan mozgattam csuklómat.


-gyorsabban te vadállat. Kérlek.-könyörögtem neki és ő teljesítette a kérésemet. egyre gyorsabban kezdett el mozogni.Nagyokat nyögve éreztem hogy nem kell már sok és ezt észre is vette.

- Na na életem.- vigyorogtam eszelősen- Itt azért még nem lesz vége. Kihúzódtam belőle. Kiszaladtam a kisszobába. Néhány számomra kedves kis játékszert kotortam elő. Gyorsan visszasiettem szerelmemhez nem akartam nagyon megváratni. - Hasra! Ne nézz így. Hasra most! Nyugi nem bántalak.- kuncogtam. Szót fogadott és lefeküdt. Kezeit és lábait összebilincseltem. A vibrátort egyenlőre félre raktam. Fenekéhez hajoltam és egy jó nagyot haraptam bele. Kezemmel szétfeszítettem formás popsiját majd nyelvemet dugtam a seggébe.

-Te állat -kuncogtam. Élveztem ahogy kényeztetett. -Mit tervezel?-kérdeztem kéjesen

- Halálra foglak kényeztetni. Addig baszlak amíg a nevem nem sírod. Jó?- incselkedtem vele.

-Tökéletes.-nevettem és testem teljesen rábíztam

Reméltem, hogy tudja, hogy sosem lennék képes bántani. Csak.normális keretek között kényeztetem... Számunkra normális... Nyelvemet ezúttal a vibrátor váltotta fel. A legmagasabb fokozatra kapcsoltam. ChanYeol-t a hátára fordítottam. A vibrátor tette a dolgát úgy ahogy én is. Kemény farkát tövig lenyomtam a torkomon. Nyalogattam szívogattam erősen ingereltem.


Szemeim tágra nyíltak az élvezettől. Olyan szinten élveztem,hogy azon nyomban képes lettem volna elélvezni. -Hyu... Hyung énh min...-mondatomat nem tudtam befejezni hiszen olyan erővel élveztem el ahogy még eddig sose.


- Hmmm...- nyammogtam teli szájjal.- Kicseszettül finom vagy baby....- morogtam. Kihúztam belőle a vibrátort. Elhelyezkedtem lábai között majd egy kis pihenés és felkészülés után kitöltöttem.

-Adj egy csókot te idióta- húztam magamhoz egy kurvára vad csókra. Csípőmet mozgatni kezdtem .

- Nyugalom nyugalom...- nevettem. Most már nem szórakoztam. Egyből gyorsan mozogtam felette. Hiába élvezett el nem olyan rég ismét kő kemény volt és oltári szűk. Leálltam. Gyorsan kiszabadítottam kezeit és lábait. Leültem, hátamat az ágy támlájának döntöttem szerelmemet pedig az ölembe húztam. - Azt akarom, hogy lovagolj meg.- suttogtam kéjesen a fülébe.


Nem kellett kétszer mondania. Amint megéreztem magamban elkezdem mozogni. Ahogy éreztem hogy elkezd lüktetni bennem megint éreztem hogy közel a vég.

Nekem már nagyon nem volt sok hátra hisz én egész eddig tartogattam. Kezeimet dereka köré fontam, hogy segíthessem a mozgásban. Olyan jó érzés volt kitölteni őt. Bal kezemet merevedésére vezettem és durván mozgatni kezdtem.


Annyira de annyira élveztem de kitartottam mikor megéreztem hogy belém engedte nedvét én is kettőnk közé lövelltem azt


- Ez kibaszottul fantasztikus volt. Köszönöm.- remegtem alatta.


-Én köszönöm hogy bemutattad ezután felváltva csináljuk jó? -vigyorogtam rá
- Nekem mindenhogy jó csak veled legyek.- csókoltam meg.

Abban a pillanatban döntöttem el hogy közelgő évfordulónkra jegygyűrűt kap tőlem és véres fiúkérésben lesz része.
- Mit szólnál hozzá kincsem ha most aludnánk? Rendesen elfáradtam.- takargattam be magunkat.

-azt mondom hogy támogatom. Holnap úgy is sütnünk kell a szomszéd Ajummának. -kuncogtam

- Sütniii? Mit?- néztem rá nagy szemekkel.- Ja és miért?

-Túl hangosak vagyunk szívem és nem tudom még valami krémeset.

- A fene! Akkor úgy látom be kell szereznem egy szájpecket. Meg lehet, hogy gumiszobává kellene alakítani a hálót.- vigyorogtam- Rendben. Majd együtt megsütjük. Na de most alvás!- adtam egy puszit az orrára.

-Hirtelen de parancsolós lettél -csóváltam meg a fejem- Attól hogy felül is vagy nem kell ám parancsolgatni- csikiztem meg.


- Jól van na...- durciztam be.- Egyébként is én vagyok az idősebb...- motyogtam magamban- Attól mert te magasabb vagy... Áh hagyjuk. Jó éjt.


-ne durcizz be életem -piszkálgattam.- Nagyon szeretlek csak vicceltem Naaaaaaaaaaaaaaaa-nyavajogtam neki

- Oké. Akkor is jó éjt.- már tényleg nagyon álmos voltam.


-Jó éjt-adtam puszit a vállára


Hamar elaludtam. Teljesen leszívta minden energiámat az egész napos szeretkezés. Olyan éjfél lehetett mikor mocorgásra heves levegővételre keltem. Chanyeol mellettem rosszat álmodhatott. Azonnal kipattantak a szemeim és keltegetni kezdtem. Folytak a könnyei fogai össze voltak szorítva kezével a lepedőt markolta lábaival rugdosott és nagyokat nyögött, fújtatott. - Szerelmem. Ébredj! Mi a baj? Fáj valamid? Chanyeol! Ébredj fel!- rázogattam.


Baekhyun hangja rántott ki ebből a rémálomból. Sírva kapaszkodtam belé és nem bírtam abbahagyni a bőgést. -Én én nem akarom.-zokogtam

- Csss... Semmi baj szerelmem.- simogattam a hátát- Már vége... Csak egy rossz álom volt.- nyugtattam tovább. Nagyon rossz álom lehetett hisz eddig még nem sok minden zaklatta fel ennyire.


-Ugye nem hagysz magamra?-néztem rá könnyes szemekkel.

- Dehogy hagylak.- két kezem közé vettem szomorú arcát.- Sem most sem 3 nap múlva sem 50 év múlva... Soha nem hagylak el. Ígérem.- monológom közben hüvelykujjammal törölgettem könnyei. Végül megerősítésképp lágyan megcsókoltam. - De mit álmodtál ami ennyire felzaklatott?


-Ránk törtek és téged lelőttek a kezeim közt haltál meg. és én nem tudtam semmit sem tenni .Egyedűl hagytál-zokogtam


- Jaj életem. Ne sírj!- csitítottam- Ez sohasem történhet meg. Nem hagylak el. Soha. Még ha akarnád akkor sem, szóval jól vigyázz!- mosolyogtam.
-Soha nem akarom hogy elhagyj. -szorítottam magamhoz. Jó volt nyugtató karjai között fefüdni. Olyan megnyugtató volt.
- Jól van.... Jól van...- egy puszit adtam a fejére. Erősen szorított de nem bántam. Ha ettől megnyugszik. Gyengéden simogattam testét. Majd lassan újra álomba szenderült. Én nem aludtam el. Éberen őriztem az álmát.

Szerencsére nem álmodtam semmit szerencsémre. Reggel mikor felébredtem Baekhyun karjakban voltam. Lassan felemeltem a fejemet hogy megnézzem hogy szerelmem alszik e még. De már fent volt. -Te miért nem alszol?-kérdeztem rekedten

- Nem tudtam elaludni.- mosolyogtam rá.


-Maradj itt hozok neked reggelit ki ne kelj az ágyból.-szóltam rá majd kiszaladtam
- Szeretlek!- kiabáltam utána. Mindig elbűvöl kedvessége és kifejezetten sajátos modora.

Az előszobába mentem és összekapkodtam a tegnap reggel bevásárolt dolgokat és nekiálltam a rántottának és a palacsintának. Fél óra múlva egy hatalmas tálcát egyensúlyoztam be. rajta kávé narancslé és a kaja is. -Tessék kedvesem Jó étvágyat

- Köszönöm életem.- láttam neki az ínycsiklandó ételnek.- Gyere egyél te is.- nyújtottam neki egy falatot.
Nem kellett kétszer mondania. odamásztam mellé és elkezdtem falatozni.

- Az én kis szakácsom- bújtam hozzá. Így falatoztunk.tovább. - Lemegyek a boltba hozzávalókért a sütihez.


-Van itthon minden.-szóltam hirtelen. Még mindig láttam magam előtt az álmomat.


- Rendben.- mosolyogtam.- Akkor nem megyek. Felöltöztünk majd a konyhába vettük.az irányt. - És mit is találtál ki? Mit sütünk?- érdeklődtem.

-Raffaellót.

- Hmm... Az fini. Biztos örülni fog neki Ajumma.- vigyorogtam. Előszedtem a hozzávalókat szigorúan Chanyeol felügyelete mellett. Nekiláttunk a sütésnek.

Nagyon vicces volt ahogy segédkezett. rengeteg időbe telt mire elkészült de sikerült. és a végeredmény nagyon jól sikerült.- gyere vigyük át. -Csókolom Hoztunk egy kis süteményt bocsánatkérésünk jeléül.
 -jajj ugyan nem kellett volna-mosolygott ránk kedvesen


- De. Sajnáljuk...- sütöttem le a szemem. 
- Jaj bolond fiatalok. Köszönöm szépen. Nem jöttök be egy teára?- kérdezte kedvesen.


-Hát ha nem zavarunk.-mosolyogtam rá édesen. Bementünk az otthonos kis lakásba és leültünk a konyhába. Nagyon finom teát készített nekünk. Sokat beszélgettünk az ő idejéről a volt férjéről. Majd dél körűl hazamentünk és megebédeltünk.

- Na a mai program mi legyen? Hol és kit gyilkoljunk?
-Menjünk sétálni azt majd elválik.-villantottam rá a legszebb mosolyom- gyere válasszuk ki a fegyvereket.
- Te olyan okos vagy szerelmem.- pusziltam meg. Bementünk a fegyverszobánkba és elkezdtünk válogatni. - Én azt hiszem most egy tőrt viszek meg egy pisztolyt. Te?

-Hmm szerintem a 45-st meg a vadászkésem. De előtte el kell ugranom valahova sietek jó?-adtam egy csókot neki majd kiviharoztam az ajtónJól otthagyott. Nem tudtam mit tenni így beültem a nappaliba TVt nézni. Nem volt semmi különös sem benne. Halálra untam magam. Elképzelni sem tudtam hogy hova ment. Mindig mindent együtt csinálunk.

Annyi minden volt ott hogy azt sem tudtam hol kezdjem. Persze nem akartam túl nőieset és meg is találtam a megfelelőt. Tiszta arany és inkább karikagyűrű. -Megjöttem szerelmem-léptem be az ajtón

- Merre jártál báránykám?- kérdezten.
-majd megtudod. -kacsintottam rá.

- Ahj.- fújtam egyet. Tudja jól, hogy milyen kíváncsi fajta vagyok. - Na gyere.- kézen fogva léptünk ki az ajtón.

- merre menjünk?

- Hmm... Nem is tudom. Hey tudod mit?- vigyorogtam sejtelmesen- menjünk sex shopba!

-új játékok kellenek? -kuncogtam.- Az eladót hagyjuk vagy vele kezdjük ma ?

- Hát arra gondoltam hogy az eladót kinyírjuk és ha már ott vagyunk játszhatunk meg be is szerezhetünk új dolgokat.- vihogtam.

-Rossz vagy-öleltem magamhoz.Kabátzsebemben ott lapult az ajándéka és tudtam hogy a vérfürdőn közepén jön el a pillanat hogy odaadjam neki.


- De nem jobban mint te.- nyújtottan ki a nyelvem.

-gyere itt van is egy.-húztam be -Jó napot játszani jöttünk.-húztam elő a 45-st

- E-elnézést... Mit akarnak?- rezelt be a kis csajszi. 
- Játszani már mondtuk.- morogtam. Csak a gondolattól is beindultam, hogy nemsokára folyni fog a vére.

-Tudod az hittem hogy hapsi lesz.Ez így nem élvezetes. -lőttem bele a kezébe amely a riasztót akarta aktiválni-Én a helyedben nem tenném- Baby beindultál?- simogattam meg kedvesem ágyékát

- Igen. Be...- haraptam bele nyakába. 
- Mi a fene?- nézett ránk furcsán a csaj.- Ez undorító...- fintorgott. 
- Szerintem te fogd be te ringyó!- léptem mögé és megtéptem- Egy sex shopban kurválkodsz... 
- Ezt ki kérem... Én nem...- renegett a kezeim között.- Engedjetek el. Betegek vagytok!- kezdett el hisztérikusan bömbölni.
 - Nem nem. Előbb ajánlj valami jó kis játékot nekünk.

-A felső polcon azok jók.-suttogta. 
- Köszike. Szerelmem engem irritál az ahogy levegőt vesz. Véreztessük ki ezt a ribancot.-nevettem gonoszul


- Most én haaaddd!- csillogtak a szemeim.- Vagy csináljuk együtt.- húztam elő a tőrömet.  
- N... Neee... Kérlek...- zokogott a csaj. A nyakát karcolgattam a tőrömmel.
 - Gyere.- hívtam Chanie-t.

Elővettem a késemet és Baekhyun mellé léptem. De inkább megfogtam szerelmem kezét és egyszerre szorítottuk meg a kés nyelét. Egyszerre nyomtuk rá a kést a torkára melyből elkezdett ömleni a vér. A lány kétségbeesetten nézett ránk de én csak megcsókoltam a szerelmemet. Tudtam hogy eljött a mi időnk. Elengedtem a kezét és letérdeltem elé. A kezembe vettem a kis dobozt. Eközben a lány holtan esett össze. -Byun Baekhyun velem maradsz mindörökre?

Meglepett az amit Chanyeol tett. Nagyon meghatódtam. Könnyfátylas tekintettel néztem rá. Kezemből minden kiesett. - Igen. Örökkön örökké.- ugrottam a nyakába.
Az újára húztam a gyűrűt és vadúl megcsókoltam. Többet akartam belőle.Sokkal többet. -Gyere szeretkezzünk. Ünnepeljük meg ezt az eseményt.

 - Köszönöm életem. Szeretlek.- mondtam ajkaira majd megcsókolni. Pólója alá nyúltam és testét simogattam. Ekkor valaki berúgta az ajtót. 
- Ne mozduljanak! Rendőrség! Most meg vannak!- jöttek be a fegyveresek.


Ez nem lehet. Most nem nem ronthatják ezt el. Elővettem a fegyverem és a rendörökre szegeztem azt.
 - Engedjenek el minket vagy megölöm magukat.-feleltem jéghideg hangon.
 -Fegyvert eldobni.-üvöltötték


- Nem. Maguk dobják el!- fogtam rájuk a pisztolyom.
 - Eldobni!- lőtt felém az egyik. Kezemből kiesett a fegyverem. Odarohantak hozzám és szerelmemhez és megbilincseltek minket. 
- Engedjenek el! Ezt nagyon megbánják!- ficánkoltam. 
- Most már elég legyen!- szorított meg a rendőr- eleget gyilkoltatok már!


-Nem Engedjetek el.Szerelmem ezt nem hagyhatjuk. Nem-őrjöngtem mint egy idióta. Tudom hogy Baekhyun megsérült és ez bosszúért kiált. Az egyik őrt megrúgtam mire elengedtek egy másik őrt megfejeltem és eltört az orra. Szerelmemhez siettem de ekkora már kint volt. -Hyung várj meg kiszabadítalak.-szóltam neki

- Vigyázz Chanie!- kiáltottam neki. Ahogy felénk.közeledett mögötte jött egy rendőr le akarta ütni. - Vigyázz szerelmem!!!- elkéstem... Leütötték. Azonnal elkezdtem rángatózni tökön rúgtam az engem fogó rendőrt és kedvesemhez rohantam. Nagy nehézségek árán sajnos lefogtak minket és bevittek a rendőrségre.
A rohadt kurva anyját az összes rendőrnek. A fogdában tértem magamhoz -Szerelmem hol vagyunk?

- Életem.- rohantam oda hozzá.- Börtönben... Ideiglenesen ide helyeztek. Az is csoda, hogy egy zárkában vagyunk. Hogy vagy?- simogattam meg fejét.

-Fáj a fejem de hogy van a karod? Gyere bekötözöm.- leszakítottam az ingem ujját és bekötöztem a kezét. -Én nem akarom hogy elítéljenek minket szerelmem.


- Köszönöm.- pusziltam meg. Lekucorodtam mellé és átöleltem. - Nézzük reálisan. Hány embert öltünk meg kb?

-Sokat. de élveztük Tudjuk hogy rosszat tettünk. De én akkor sem akarok életfogytiglant kapni érted? Elválaszthatnak tőlem és én abba belepusztulnék.

- Tudom drágám tudom... Én is... De mit tehetnénk? Én csak veled vagyok egy teljes egész. Az egész társadalom kirekesztett. Csak te vagy nekem. Csak te nem nézel betegnek. Chanyeol...- szorítottam még erősebben magamhoz.


-Én így nem akarok élni. -elővettem egy kis zsebkést. -Tudom hogy túl sablonos de egy egy vágás majd szeretkezzük halálba magunkat.-néztem rá komoly szemekkel


- Ezt szeretnéd?- fogtam meg a kezét. Nálam is volt egy szike. Sosem megyek el otthonról az én.kicsikém nélkül. Odakint nem voltak őrök. Gondolom ebédeltek.


-Én csak veled akarok lenni. Ha veled mehetek a halálba biztos hogy együtt leszünk. Biztos hogy a pokol lángjai fogják lelkünket nyaldosni de tudod mit az is kevesebb fájdalmat ad nekünk mintha elszakítanának egymástól. -bújtam az ölébe.-Akkor mit mondasz?


- Veled tartok a pokolba.- feleltem határozottan.
-Akkor ki kezdje?-tettem fel a mindent eldöntő kérdést.


Nem szóltam neki csak megcsókoltam. Majd felhúztam a földről és az én ágyamhoz húztam. Arra kevésbé lehetett rálátni kintről. - Együtt.- forgattam meg a szikét a kezemben.


-Együtt. -mind a ketten egyszerre vágtuk meg a csuklónkat. Nem fájt annyira hiszen a csókja feledtetett mindent. Úgy szeretkeztünk ahogy eddig mindig. Véresen.


Ez volt a mi együttélésünk, együttléteink és az életünk csúcspontja. Sokszor szeretkeztünk vérfürdő közepette. De most saját vérünk lep el bennünket. Testünk lelkünk vérünk összefonódik és egyé válik. Valami igazán különleges egészet alkotva ezzel. Olyan egészet amelyet a világ, az univerzum egyszerű emberei nem biztos, hogy megértenek. Azokban a percekben csak mi léteztünk. Gyengéden ledöntötte meztelen és véres testemet a kemény ágyra. Vigyázva vette még utoljára egyszer birtokba törékeny testem.


Most nem volt bennünk agresszió. Mint két gyermek úgy játszottunk egymás testével. Erőnk egyre csak fogyott és fogyott. De egymáséi voltunk. Egymás karjai közt jött a halál és boldogan mentem vele a pokolba.

Elfogyott az erőnk a vérünkkel együtt de még utoljára beteljesültünk. Lassan leereszkedett testemre. Szuszogva vette a levegőt. Egyenletes hangjára lassan elaludtam. Ám ebből már sosem ébredek fel. Kézen fogva sétáltunk Chanyeol-lal. Igaz a pokolba taszítottak minket de Ő mellettem volt. Amint a pokol kapujához értünk mérhetetlen forróság fogott el minket. Üdvözölték frissen érkezett lelkeinket majd egy sötét de annál forróbb bugyorba taszítottak le minket. Még a szenvedések közben is egymás kezét szorítottuk. Együtt üvöltöttünk a kínzó forró lángnyelvek martalékában. 
- Baekhyun! Kellj fel! Ébredj! Baekhyun!- hallottam meg néhány kétségbeesett ismerős hangot.


-Mi ez a hangzavar?- riadtam fel álmomból. 
-Baekhyun rosszat álmodott és fel akarjuk kelteni.-tájékoztatott Luhan. Már Baekhyun neve említésére hevesebben dobogott a szívem. Gyorsan odasiettem hozzá és megsimogattam az arcát mire kinyitotta a szemeit. Ahogy azokba a gyönyörű szemeibe néztem elöntött a vágy. A szerelmet éreztem iránta pont úgy ahogy álmomban. 
-Jól vagy?-kérdezte Kai-Mit álmodtál?


Nem bírtam megszólalni... Csak fuldokoltam. Kerestem a hangomat. Körbetekintettem a srácokon. Mind aggódva figyelt. 
- D.O hozz neki egy pohár vizet, légy szíves.- kérte meg Kris Kyungsoo-t. 
- Nyugalom...- simogatta meg a vállam Sehun. D.O behozta a vizet. Nagyokat kortyoltam belőle. Majd kifújtam magam. 
- Jobban vagy?- érdeklődött Suho.
 - Igen köszönöm.
 - Veled se nézek többet horrort.- vont vállat Chen. Xiumin fejbe vágta. 
- Naaa most miért?- értetlenkedett Chen.


Csendben vártam válaszát közben távolabb ültem tőle.
 -Na mond már mit álmodtál kíváncsi vagyok-sürgette Kai


- Nem hiszem, hogy tetszene...- tudtam, hogy nagyon beteg álmom volt... És épp hogy csak kirángattak belőle. 
- Naa hyung. Nem fogunk kinevetni- biztatott tovább Jongin.
 - Nyugodj már meg te kíváncsi Fáncsi. Majd elmondja ha akarja.- csitította a kisebbet Lay. 
- Nem... Elmondom...- mindenki feszülten figyelt. - Szóval... Chanyeol és én- erre mindenki felkapta a fejét csak az érintett nem- szóval mi... Együtt voltunk. Úgy... És hát gyilkoltunk... 
- Ugyan ez nem nagy cucc...- vágott közbe Tao. 
- Cssss...- fogta be a száját Kris. 
- És miközben gyilkoltunk... Öhm... Szóval... Ahj... Ez olyan kínos... A vérben szeretkeztünk...- miközben elevenítettem fel a dolgokat egyre nagyobb vágyat éreztem Chanyeol iránt. Nem értettem...

Ugyan azt álmodta mint én így halkan folytatni kezdtem.-elkaptak a rendörök és öngyilkosok lettünk 
-Te ezt honnan tudod?-akadt ki Tao
 -Én is ugyanezt álmodtam

- Hogy mi van?!- néztem rá hatalmas szemekkel nyitott szájjal. Alig akartam elhinni. Ez valóban igaz? Ilyen létezik?

-A pokol lángjai nem égetnek annyira mint amennyire az fájna ha tőled szakítanának el- mondtam el a mondatot amit álmomba mondtam neki.Mindenki hatalmas szemekkel nézett ránk.


- Ezt mondtad igaz?- kérdeztem. 
- Na jó... Ez most már kezd elég bizarr lenni. Visszavonom az előbbi kijelentésemet- magyarázta Chen- Nem hogy veletek nem nézek horrort! Soha a büdös életbe nem nézek többet ilyen filmeket!- akadt ki. 
- De most komolyan. Mi ez az egész?- értetlenkedett Suho. 
- Én nem tudom...- meredtem magam elé.
 - De ugye azért nem vagytok a valóságban ilyen elmebeteg állatok?- húzódott arrébb Kai.

-Amíg nem bosszantasz fel nem hiszem.-odamásztam Baekhyunhoz és megcsókoltam. Mindenki visszafojtotta a lélegzetét és várták mi történik. Egy perc után visszacsókolt. 
-Mi is itt vagyunk ám- rondított bele a pillanatba Kai


- Ünneprontó...- morgott Lay.- Azt hiszem én már mindent értek. Megfejtettem nektek a dolgokat...- folytatta. 
- Igen?! Akkor nekünk.is elárulhatnád a tudományodat.- kíváncsiskodott Luhan.
 - Csak akkor ha ezt Ők is akarják.- mutatott ránk.


-Nyögd már ki.-szóltam rá

- Khm. Nos.- köszörülte meg a torkát Lay mintha valami vizsgán lenne...- Mint ahogy azt már mindenki észrevette, hogy már egy jó ideje egymásba vagytok zúgva... Szóval szeretitek egymást csak mint a rossz amerikai filmekben nem meritek vagy nem tudjátok bevallani egymásnak. És ezek az érzelmek visszaköszöntek az álmaitokba is. Azért ennyire erősen mert heves érzelmeket fojtottatok magatokba már hosszú ideje. De ez pozitív hisz ahogy most láthattuk legalább egymásra találtatok.- mosolygott- Azt viszont én sem tudom, hogy miért álmodtátok ugyan azt ugyan akkor.
 - Hűűű Lay hyung.... De okos vagy!- csodálkozott el Sehun. Komolyan ilyen feltűnően egymásba voltunk.zúgva csak nekünk nem tűnt fel? Elbambultam és Lay szavain gondolkoztam.

-Talán igazad van. Byun Baekhyun megpróbáljuk ezt a kapcsolatot vagy felejtsük el? -féltem a válaszától -Naaa válaszolj már hyung-szólt közbe Kai is


- Csönd már! Mindig közbeszólsz!- nevelte meg Kyungsoo. 
- Bocsánat de ez még egy filmnél is izgibb.- lelkesedett Kai. 



- Próbáljuk meg.- mondtam.halkan. Szinte elveszett hangom a szobában. Féltem attól, hogy olyan vadállatokká válunk mint az álmunkban. Viszont valami borzasztó erős kötődést is éreztem.


Először fel sem fogtam hogy mit mondott majd mikor eljutott a tudatomig átöleltem és hanyatt döntöttem Lágyan megcsókoltam őt mire hallottam hogy Tao és Kyungsoo kifelé terelték az embereket.

- Aranyosak nem?- kuncogtam Chanyeol alatt.

-Te lekörözöl mindenkit kedvesem.-mosolyogtam rá.

- Jaj elpirulok... Mondtam már, hogy imádom ezt a gyönyörű széles mosolyodat?- incselkedtem vele.

-Hmm nem-villantottam meg fogsorom.-Tudod mit mondok neked? Szeretlek
- Azt hiszem hogy nem túlzok ha azt mondom neked, hogy imádlak.- lágyan vettem birtokba puha párnáit.

Lágyan csókoltam párnáit és simogattam testét.Nem volt már ez elég. Kezemmel felfedezőútra indultam a testén.


Nem bírtunk várni. Olyan energiák olyan érzések szabadultak fel bennünk, hogy egyszerűen képtelenek voltunk megálljt parancsolni. Gyengéden simogatta testem minden egyes porcikáját. Néhol megtalálta gyenge pontomat. Azokon a helyeket érintése után megremegtem. Akartam Őt. Le sem tagadhatta volna Ő sem, hogy mennyire kíván. Ágaskodó férfiassága elárulta. Finoman puszilgattam és harapdáltam. Idő közben a ruhák is lekerültek rólunk.

-Sokkal szebb vagy mint álmomban.-kuncogtam. Egyik ujjamat belé vezettem lassan és óvatosan így tágítva őt. Halkan nyögdécselt alattam mire férfiasságom még jobban meredezett

- Teh is sokkal de sokkal jobb pasih vagyh...- nyögtem kéjesen. Igaz, hogy ez volt az első alkalmunk... De olyan jól csinálta. Annyira vigyázott rám. Így szinte minden fájdalmam elszállt.

Belé vezettem még egy ujjamat és lassan ollózni kezdtem benne. Szép lassan tágult és én egyre jobban vágytam rá. Mikor úgy éreztem hogy elég tág kihúztam ujjaimat és belé helyeztem férfiasságom. Lassan toltam belé tagom hogy ne fájjon neki annyira.

- Annyira gyengéd vagyh... Oh... Chanyeol...!- nyüszögtem alatta. Lábaimat nyakába vette, hogy jobban hozzám férjen. Nagyon lassan kezdett el mozogni bennem.
-Nem akarom hogy fájjon.-nyögtem A lassú tempómat fokozni kezdtem.Halkan nyögdécselt alattam és én ezt nagyon élveztem.


- Nem... Nem fáj...- már egyre inkább élveztem. Folyamatosan súrolta egy bizonyos pontomat. Minden ilyen lökéskor legszívesebben sikítottam volna. De hát a többiek... Így vállába haraptam. - Mégh... Chanie...
Egyre gyorsabban és mélyebben lökődtem csípőmet. Kezemet férfiasságára vezettem és elkezdem mozgatni rajta. -Ahh Hyung én én mindjárt-lihegtem

- Én ish...- nyögtem alatta.

Egy nagyot löktem a csípőmmel és a kezemmel egyaránt. Én Baekhyunba élveztem ő meg közénk engedte forró nedvét. 
-Köszönöm hogy vagy nekem.-dőltem rá

- Szeretlek...- pihegtem alatta. Úgy éreztem, hogy akkor váltam igazán teljessé. Nem csak a családom volt ott nekem, nem csak a sikeres karrier, nem csak a barátaim. Hanem végre megtaláltam a másik felem. És soha többé nem akartam elengedni. Kicsit hálás is lehetek ennek a lidérces álomnak...

Hope World (BTS J-Hope JonKook Yaoi +18)

Annyeong! Bts-ficit kezdesz épp.
J-Hope-t én 
JongKookot Betti alakítja jó olvasást. és véleményt hagyjatok 



Lassan 8 hónapja vagyunk együtt J-Hope hyunggal. Azelőtt is imádtam hyungot de azóta teljesen elválaszthatatlanok vagyunk. Egészen az elmúlt 2 hétig. Mikor itthon vagyunk 1-1 puszit ha ad, alig szól hozzám, állandóan Suga hyung nyakán lóg. Órákra eltünögetnek... Kezdtem igazán mérges lenni. Már hiányoztak a szép szavai, a puha érintései és mi egyebe... 
- Mi a baj Kookie?- ült le mellém a kanapéra Jin hyung. 
– Semmi. 
– Bővebben? 
– Nem sok.
 - JungKook! Ide figyelj!- fordított maga felé. unottan néztem rá. most jön a hegyi beszéd- Már napok óta ilyen vagy. Már a tegnap reggeli műsorban is feltűnő voltál. Változtatnod kell ezen. Mi a baj? Hadd segítsek. - Szerinted mi a bajom? Nem tűnt fel, hogy az a seggfej- mutatok a konyhába Suga-val cseverésző Hope-ra- lassan 2 hete teljesen levegőnek néz, hanyagol?! 
- Áááá szóval kicsi Maknae kielégületlen!- röhögött RapMon. 
- Pofa be hyung!- megdobom egy párnával. 
- Tisztelettel beszélj velem, kölyök!- horkan fel Leader-shii. Kiőltöm rá a nyelvem. 
- Jó most már hagyjátok abba!- jött ki a szobából V hyung. 
- Pedig én egész jól szórakoztam!- röhögött JMin hyung. 
– Marha viccesek!- felálltam bementem a szobámba és becsaptam az ajtót.

 -Szerinted így jó lesz? Nem akarom hogy csalódjon- suttogtam Sugának. 
 -Ne aggódj biztos hogy tetszeni fog neki tudod hogy mennyire szereti a meglepetéseket. -röhögött fel mellettem Nagyon féltem, hogy elveszítem az én kis sütikémet. 8 hónapja éljük együtt életünket és most szeretném még komolyabbra f ordítani a kapcsolatunkat ezért is kérem mindig Suga segítségét. Féltem attól hogy nem fog neki tetszeni ezért napjában 20-szor variáltam mindenben. Épp a konyhába beszéltük a legujjabb változást mikor ajtócsapódásra lettünk figyelmesek.
 -Ki volt ez?-dugtam ki a fejem kíváncsian az ajtón
 -A Maknae . Menj utána hátha megnyugtatod.-felelte Jimmin. Többször sem kellett mondania egyből felrohantam és benyitottam 
– Mi a baj szerelmem?

 - Semmi bajom sincs.- vontam vállat az ágyam szélén ücsörögve.

-Na akkor nem csapkodnál.-letérdeltem elé és a szemébe néztem. Nagyon is hiányzott. Minden tekintettben.

 - Tudod mit? Igenis van bajom! Elegem van abból, hogy így viselkedsz velem. Ha már nem kellek neked akkor kérlek mondd meg nekem a szemembe, és ne légy együtt a hátam mögött Suga hyunggal!- emeltem fel rá a hangom.

 -De..De.. Ezt honnan veszed? Én szeretlek téged és soha nem... Ezt nem értem-vakartam meg a fejem – Ki mondott neked ilyeneket? hm??

 - Lehet, hogy még csak 16 vagyok de szemem azért van. Észreveszem, hogy mi zajlik körülöttem!- fogtam magam és felálltam- Ha Te nem mondod ki, hogy vége van, akkor majd én megteszem!- néztem le, a még mindig a földön guggoló J-Hope-ra. Már a sírás fojtogatott.

 Szemeimbe könnyek gyűltek. Ez nem lehet igaz ez csak egy rossz álom. Átöleltem a lábait.
– Ne csináld ezt velem. Kérlek Én nagyon is szeretlek téged. -szinte már zokogtam.

 - Gondolom akkor is ezt mondogatod, mikor Suga-val enyelegsz...- vágtam neki oda flegmán. Nagyon fájtak saját szavaim. De nem tehettem mást. Már nagyon nem bírtam ezt. Nekem is kibuggyantak apró könnyeim. Alkarommal letöröltem majd kissé higgadtabb hangnemben megszólaltam. – Kérlek most engedj el

 Teljesen lefagytam. Elengedtem lábait. Ő kisétált az ajtón. Abban a pillanatban egy világ tört bennem össze. Miért kellett ennek így lennie? Miért nem vár mégy egy picit? Rengetek Miért?-em volt de egy válaszom sem. Lassan felálltam majd levonszoltam magam a földszintre ahol mindenki kellemesen beszélgetett. Olyan jó volt látni ahogy JongKookie is nevetgélt. Senki sem hiányolt ezért úgy döntöttem kiszellőztetem a fejemet.

 - Naaa TaeTae hyuuung! Légysziii! Hadd aludjak ma veled!- nyaggattam kint a konyhában V-t.
 - De miért akarsz ennyire mellettem aludni. Ott van HoSeok.- veregetett hátba. 
– Nincs.- feleltem egyhangúan. 
- Ho-hogyan?- nézett rám nagy szemeivel kérdőn hyung. 
- Úgy, hogy nincs. Szóval. Naaaa lééégyysziiii!!!- nyöszörögtem tovább. 
- Na jó. Egye fene.- adta be a derekát V. Amíg a többiek a nappaliban beszélgettek, J-Hope elszivárgott, addig én gyorsan átcuccoltam a másik szobába. Közeledett az este 6 óra. Lassan indulnunk kellett a fellépésre de J-Hope még sehol sem volt.

 -Mindjárt otthon vagyok YoonGi. Csak eljöttem sétálni. 
– Akkor is nemsokára fellépés merre vagy útközben felveszünk visszük a ruháidat is.- Közölte velem idegesen mire elmondtam neki a címet. Semmi kedvem nem volt ma énekelni. Csak a szobába akartam bújni és kisírni a szemeimet. Nem kellett sokat várni mire megjöttek a srácok. Csendben beszálltam a buszba senkire sem néztem rá csak leültem. Teljesen el voltam „varázsolódva”. Mikor odaértünk a sminkesek szörnyethalva az ábrázatomtól igyekeztek minél emberibb kinézetet adni nekem.

 Egész készülődés közben kerültem HoSeok-ot. De ahogy láttam megvolt a társasága. YoonGi és RapMonster ápolgatták. Az öltözőben a kanapén ültem a TV-t bámulva. Semmi értelmes nem ment benne, a mesét leszámítva, így hát azt néztem. 
- Tessék!- huppant le mellém TaeHyung egy tábla csokit az orrom alá nyomva. 
– Hát ez?- néztem rá felvont szemöldökkel. 
– Hogy legyen egy kicsit jobb kedved.- ledobta az ölembe, a hajamat pedig összekócolta a kezeivel. 
– Köszönöm.- fújtattam kissé idegesen, de aztán ez hamar átment nevetésbe. Felbontottam a csokit és majszolni kezdtem. Idő közben mindenki körém, pontosabban a csoki köré gyűlt. 
- Srácoook! 2 perc és kezdünk! Gyertek!- jött be a menedzser hyung.

 Jó volt beszélgetni Nam Joonnal és JoonGi-vel Igaz nem mondtam el nekik hogy mi a bánatom. Mikor szólt a menedzser kiindultam. Igaz ezt sem vette nagyon észre senki mert még mindig csokit próbálta legyúlni JeongGuk csokiját. Talán ilyen gyorsan elfelejtett? Ennyi tért számára ez elmúlt háromnegyed év? Miért? Tudtam hogy cselekednem kéne de nem tudtam hogy hogyan.

 A fellépés hamar eltelt. A műsorvezető néhány kérdést is feltett nekünk az új albummal kapcsolatban. És persze mindehhez jó pofát kellett vágni. Fúúj de uuutááálooom a műmosolyokat.... De sajnos abban a pillanatban nagyon nem ment a szívből jövő mosolygás. Lementünk a színpadról, mindenki hulla fáradtan rontott be az öltözőbe.
 - Ééééén ülök a kanapéééraaa!!- rohant előre JMin hyung, mindenkit fellökve és elterült a bútoron. 
- Nem gondolod, hogy nekünk is szoríthatnál egy kis helyet?– lökte le a lábát a karfáról Jin. 
– Bocsánat.- ült fel a megszólított. Én a sarokba kuporodtam le, hátamat a hideg falnak döntöttem. Nagyon jól esett.

-Milyen messzi is vagyunk otthonról? – Kérdeztem hirtelen 
 -Kb. olyan fél óra miért?-Kérdezte Jimin 
-Mert szeretnék hazagyalogolni. Ilyenkor már senki sem járkál. És szeretnék egyedül lenni.- feleltem szomorúan a szemem sarkából láttam Kook arcát de mintha nem érdekelné semmi sem. 
-Nem mehetsz haza egyedül! Felejtsd el!-szólt rám NamJoon de nem érdekelt felkaptam a kabátom majd elindultam hazafelé.

 - Ebbe ma meg mi ütött?- kérdezte RapMon. 
– Én nem tudom.- felelte Jin. 
– Én sem.- vonta meg a vállát JMin. 
– Talán...- fordult felém Suga. Lassan mindenki felém nézett. Tőlem várták a választ. 
– Most mi van?! Honnan tudjam?- felkaptam a cuccaimat és elmentem lezuhanyozni. Nem bírtam a nyomást. Most még inkább hiányzott, mint valaha. Csak álltam a zuhany alatt és mint valami óvodás kisgyerek pityeregtem. Utáltam magam amiért ilyen gyenge voltam. De nagyon hiányzott. Ám elhatároztam magamban, hogy erős leszek és megpróbálok tovább lépni. A csapat érdekében is... Gyorsan összeszedtem magam. Mindenki rám várt. Beültünk a kocsiba és hazahajtottunk.

Lassan sétáltam haza. Egy terv kezdett körvonalazódni bennem és ehhez Suga haverom kellett. Eldöntöttem, hogy első dolgom lesz vele egyeztetni.

 Későn értünk haza. Út közben még boltba is benéztünk. J-Hope a nappaliban ücsörgött. Amint beléptünk már le is támadta Suga-t. Megpróbáltam nem venni róla tudomást. Felmentem V szobájába és átvetkőztem pizsamára. Eközben Jin és RapMon elkészítették a vacsit. 
- Kész a vacsora srácok! Gyertek enni!!!- kiáltotta el magát JMin hyung. Mindenki összegyűlt a konyhában. Én TaeHyung és Jin hyungok közé ültem.

  -Suga kérlek segítened kel nekem-Támadtam le rögtön 
-Mi van? -Ma szakított velem. Azt hiszi, hogy megcsalom de nem így van. Én mindennél jobban szeretem őt. -mondtam neki 
– Tudom én azt. na mondjad miben segíthetek? 
– Nem tudnánk egy nappal korábra rakni a meglepit? Csak mert akkor elhívnám és elmagyaráznék neki mindent.  
– Jó rendben akkor holnap reggel intézkedem. Akkor Péntek 3 órára jó lesz? 
-Holnap csütörtök. Rendben . Akkor kitalálom hogy hogyan is hívom el. Felszaladtam a szobába amikor egy üres ágy fogadott. Kiköltözött. Egy ujjabb ok arra hogy összetörjek. Nem akkor is visszaszerzem. Vacsoránál még csak rám se nézett. Én szokásosan csendeben ültem míg mindenki zajongott.

- Finom volt köszönöm. Mentem aludni.- toltam ki a székem. 
– Hisz még a felét sem etted meg.- csodálkozott Suga.
 - Nem vagyok éhes.- fintorogtam rá. 
- Ez így nem lesz jó, ifjú úrfi!- csóválta a fejét Jin. Unottan vállat vontam majd felballagtam a mosdóba fogat mosni. Mikor végeztem, jóóó alaposan megmostam az arcomat, majd megtöröltem és elsétáltam V szobájáig. Halkan benyitottam. Üres volt. Bementem, leültem az ágy szélére. 
- Hát Te már itt is vagy?- mosolygott rám kedvesen hyungom. Észre sem vettem, hogy bejött. 
– Igen. 
– Na jól van. Gyere aludjunk.- Lefeküdtem az ágyba, Ő mellém bújt és betakargatott. 
– Szép álmokat.- suttogta az éjszakába.
– Szép álmokat TaeTae hyung.- majd elnyomott az álom.

 -Na ideje kinyögni hogy mi bajotok van.-Jött nekem Jimin. 
-Szakított velem. Azt hiszi, hogy megcsalom őt Sugával. Pedig csak a hónapfordulónkra akartam neki valami különlegeset tervezni.- feleltem lehajtott fejjel 
-És akkor ezt miért nem mondod el neki?-kérdezte NamJoon 
– Én akartam de nem hallgatott meg. De Pénteken 3 órára lesz lefoglalva szálloda és oda kéne csalni valahogy. Én őrülten szeretem és vissza akarom kapni. A szobánkból is kiköltözött valószínűleg V-nél van. 
-Akkor odaküldöm neked! De béküljetek ki mert ez így nem tesz jót neked és nekünk sem ! Irány lefeküdni- adta ki a parancsot Jin. Felmásztam a szobába és Kook ágyába feküdtem.

 - Ébresztő kis Maknae! Hasadra süt a nap!- keltegetett finoman TaeHyung. 
– Mennyi az idő? Nem aludhatnék tovább csak egy kicsi?! Ígérem nem lesz sok.- dörmögtem a párnába behunyt szemekkel, kómásan. 
– Sajnos nem aludhatsz tovább. Gyere kelj fel!- kezdett el rángatni.
 - De neeem akaroook TaeTae hyuuungg!!!- hisztiztem. Napok óta csak egyre rosszabb a helyzetem... Addig-addig civakodtunk míg V kirántott az ágyból. Olyan ügyes volt, hogy még arról is gondoskodott, hogy puhára essek, történetesen rá. Arcunk kínosan közel volt egymáshoz, orrunk szinte összeért. 
– Srácok ke.... ljetek....- állt az ajtóban döbbenten JMin. 
- Mi a baj JMinnie?- hallottuk meg Suga hangját. Lassan mindenki körénk gyűlt.

-Ezt nem hiszem el- suttogtam magam elé. Éreztem, hogy nem kéne bemennem de mégis megtettem. Kirohantam a szobából egyenes a fürdőből. Megengedtem a hideg vizet és aláálltam. Azt akartam, hogy ez egy rossz álom legyen. Hogy mikor felébredek akkor az én szerelmem álmosan szuszogjon mellettem. 
-Hope Nyisd ki.-kiabált a Leader 
– Mindjárt.– Elzártam a csapot és kimentem. a ruháimból folyt a víz de nem érdekelt. Vissza akarom kapni. csak ez víz hangzott a fejemben.

- Én.. Sa-sajnálom... hyung....- gyorsan felpattantam és kiszaladtam úgy ahogy voltam a folyosóra. Leültem a lépcsőre és gondolkoztam. Annyi minden cikázott a fejemben. Odabent nem történt semmi, de mégis minden... Én már nem tudtam, hogy mit is akarok. Teljesen össze voltam zavarodva. Akarom-e még J-Hope-ot vagy akarok-e egyáltalán valaki mást? Ebbe az egészbe szörnyen belefájdult a kobakom is.

 Átöltöztem majd kifelé vettem az irányt. Kook a lépcső tetején ült és gondolkodott Lassan közeledtem felé nehogy megijedjen. -Beszélhetnénk?

  – Mondjad.- pillantottam fel rá.

– Szeretném veled tisztázni ezt az egészet.-kezeimet tördeltem hiszen féltem, hogy visszautasít

 - Ha arról akarsz beszélni amit az előbb láttál, akkor megnyugtatlak az csupán a véletlen és a sors műve...

 -Nem arról hanem rólunk.

- Arról azt hiszem nincs mit beszélni.- felálltam és épp bemenni készültem, mikor megragadta a karom.- Engedj.

 -Kérlek csak had magyarázzam meg. Ha utána is azt mondod, hogy menjek akkor megyek. Csak egyszer hallgass végig

 Nagyot sóhajtottam. Végül is... Ez így fair. – Hallgatlak.

 -Nem itt. Így nem értenéd meg. Holnap 3 kor legyél a 561-61 Yeonnam-Dong, Mapo-Gu-nál és minden megtudsz.

 - Muszáj ezt?- nyögtem fel.- Jó elmegyek. De ha átvágsz, nagyon megjárod!

-Igérem nem fogsz csalódni bennem. -mosolyogtam rá szélesen.

 - Remek... Most már mehetek? Egyszerűen belesajdult a szívem, hogy itt állt előttem, azzal a gyönyörű mosolyával vigyorgott rám, és nem érinthettem meg.

Legszívesebben a nyakába ugrottam volna de nem tehettem meg. Még nem. Szaladtam Sugához hogy meg van e a foglalás és megkönnyebbülésemre minden elő volt készítve.

 Gyorsan bementem a lakásba, már fáztam egy kicsit. A fürdőben jó meleg víz alá álltam. Testem bizsergett a cseppek érintésétől. Jó érzés fogott el. Automatikusan cselekedtem. A tusfürdőt szétkentem egész testemen. Nyakamat, mellkasomat simogattam, hasamat és végül kezem lentebb tévedt. Annyira megalázónak érzem az ilyet. De sajnos akkor csak ez tudott abban segíteni, hogy jobban ellazuljak. Kezemet egyre gyorsabb ütemben mozgattam, hangomat próbáltam minél inkább elfojtani.
 - Kookie. Bent vagy?- kérdezte Jin. 
- I-igen. Egy pillanat.- erőt vettem magamon és válaszoltam. 
– Rendben. 
Gyorsan befejeztem amit elkezdtem majd rendesen lezuhanyoztam és egy szál törölközővel a derekamon sétáltam ki.
  
 Egész nap le sem lehetett lőni amit a műsorvezetők is észrevettek. 
 -Mi ez a jókedv J-hope.-kérdezte a műsorvezető. 
– Áh semmi. Csak nagyon jó kedvem van. 
– Jót aludt a drága Seok.-felelte Jin 
– Hahaha de vicces vagy drága-dobtam neki egy puszit

- Úgy látszik, hogy a BTS összes tagja ma nagyon jó kedvben van.- folytatta a műsorvezető, melyre mindenki válaszul hevesen bólogatott. A műsor tele volt játékokkal és feladatokkal. Én kimondottan élveztem. 
-De naaaa TaeTae hyung! Vegyél a nyakadbaaa!- hisztiztem aranyosan, mint mindig. 
– Na jól van. De visszafelé Te hozol. 
– Akkor ezt megbeszéltük.- és sípjelre máris száguldottunk a cél felé, lehagyva magunk mögött JMin és RapMonster párost. Fáradtan de jó kedvvel vonultunk vissza az öltözőbe.

 Imádok minden pillanatot amit vele tölthettem. Olyan édes volt. Bár az zavart hogy V-vel volt. Boldogan huppantam le a kanapéra

 - Ma tényleg nagyon fel vagy dobva J-Hope!- jegyezte meg Suga.

 -Boldog vagyok mi ezzel a baj?-mosolyogtam rá
– Semmi örülök neki-mosolygott ő is

 Elfintorodtam majd a kocsi felé indultam meg. A többiek is követtek. 
- Ma még hova kell mennünk?- érdeklődtem meg a napirend további részét a Leader-ünktől.

 -Próba. Aztán holnap reggel 6kor ének. majd 9:30 tól tánc és ennyi. 
– Akkor szabad délután juppi. -ugrottam egyet. és rákacsintottam a Leaderre.

 - Szabad. Szabad...-sóhajtott NamJoon- De csak ésszel!- célozgatott. Bár fogalmam sincs, hogy mire. De akinek szólt az biztos értette.
 - Rendben. Köszönöm. Amíg nem értünk oda a próbaterembe a kisbuszban tanulni próbáltam.

 -Mit tanulsz? -kérdezte Suga Kookot de csak egy megsemmisítő pillantást kapott. Nagyon reméltem hogy helyre jön minden. A táncpróbán elkerülhetetlen volt hogy a közelébe legyek amit én nem bántam

 Utálom a matekot. De most komolyan. Az egy dolog, hogy jó vagyok belőle de attól még ki nem állhatom. A táncpróba hosszú volt. Már fáradt is voltam. Többször rontottam a kelleténél. 
- Mi van veled JungKook?- nézett rám kérdőn Leaderünk. 
– Semmi. Sajnálom. Jobban oda fogok figyelni.- hajoltam meg. 

- Rendben. Akkor most tartsunk egy kis szünetet.- javasolta Jin. 
- Legyen. De csak 10 perc!- mondta szigorúan RapMon.

 Fáradt voltam de még így is boldog. De szerelmemen inkább a feszültség látszott. Nem értettem miért. Odamentem hozzá és megöleltem. Tudom, hogy haragszik meg minden de én nem bírtam tovább nélküle.

 - Mi van veled?!- ficánkoltam a karjai között. Azt nem mondom, hogy nem volt jó... Sőt. Csak nem értettem.- Miért ölelgetsz? Miért nem Suga karjaiban omlasz össze?!- erre hirtelen mindenki felém kapta a fejét. 
- Miről beszélsz?- háborodott fel YoonGi hyung.
 - Hát arról, hogy hetek óta milyen jól elvagytok.- flegmáztam. Eközben J-Hope elengedett és szomorúan nézett rám. 
- Ez butaság Kookie!- próbálta bizonygatni igazát Suga. 
– Nem vagyok vak. De nem is érdekel.- vontam vállat. Lassan pakolni kezdtem. 
- Hová óhajtasz menni? Elmondanád?- emelte fel hangját NamJoon. 
– Egy barátomhoz. Majd este jövök. Vagy nem.- ezzel kiviharoztam az ajtón. Meg akartam látogatni egy régi jó barátomat. Biztos voltam benne, hogy Ő tud segíteni abban, hogy ellazuljak. Elvitt magával szórakozni.

 -Pedig azt mondta, hogy eljön velem. Ezt nem hiszem el. -már majdnem sírtam de a srácok előtt tartottam magam. 
– biztos elmegy holnap ne aggódj.-nyugtatott Suga

 Az egész éjszakát egy szórakozóhelyen töltöttük. YongGuk nagyon örült nekem. Sokat beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogy eddig, hogyan is alakult az életem.
 - Oh hát ezen könnyen segíthetünk kicsi JungKook.-megsimogatta a buksimat majd kért még egy kör italt. A 4. vagy 5. kör után már nagyon nem számoltam semmit. Kezdtem érezni az alkohol hatását. A zenét tompán hallottam, az illatok és szagok kezdtek összemosódni. Foltokban láttam az embereket a villogó fényektől és a cigifüsttől. Mozgásom bizonytalan volt. 
- Gyere JungKook.- fogta meg a kezem- Menjünk egy nyugisabb helyre.– Talán lifttel mehettünk és egészen magasra, mert amíg a kis fülkében ácsorogtam úgy éreztem, hogy egy örökkévalóság telik el. De az is meglehet, hogy az időérzékemet veszítettem csak el.
 - Gyere ne félj!- hívott be sejtelmesen mosolyogva YongGuk a sötét szobába. Imbolyogva sétáltam be. Leültetett egy székre. Egy kis lámpát felkapcsolt majd eltűnt az egyik helyiségben. Egy tálcával tért vissza ami le volt takarva. 
– Na és akkor most lazuljunk.- jött hozzám közelebb. Arcomat, fülemet, nyakamat kezdte el csókolgatni, harapdálni. 
– Én... Nem... – Hogy mondod? – Nem... Akarom... 
– Dehogynem. Mindjárt ellazulsz és jobb lesz.
 - De neem...- próbáltam meg ellökni magamtól de kezeim erőtlenek voltak. Egyre erőszakosabban közeledett. Kezemet lekötözte, ruháimat leszaggatta.
 - Engeeedj eeell!!- ficánkoltam alatta. 
– Még mit nem. Most jön a móka!- megnyalta férfiasságomat. Egyik ujját vezette belém semmi nélkül. Durván mozgatta. Szinte üvöltöttem a fájdalomtól majd abbahagyta és a tálcához lépett. Egy vékony és hosszú gumitömlőt vett le róla egy injekciós tűvel együtt. 
- Nem karom! Eressz el YongGuk!!- kiabáltam. Annyira még nem voltam beállva, hogy ne tudjam felfogni, hogy mi történik körülöttem. Lassan közeledett felém. Ficánkoltam de hiába. Egyik kezemet eloldozta és rákötötte a gumit. Gyorsan a másik kezemet is kiszabadítottam. Kissé ellöktem magamtól, felkaptam a széket és leütöttem vele. Nem sokáig tartott a kábulata de annyira pont elég volt, hogy összekapjam a ruháimat és eliszkoljak. Sokáig csak rohantam. Sírva rohantam. Összedőlt bennem egy világ. Az egyik legjobb barátom majdnem bedrogozott és megerőszakolt... Csalódtam. Nagyon fájt. Mire hazaértem már majdnem teljesen józan voltam. Becsuktam az ajtót, hátamat a fa lapnak döntöttem, lecsúsztam a járólapra, szakadt, mocskos ruháimat gyűrögettem és csendben zokogtam.

 Hajnal 3 volt. Nem tudtam aludni. Féltem a holnaptól. Féltem hogy talán nem bocsájt meg. Egyszer csak hallottam hogy nyitódik majd csukódik a bejárati ajtó. Leosontam hogy megnézzem ki az ilyenkor. Mikor odaértem teljesen lefagytam. Lefagytam azért mert oly heves zokogás rázta, és azért is mert oly heves gyűlölet lett úrrá rajtam. Odaguggoltam elé. 
– Mi történt szerelmem?-kérdeztem gyengéden

 - Én... Nem... Nem akartam... Sajnálom.- zokogtam tovább. Nem voltam képes a szemébe nézni.

 Megijesztett. -Mi történt. Ki bántott? Megölöm-morogtam miközben magamhoz szorítottam.

 Megremegtem érintésétől. Csak még jobban rákezdtem a bömbölésre. Nem akartam, hogy a többiek is felkeljenek de ezzel elkéstem.
 - Mi a baj?- rohant hozzánk Jin. Könnyeim majdnem megfullasztottak. Alig bírtam válaszolni. 
– Olyan emberrel és olyan helyen voltam szórakozni akivel és ahol nem kellett volna...- zokogtam. Szemeim tiszta vörösek és duzzadtak voltak.
 - De hát mi történt?- faggatott tovább Jin. 
– Ő... Nekem... Szóval engem... – zavaromban és szégyenemben lehajtottam a fejem.

-Megölöm.-szorítottam magamhoz. 
-De ki volt az?-kérdezte Jin.

- Yo-YongGuk...- a hideg is kirázott ahogy kimondtam a nevét.

  Felpattantam majd a kabátomért mentem.
 -Te meg hova mész -szólt rám NamJoon.
 -Ezt nem hagyom annyiban. Nem érdekel semmi. Az én szerelmemet senki sem bánthatja büntetlenül.-mérgelődtem.

 - Várj! Ne menj! Kérlek!- álltam fel és próbáltam visszatartani. Beálltam az ajtóba és nem engedtem ki.

 -Miért nem? Bántott téged és ezt nem hagyom.-Öleltem magamhoz.

 - Kérlek.- szipogva karoltam belé- Nem akarom, hogy bajod essen. Elég volt ez nekem... Majd elkerülöm és nem lesz baj. Kérlek.

 -De.-sóhajtottam egy hatalmasat.-Jól van de ma nálam alszol. Nem érdekel hogyha haragszol. Nem érdekel semmi. Neked mellettem a helyed, és nekem meg melletted. -öleltem magamhoz

 Nem szóltam semmit csak szorosan hozzábújtam. A többiek csak mosolyogva néztek minket. Tekintetükből látszott, hogy tudták.minden rendben lesz. Arra a maradék 2,5 órára mindenki visszafeküdt. Ahogy HoSeok mondta nekem mellette kellett aludnom. Hátulról átkarolta derekamat és úgy aludtunk el. Szörnyű rémálmok gyötörtek.

 Le sem hunytam a szemem. Szorosan öleltem magamhoz mikor megéreztem, hogy remeg. Biztos hogy rémálmai vannak így szorosan öleltem magamhoz. Reggel nyúzottan keltem ki az ágyból.

 - Jó reggelt.- suttogtam rekedten.- Hogy aludtál?- ültem fel az ágyon amibe beleszédültem. Gyorsan a fejemhez kaptam.

-Csak óvatosan. Én jól. -füllentettem.-Hozzak gyógyszert?

 - Nem kell köszönöm.- kidugtam a lábamat a takaró alól és felültem- Azt hiszem iszok egy pohár vizet.- lassan felálltam, minden bútorban megkapaszkodtam és kisétáltam a konyhába. J-Hope mögöttem jött, gondosan figyelte minden lépésem. 
- Ehjj de szét vagytok csúszva!- röhögött JiMin. 
– Ch...- néztem rá idegesen.
 - Ezért készültem én nektek finom frissítő teával.- mosolygott kedvesen Jin.

 -Köszi. -mosolyodtam el fáradtan.-de inkább egy jó erős feketét kérek.
 -Kook Leveled jött egy bizonyos BJ-töl.-jött be a konyhába V

 - Az meg ki? Köszi.- vettem ki a kezéből. Amint felbontottam megtudtam, hogy kitől kaptam. Bang YongGuk. 

"Kedves Kookie! Nagyon nem volt szép tőled, hogy az este úgy otthagytál. De én nem haragszom rád. Sőt. Már el is felejtettem. Így arra gondoltam, hogy megismételhetnénk ezt az estét. És folytathatnánk ott ahol abbahagytuk. Neked semmi dolgod sincs. Majd én kereslek. És nagyon remélem, hogy a kis buksidban semmiféle nemleges válasz nem motoszkál, mert hát hogy is mondjam. Ha valaki visszautasítja Bang YongGuk-ot az nagyon rosszul jár. Sok szeretettel: a legjobb barátod." 

 Amint elolvastam a levelet torkom kiszáradt, szívem hevesen vert, kezem elgyengült és a bögrém kiesett belőle. Mindenki felfigyelt a csörömpölésre. Összetéptem a levelet és kihajítottam a kukába. A konyhapultra támaszkodva vettem mély levegőket.

-Mi a baj? megint ő volt az?-simogattam meg a hátát. Egyre nagyobb harag gyülemlett fel bennem YongGuk iránt. -Szerelmem mond mit írt?

- Semmi különöset. Csak barátilag üdvözölt...

-Miért nem bízol bennem szerelmem?-kérdeztem halkan könnyekkel a szememben.
 -Srácok indulnunk kell. Délután megbeszélitek.-szólt be a konyhába Suga. Így elindultam a kocsihoz

Ahjj... Nem érti. Nem benne nem bízok. Hanem YongGuk-ban... Féltem, hogy baja lesz. Az egész próba unalmasan egyhangúan telt...

Bosszún törtem a fejem. Ezt akkor sem hagyom annyiban. Kook nagyon fáradtak nézett ki. Féltem, hogy baja lesz. Végeztünk a próbával én a hotelba mentem és vártam a szerelmem.

Hazamentünk. J-Hope el is húzta a csíkot. Csak remélhettem, hogy semmi butaságot nem fog csinálni. Lezuhanyoztam, leültem a kanapéra és a TVt bámultam üres tekintettel. 
- Nem kellene neked valahova menned? -bökdöste a vállam Jin. 
- Hahó! JungKook!- szólongatott tovább. 
– Tessék? 
– Mondom nem kell menned valahová? 
- Nem. Nem tudom.- bambultam tovább a TVt.
 - JungKook. Valamit ígértél HoSeok-nak. Hogy 3-ra ott leszel. 
– Hű a fenébe! Tényleg!- felpattantam és mint a mérgezett egér rohangáltam a lakásban. 3 óra után indultam el. Mire megtaláltam az adott címet azt hittem, hogy soha nem érek oda. Egy hatalmas hotellal szemben álltam. – És most?!- motyogtam magamban.

3 után felhívtam Sugát hogy Kook elindult e már. Azt mondta igen de elfelejtette ezért késik. Megnyugodtam. Lesétáltam és már a bejáratnál toporgott. 
– De jó hogy itt vagy gyere menjünk be. -kézen fogva húztam az egyik szoba felé.

Mikor beléptünk a szobába teljes nyugalom fogott el. Gyönyörűen és ízlésesen fel volt díszítve.
 - Hallgatlak.- álltam meg a szoba ablaka előtt.

Nagy levegő után elkezdtem. -Tudod holnap lenne a hónapfordulónk. És én egy különleges ajándékot akartam neked. Ezért Suga segítségét kértem mert ő ismeri a szálloda tulajdonosát. De én féltem, hogy nem tetszik majd valami ezért minden percben változtatni akartam. Ezért voltam vele annyit. Sose gondoltam volna, hogy te ezt annak veszed, hogy megcsallak. Esküszöm soha még egy pillanatra se hogy ezt tegyem. Érted?

- Oh.- abban a pillanatban csak annyit voltam képes kinyögni. Ezt oltárian elszúrtam.... A féltékenységi rohamommal elszúrtam az Ő kedvét, az enyémet és még veszélynek is kitettem magam... – Annyira egy barom vagyok.... sajnálom....- rogytam össze. Ha csak akkor ott, a szobában végighallgatom... Akkor most nincs ez mind...

– Én sajnálom mindig azt hiszem, hogy nem vagyok elég jó neked. akkor megbocsájtasz?

- Ez butaság. Te vagy az egyik legjobb dolog az életemben. Megbocsájtok, ha Te is meg tudsz nekem.- néztem fel rá nagy szemekkel.

– Nincs mit megbocsájtanom szerelmem. -mosolyogtam rá. -de most gyere mert már nagyon hiányoztál sütikém.

- Jövök.- húztam a lehető legszélesebb mosolyra ajkaimat. Felpattantam és a nyakába ugrottam. Már majdnem megfojtottam szegényt. Agyon puszilgattam puha arcát.- Szeretlek.- suttogtam.

-De hiányzott már ez. -csókoltam meg. majd az ágyra döntöttem végigsimítottam a testét nem akartam elsietni semmit sem

- Nekem is.- kuncogtam. Érintésétől megremegtem. Csúnya képek próbálták mg megrohamozni az agyamat de nagyon igyekeztem nekik nem hagyni. Lehúztam magamhoz egy forró csókra. Lágyan érintett. Nyelveink gyengéden masszírozták egymást.

-Remélem nem bánod ha most kívül-belül megszeretgetlek?-kérdeztem két csók közt. Lágyan végigsimítottam ágyékán.

- Ah...- sóhajtottam fel.- N-nem bánomh...- hangom megremegett, mikor saját ágyékát enyémhez nyomta. Újra szenvedélyes csókban forrtunk össze. Kezeimet levezettem nyakából és oldalán futtattam végig, végül a pólója alatt pihentettem meg őket.

Mikor megéreztem kezét a pólóm alatt kirázott a hideg. Lassan lehúztam a felsőjét és lágy csókokkal halmoztam el a testét. Mellbimbójával játszadoztam és közben ágyékát simogattam.

- Ahhh...- nyöszörögtem alatta. Mellkasom gyorsan süllyedt fel és le. Ahogy forró vizes nyelvecskéjével mellbimbóimat nyalogatta teljesen beindított. Kezemet levezettem derekára, majd végül be a farmere alá. Formás fenekét masszíroztam.

Halkan nyögtem fel mikor belemarkolt a fenekembe. Én kibontottam a nadrágját és határozott mozdulattal a szoba végébe száműztem. Csodálattal néztem végig a testén. Férfiassága merészen meredezett

- Naaa hyung...- takargattam magam. kissé zavarban voltam. Az is irritált, hogy míg én lassan teljesen meztelen voltam, Ő szinte egész harci felszerelésben ült csípőmön. Átfordítottam magam alá. Pólóját még út közben lekaptam. Ajkaimmal csókok ösvényét festettem fel kidolgozott testére. Nadrágját kigomboltam majd az enyém után küldtem. Lágyan végigsimítottam a bokszerén keresztül hatalmas férfiasságán majd az utolsó ruhadarabjától is megszabadítottam. Incselkedően mosolyogtam rá. Arcomat merevedéséhez dörgöltem, mint valami kiscica, aprókat pusziltam rá.

-Héé na mit csinálsz?-nyögtem fel.

- Nem tetszik?- merevedtem le. Kétségbeesett pillantásokkal néztem fel rá.

– Nem azt mondtam-kuncogtam-De ezt hagyd inkább rám.-sunyin elmosolyodtam és magam alágyűrtem.

- Há-hát jó.- alig hogy észhez tértem a hirtelen fordulattól újra elvesztettem a fejem. Apró harapásokkal jutott el merevedésemig.

Lágyan végignyaltam egész hosszán. Kezemmel hasát simogattam. Makkját óvatosan megszívtam Ő hangosan felnyögött. Nyelvemmel becézgettem testrészét. Közben az egyik ujjammal óvatosan belé hatoltam

- Ah... HoSeok!- szinte ügy üvöltöttem a nevét. Olyan érzékien kényeztetett. Magam sem csinálhattam volna jobban.

 Nevemet hallani a szájából maga volt a mennyország. És ez még jobban ösztönzött a folytatásra. Még egy ujjam toltam belé majd ollózó mozdulatokat végeztem.

Testem megremegett. Bizsergés fogott el alfelem tájékán. Hosszú ujjaival lassan de erősen mozgott bennem. De merevségem kényeztetését sem hagyta abba. - Ohh... Hyunghh..- mocorogtam alatta. Testem teljesen kifeszült. Megpróbáltam felhúzni magamhoz. – Én-mindjárt-elsülök.- tagoltam neki mondandóm.- De csak veled együtt.- majd megcsókoltam.

Felnevettem-Hát rendben-ujjaimat kihúztam belőle majd elhelyezkedtem és készenáltam arra hogy belé hatoljak. Lágy csókkal próbáltam ellazítani majd egy határozott mozdulattal kitöltöttem őt

- Auh...- mélyesztettem körmeimet vállába. Kissé felszisszent és várt. Nyeltem egy nagyot, mély levegőt vettem és bólintottam, hogy folytathatja.

 Lágyan simogattam és vártam hogy elmúljon a fájdalma. mikor jelzett hogy mozoghatok lassan kezdtem mozogni. Teljesen magával ragadott az élvezet. -Szeretlek. -suttogtam neki

 - Éhn ish...- lábaimat dereka köré fontam, hogy könnyebben mozoghasson. Arcát puszilgattam nyakát és fülét haraptam nyalogattam. Kezemmel vállaiba kapaszkodtam.

Egyre gyorsabb tempót kezdtem diktálni. Kezemmel férfiasságát izgattam. Minél gyorsabb ütemben mozogtam annál közelebb voltam a beteljesüléshez. Gyengéden belső combjába haraptam amikor elélveztem majd a következő pillanatban ő is követett

Hátam ívbe feszült J-Hope nevét nyögve teljesültem be. Magvamat kettőnk közé lövelltem. Hope belém engedte. – Ez meg fog látszani.- mutogattam a combomra a harapásnyomra.- Köszönöm.- pusziltam meg.

 -Sajnálom. Nem akartam.-dőltem rá. Ajkait újabb vad táncba hívtam.

  – Semmi baj. Most már van jelem tőled. A Tiéd vagyok.- vigyorogtam rá majd befészkeltem magam mellé. Nyakát és mellkasát puszilgattam, simogattam.

 -És nekem mikor lesz jelem? Hm?-incselkedtem vele.

 - Akarsz?- vigyorogtam rá.

-Ez kérdés?-villantottam rá a legsexybb mosolyomat.

 - Nem.- ezzel nyakára tapadtam. Mint valami kis vérszívó úgy rágtam, szívtam a bőrét de csak finoman. Kulcscsontjánál már bátrabb voltam. Ott nem igazán látják.

 Felnevettem. ahogy ajkai engem jelöltek meg. 
– Én kis Piócám. -öleltem magamhoz. -soha többet ne veszekedjünk jó?

 - Soha.- pusziltam meg- De nem lehetnék valami cukibb állatka?- hízelegtem.

-hm Nyuszi? nem inkább Sütiszörnyecske.-nevettem fel.

- Jó. A Te egyetlen kis sütiszörnyecskéd.- csókoltam meg.

-Ne menjünk el innen. Jó? Nem akarom hogy YongGuk akár egy centire is megközelítsen.-szorítottam magamhoz

 - Én sem. De sajnos ismerem. És örökre sem maradhatunk itt.- szontyolodtam el.

 - Hogy meg fog keresni és folytatni fogjuk... Ha pedig nemet mondok bajom eshet... Hope én félek. Félek tőle, félek titeket is belerángatni.

– Na csak próbáljon meg hozzád érni.-remegtem az idegtől.-nem fogjuk engedni, hogy egy újjal is hozzád érjen ne félj.

- Kérlek nyugodj meg.- simogattam.

– De még a gondolata is felbosszant, hogy akár csak hozzád ér érted?-morrantam fel majd erősen szorítottam magamhoz

- Szeretlek.- suttogtam. Nem akartam, hogy miattam idegeskedjen. De megértettem hiszen fordítva én is így tennék.

-Gyere játszunk még. -simítottam végig testén.-vagy mit szeretnél csinálni?

 - Pont ezt szerettem volna kérni- haraptam rá alsó ajkára

 Gyengéden elkezdtem simogatni férfiasságát közben érzékien csókoltam

 Ajkait becéző csókokkal leptem el, orrommal cirógattam arcát, bújtam hozzá. Már csak a dorombolás hiányzott. Kezeimmel felsőtestét simogattam, masszíroztam.

-Mint egy macska. Dorombolsz nekem?-kérdeztem miközben apró csókokat adtam minden porcikájára

 - Neked bármit. Amit csak akarsz. Meow... Brrr...- nyávogtam és doromboltam. Ráültem a csípőjére és úgy folytattam tovább. Gyengéden karmolgattam is.- Brrr... Meow...

-Te szexy Vadmacska. -öleltem magamhoz. Majd kopogtattak. 
-Ki a frász zavar ilyenkor? -kérdeztem. Kook-ot bebugyoláltam majd a bokszeremet megkerestem majd felhúztam és ajtót nyitottam. 
– Te meg mit keresel itt??

- Ahj...- sóhajtottam kelletlenül. HoSeok ment ajtót nyitni. Addig én is magamra kaptam valamit közben szitkozódtam. 
- Ki az hyung?- léptem oda mellé mikor megláttam YongGuk elégedett vigyorát. 
-Àh! Őt keresem.- vigyorgott szüntelen.- Látom kicsit rosszkor jöttem. 
– Az nem kifejezés.- morogtam.
 - Elrabolhatnám egy kicsit?- fordult J-Hope-hoz- Tudod van egy lerendezetlen ügyünk.
 - Nem megyek veled sehova!- emeltem meg a hangomat.

 -Ne próbálj meg hozzáérni. -álltam Kook elé. -Szóval takarodj innen.
 -Dehogy megyek. Gyere ki vagy megbánod. -kiabálta mire behúztam neki egyet. Fájt de nem érdekelt. Ő meglepettségében hanyatt esett.
 -Na ezt nem kellett volna.

YongGuk felállt és szabályosan megfejelte J-Hope-ot, aki emiatt nekem dőlt. 
- Te normális vagy?!- kiabáltam rá. Majd Hope vérző orrához kaptam. 
- Jaj de aranyosak vagytok...- nyávogott cinikusan Guk.- Lehet, hogy mindkettőtökre szükségem lesz.- majd kihasználva szerelmem gyengeségét megragadta karomat és kirángatott. 
– Eressz!!- haraptam meg. 
– A kis vadmacska!- erre lekevert nekem egyet.

 Nem tett jót h megfejelt de gyorsan összeszedtem magam. Utánuk szaladtam és fellöktem azt a barmot. Elkezdtem ütni. Úgy viselkedhettem mint egy őrült. Ő is keményen védekezett. -Hívj valakit gyorsan-hadartam el Kook-nak gyorsan

Azt sem tudtam hirtelen, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Gyorsan visszaszaladtam a szobába átkutattam mindent a telefonom után. Legjobbnak láttam ha Suga hyungot hívom. 
– Szia Kookie. Hogy vagy? 
– Hyung! Azonnal gyere a hotelba. 
– De miért? Mi történt?
 - Kérlek siess. Hozd a többieket is. YongGuk épp most veri péppé J-Hope-ot.- kukkantottam ki az ajtón
- A franc! Meglátott. Leteszem. Siess. Köszi. Szia!– Ezzel elkezdtem rohanni de Guk gyorsabb és erősebb volt. 
- Engedj el hallod?!- kiabáltam. Nem szólt semmit. Elkezdett a lift felé rángatni. Hope eszméletlenül feküdt a földön az arca véres volt. YongGuk kezén folyt a verte. 
- HoSeok!!!- üvöltöttem mikor elhaladtunk mellette. Rángattam a karomat de nem engedett, megállni sem hagyott.- Szerelmeeem!!!– visítottam sírva a lift ajtajából.- Engedj el te állat!!!

 Elvesztettem az eszméletemet. Túl gyenge voltam. Mikor magamhoz tértem a hotelszobában voltam és Jin ült az ágyamon. -Hol van Kook?-ültem fel hirtelen. 
-A többiek épp üldözik őket. Én csak kiugrottam a kocsiból. De mi történt? 
– Nem tudom. egyszer csak megjelent és nekiállt cirkuszolni. elkezdtünk verekedni de ő erősebb volt.-hajtottam le a fejem.

Leráncigált a parkolóba, betuszkolt az autóba, lekötözött majd elindultunk. A visszapillantóból láttam, hogy egy kocsi követ minket. Reménykedtem benne, hogy a srácok azok. Kanyarogtunk jobbra-balra, behajtottunk kis utcákba. 
- Nah végre le vannak rázva.- álltunk meg egy kietlen területen egy romos ház előtt.– Gyere!- rángatott ki.
 - Most mit fogsz csinálni velem? 
– Tudod Te azt nagyon jól.- mosolygott gonoszul. 
– És ha a barátaim megtalálnak?! 
– Úgysem fognak.

-Jin én ebbe belepusztulok. Felhívom Sugát.-mikor felvette letámadtam -Mondj valamit. Veletek van? 
– Nem a rendőrség pont most ért ide Szóval igen most mennek érte. -egy lövés hallatszott majd még egy. Felkiáltottam-Mondj már valamit.

 Berángatott a romos épületbe. Felvitt egy egész jó állapotban lévő szobába. Lelökött az ágyra. 
– Itt maradsz!- förmedt rám. Amíg kiment kissé szemügyre vettem a helyet. Kicsi beszögelt ablak, rozoga ajtó, 3. emelet. Egy nagy ágy. Egy kis fa íróasztal 2 fiókkal és egy székkel. Odamentem az asztalhoz és kihúztam a fiókját. Egy pisztolyt találtam benne. Remegő kézzel vettem ki. 
- Te meg mit csinálsz?- ijedtemben összerezzentem mély hangjától. Kezemben a pisztollyal megfordultam. Remegő kézzel szegeztem felé a fegyvert. Majd meghúztam a ravaszt. Elsült. De nem talált. Vagyis nem Rongyosuk-ot. 
- Eszednél vagy?!- üvöltött rám majd saját fegyverével kilőtte az enyémet a kezemből. Egy kis horzsolással megúsztam. De ami azután jött... Durván az ágyra lökött. Kezeimet vastag kötéllel az ágy sarkához erősítette. A ruháimat leszaggatta. Sajátjaitól is megszabadult. – Segítség! Valaki!- rángattam a karomat. Lassan hangtalan elkezdtek potyogni könnyeim. Semmi figyelmeztetés nélkül belém döfte férfiasságát. Azt hittem menten szétszakadok. – TE ÁLLAT!!- üvöltöttem. 
– Tudod szeretem ha szorít!- vigyorgott rám elégedetten. Meg sem várta míg levegőt bírok venni azonnal elkezdett mozogni. Közben erősen szorította a karjaimat. Kezei nyakam köré fonódtak. Lassan elkezdte szorítani. 
- Neh... Megfulladokh...- ficánkoltam. Válaszul kaptam két pofont. Fenekem majd’ szétszakadt, csípőm fájt. Levegőt alig kaptam. Bepánikoltam. A könnyeim patakokban folytak.

-Nem tudom. A rendőrök most mennek be. Ne aggódj.-nyugtatott telefonon keresztül. 
– Hogy nyugodjak meg? A szerelmemet talán most erőszakolja meg. És nyugodjam meg? Hol vagytok?-teljesen kiakadtam. hadonásztam ordítoztam pedig majd elájultam úgy fáj minden porcikám.

Miközben felettem mozgott magamban imát mormoltam, hogy felébredjek és csak egy rossz álom legyen semmi több. Lassan kezdtem elveszíteni az eszméletemet is. Már csak emlékképek voltak előttem. Egyik pillanatban YongGuk mély torokhang kíséretével engedte belém ragacsos váladékát. A másik pillanatban betörte valaki az ajtót. Kicsivel azután hangos kiabálást hallottam. Mintha a rendőrség szó is elhangzott volna. Valaki leráncigálta rólam Guk-ot. Testem remegett. Remegett a zokogástól, a fájdalomtól, a félelemtől és az idegtől. Szemeim csukva voltak. Aztán ismerős hangokat véltem felfedezni. Valaki a kezeimet is eloldozta és betakart.

-Nem kell idejönnöd. Mindjárt hazavisszük induljatok ti is haza. Készítsetek neki meleg fürdőt és teát. Nagyon rosszul van. -hadarta Suga majd letette. 
– Jin indulunk. 
 -Rendben menjünk.

 Valaki felvett a karjába és kivitt a szobából. Résnyire kinyitottam a szemem.
 - NamJoon hyung.- zokogtam fel majd pólójába kapaszkodva bújtam hozzá közelebb. 
– Cssss... Már semmi baj.- simogatta a hátam. Éreztem, hogy alattam megfeszült az összes izma. Óvatosan betett a kocsiba majd előre ment.
 - Esküszöm kinyírom azt a férget... 
- Nyugodj meg RapMon. Majd én vezetek.- Ült be előre JiMin hyung. Suga és V hyungok ültek mellém. Fogták a kezem, csitítottak a sírásban. Hamar hazaértünk.

Mikor hallottam az ajtó nyitódását rögtön odaszaladtam -Szerelmem. -suttogtam átvettem NamJoontól és a fürdőbe vittem. -Mit tett veled az az állat?

Képtelen voltam válaszolni. Csak a nyakába kapaszkodtam és zokogtam. Annyira szégyelltem magam, hogy fiú létemre csak bőgni tudtam. De ez fejezte ki leginkább az érzéseimet. Hogy mennyire megijedtem, mennyire fájt és fáj is, hogy dühös voltam. Leültetett a kád szélére és „kicsomagolt” a lepedőből. Mikor megláttuk a vérfoltokat csak csendben bámultuk. Testem még mindig remegett.

Megölöm. Csak ez a gondolat volt a fejemben. A víz kellően meleg volt és lassan beleraktam szerelmemet. -Mindjárt visszajövök. -simítottam végig meggyötört arcán

Aprót bólintottam. A víz tükrén megpihenő habokkal játszadoztam, mint egy kisgyerek. Kezeimet törölgettem vele, nyakamat, vállaimat. Mindenhol elidőztem egy kicsit és a zöldülő liluló foltokat figyeltem. Sírásom alábbhagyott de gondolataim állandón elém vetítették a szörnyűbbnél szörnyűbb képeket.

-Jin kész a kamilla tea?
 -Igen itt van tessék-adott át egy bögre gőzölgő italt-Hogy van? 
– Mint aki lélekben meghalt. -sírtam el magam. Tudtam hogy nem hagyhatom sokáig egyedül ezért gyorsan összeszedtem magam. -Szerelmem ebből igyál egy kicsit jót fog tenni

Megint bólintottam majd kézbe vettem a bögrét. Belekortyoltam. Pontosan olyan volt amilyennek szeretem a teát, édes és citromos. Néhány korty után letettem a földre.
 - Köszönöm.- suttogtam rekedten. Felálltam és kiszálltam a kádból. J-Hope a hátamra terítette a törölközőmet és hátulról átölelt. Érintése után megremegtem.

-Ugye nem félsz tőlem vagy attól ha hozzád érek?-kérdeztem könnyek közt. Hallottam olyanról ha valakit megerőszakolnak utána már nem engedik közel a párjukat. lélegzet visszafojtva vártam reakcióját

- A-azt hiszem... Ta-talán egy kicsit.- fojtogatott a sírás.- Én úgy sajnálom HoSeok.- szeretem Őt. De... Ez az egész... Annyira megviselt most. Jelenleg ha a saját anyám puszilna meg attól is rosszul lennék. Jut eszembe. Anya. Nem tudhatja meg.

-Megértem de attól egy szobában maradjunk vagy menjek máshoz?-kérdeztem újfent. Egy lépést hátráltam tőle hogy ne ijedjen meg tőlem

- Mellettem maradnál?- fordultam szembe vele. Lehet, hogy az érintéstől féltem de tőle nem. A közelsége megnyugtatott. A srácok kedvessége jól esett.

-Ezt kérned sem kell. Menj be öltözz fel viszek be teát még jó?– mikor bólintott lementem a konyhába és készítettem neki teát és néhány szendvicset hátha eszik valamennyit. Óvatosan mentem be hátha alszik. -Fent vagy még életem?-suttogtam

- Ühüm.- bólogattam. Nem tudtam elaludni. Akárhányszor becsuktam a szemeimet rémképek tárultak elém. Hope nagyon kedves volt. Hozott fel teát és szendvicset. Enni nem tudtam, mert gyomrom görcsben volt de inni viszont ittam. Amennyit sírtam kellett pótolnom a vizet.

 -Annyira de annyira sajnálom hogy nem tudtalak megvédeni attól a senkiházitól. -hajtottam le a fejem.– Legszívesebben elbújnék szégyenemben.

- Ne okold magad. Nem vagy hibás.- a sötétbe meredve mondtam ki egyhangúan a szavakat. Mindketten az ágy támlájának dőlve ültünk. Nem Ő volt a hibás. Az egyetlen bajkeverő én vagyok. Ha nem kapok féltékenységi rohamot, nem balhézok és nem megyek el... Akkor ez most mind nincs. Az egyetlen hibás én vagyok.

-Ha egy kicsivel erősebb vagyok... De ugye tudod hogy szeretlek még ha te ezt most nem is érzed.

- Tudom.- feleltem még mindig egyhangúan. Hogyne éreztem volna. Az, hogy mellettem volt, hogy nem hagyott ott mikor megtudta, hogy egy darabig nem vagyok hajlandó, képtelen vagyok vele és bárki mással testileg kapcsolatot létesíteni. Tudtam, éreztem, hogy szeret. Annyira fájt, hogy így kellett látnia. Ő nem ezt érdemli. Fájt, hogy nem tudtam kimutatni neki, hogy mennyire szeretem.

Nem tudtam mit mondani neki. Csak ültem ott és halhattam lélegzetvételét. Kezembe temettem arcomat és halkan pityeregtem….

- Ne sírj.- tettem kezemet a vállára. Majd’ beleszakadt a szívem, hogy miattam kell így látnom.

 -Nem sírok. csak valami a szemembe ment. -hüppögtem.-Hozzak még be teát?

- Azt megköszönném.- átlátszó vagy szerelmem. Csóváltam meg enyhén a fejem.

-Akkor rögtön hozom.-kibattyogtam. Épphogy elértem a konyháig. Ott összecsuklottak a térdeim én meg néztem ki a fejemből. Miért nem lehetünk boldogok? Miért nem vagyok elég erős? Felálltam és újratöltöttem a bögréjét és visszamásztam.

- Köszönöm hyung.- Kezemben szorongattam a bögrémet. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna. De nem tudtam megtenni. Állandóan csak a rémképek gyötörtek. – Aludj nyugodtan. Nem kell velem virrasztanod.

-Úgy sem tudnék aludni. Szóval majd hordom neked a teát meg az ennivalót.-mosolyogtam rá

- Olyan kedves vagy. Köszönöm.- mosolyogtam. Nem hiszem, hogy látta a sötétben. – Ugye holnap nem kell mennünk sehová? Nincs kedvem a sok emberhez.

  -Majd beteget jelentünk. én a fejemmel megijeszteném a rajongókat.-nevettem

 - Rendben. Azt kétlem. Én sokkal viseletesebb vagyok...- sokáig csak csendben ültünk a sötétben. Egy pillanatra sem voltam képes az agyamat kikapcsolni. Állandóan visszapörögtek az események. Úgy éreztem minden egyes alkalommal mikor behunytam a szemem, hogy ott vagyok és újra élem. Úgy gondoltam, hogy ebből nem lesz soha kiút. Sosem lesz vége. Soha nem fogok aludni. – Szeretlek.- suttogtam váratlanul. Annyira akartam, hogy érezze. De egyszerűen képtelen voltam arra, hogy jobban kimutassam.

-Én tudom szerelmem-óvatosan megfogtam a kezét. Szerencsémre nem húzta el. lágyan simogatni kezdtem.

Ahogy kezemet simogatta kezdtem megnyugodni. Mély levegőket vettem. Talán éjfél vagy 1 óra körül lehetett az idő. Pilláim lassan lecsukódtak. Mintha mázsás súlyokat aggattak volna rájuk. Újra feltűntek a rémképek. Ahogy Guk kiabál velem, ahogy fojtogat... De próbáltam ellenük küzdeni. Próbáltam elnyomni őket. Néha J-Hope arca ugrott be. Távolról hallottam, hogy nevet. Aztán hirtelen olyan kép ugrott szemeim elé, hogy kézen fogva sétálunk. Minden rendben van. Puszit ad az arcomra. Sokat nevetünk. Majd hirtelen feltűnik YongGuk. Minden feketébe borul. Nagy vihar támad. Szétválaszt minket Hope-pal. Helyére Guk kerül. Torkomon érzem kezeit, hallom kárörvendő kacaját. Hevesen zilálva, kapálózva, forgolódva izzadtan ébredek.

   Éreztem ahogy Kook hirtelen kirántotta a kezét a kezemből. Észre sem vettem, hogy elaludtam. -mi a baj szerelmem? rosszat álmodtál?

– Ühüm.- kapkodtam a levegőt. Egy- két kósza könnycsepp is legördült arcomon. Testem megint remegett. – Én ezt nem bírom!

Megöleltem. Tudom, hogy nem bírja de én sem bírtam már ezt nézni. alig pár óra leforgása alatt idegroncs lett belőle. -Már nem bánthat többet érted? Soha többé.

- De itt- böktem a fejemre- itt állandóan zaklat. Nincs egy nyugodt pillanatom. Ha csak egy percre is sötét van a szemem előtt megjelenik. HoSeok én nem bírom. Meghibbantam. Én... Én... Nem...- zokogtam. Erősen szorítottam magamhoz és csak zokogtam.

A szívem meghasadt. Abban a pillanapban a lelkem apró cafatjain egy manó ugrált gonoszan röhögve. -Hozok neked nyugtatót. Hátha attól kialszod magad. -álltam volna fel de olyan erősen szorított, hogy nem volt szívem otthagyni.

 - Kérlek...- fulladoztam könnyeimben. Kicsit később mikor valamelyest megnyugodtam Hope lement nekem gyógyszerért. Egész sokáig aludtam. Igaz 2 darabot vettem be. Álmok nem gyötörtek, érzések nem kínoztak. Csak lebegtem a fehér felhők között. Reggel, talán olyan 8 óra körül, borzasztó fejfájással ébredtem.

Miután ö elaludt én nem bírtam. a fürdőbe mentem és a tükörbe néztem. Ajkam fel volt repedve szemem be volt lilulva. Beálltam a zuhany alá és leültem a fülkébe. A víz segített ellazulni így el is aludtam.

Nagyon megijedtem mikor mellettem üres volt az ágy. Felültem. Nehezen kivonszoltam magam és kétségbeesetten kerestem J-Hope-ot.
 - Jó reggelt Kook. Jobban vagy?- mosolygott kedvesen Jin. Láttam rajta, hogy feszült. 
– Nem mondanám. Nem tudod, hogy Hope hova tűnt? 
– Nem.- Ezzel sarkon fordultam és amennyire erőmből tellett sietve kutattam át a házat. Végül a zuhany alatt megtaláltam. A vizet elzártam. Törölközőt terítettem rá és próbáltam eljutni vele a szobánkig.

-mi történt?-kérdeztem rekedt hangon. Nagyon fáztam a szívem hevesen dobdogot. Fel sem fogtam, hogy ki segít bemennem. Igazából a külvilágot sem igazán érzékeltem.

 - Elaludtál a zuhanyzóban.- besegítettem az ágyba, jól betakargattam mert vacogott majd melléfeküdtem.

  -Sajnálom hogy gondot okozok neked. Tudom, hogy nem akarsz senki közelébe lenni.-suttogtam

- Kivéve Téged.- bizonytalanul emeltem felé kezemet, hogy arcán végigsimíthassak.

 -Szeretlek.-egy gyengéd csókot adtam puha párnáira. Ebben a helyzetben nem is vágytam többre. Olyan jó volt hogy mellettem volt és nem lökött el magától.

Kissé váratlanul ért csókja. De olyan gyengéden és óvatosan csinálta, mint még soha senki... Nem volt szívem elhúzódni tőle. Erőt vettem magamon és elűztem az ördögeimet.

-Jó reggelt. Hogy vagytok?-jött be RapMon és mögötte a többiek. 
– Azt hiszem megfáztam. De úgy alapjáraton is szétmegy a fejem -próbáltam mosolyogni. 
– Főzök valami finomat. Amúgy mire kellett a nyugtató?-kérdezte Jin

- Nem tudtam aludni.- feleltem szűkszavúan. 
– De egyből 2-t kellett bevenni?!- aggodalmaskodott tovább Jin.
 - Igen.

-Hagyd így legalább átaludta azt a pár órát. 
 -Jó jó hozok levest. -hátrált ki Jin. Tüsszentettem párat. Majd kiköptem a tüdőmet. 
– sajnálom- dőltem hanyatt az ágyon.

- Pihenj.- megfogtam a homlokát. Szinte lángolt. Kimentem a mosdóba borogatásért.

-neked kéne pihenned

- Megvagyok. Ne aggódj.- fejére tettem a hideg borogatást mitől összerezzent. Gyógyszert is vittem be neki.

Nem akartam neki teher lenni. Szegénykémnek így is sok baja van nélkülem is. A lelke darabokban. Nekem kéne őt ápolnom nem neki engem. -Én sütiszörnyem.-suttogtam neki.

Neki szüksége volt rám, nekem szükségem volt rá. Ez így volt rendjén. Ameddig Őt ápolgattam legalább a gondolataim is csillapodtak.

 -A menedzser mihamarabbi gyógyulást kíván. -jött be a Leader.– Neked meg azt üzeni, hogy menj be a rendőrségre feljelentést tenni.

- Muszáj?

  -Azt szeretnéd, hogy a nyakadra járjon?-ült le kedvesem mellé.-Nem kell találkoznod vele. csak feljelentened. Ha akar Hope is mehet mert 8 napon túlgyógyuló a szája. csak ne áruljátok el magatokat. -paskolta meg finoman a kezét

- Neki pihennie kell. Elmegyek.- felálltam az ágyról és a szekrényhez léptem. Átöltöztem. Teljes felszerelésben ültem a nappaliban.

-Kérlek vigyázz rá. Én magam mennék de nem engedne el.-nevettem fel. 
-Persze. De remélem, hogy mihamarabb felépül. -mondta RapMon. – De megyek mert gyorsan meg akarom járni. Sietünk.
 Lesietett én meg egyedül maradtam egy ideig még fent voltam de hamar elnyomott az álom

Gyomorideggel mentem be a rendőrségre. NamJoon hyung kísért el, mivel kiskorú vagyok és mert egyedül nem bírnám. Hosszas várakozás után, ami alatt agyontördeltem a kezeimet, behívtak. 
– Jó napot kívánok!- hajoltunk meg illedelmesen.- Feljelentést szeretnénk tenni. 
– Értem. Ki ellen és mi miatt?- érdeklődött a rendőrfőnök.
 - Gyerünk. Csak bátran.- fogta meg a kezem bátorításul RapMon.
 - Szóval... Bang YongGuk... Tegnap... Szóval... Elrabolt és megerő... Megerőszakolt...
 - Értem. Elmondanád, hogy hogyan történt?
 - Bekopogtatott az ajtón, elráncigált és...- nagyot nyeltem.
 - Muszáj ezt?! Nem látja, hogy mennyire szenved?!- morrant fel RapMon.
 - Sajnálom. De meg kell írni a jegyzőkönyvet.

Álmomban JongKookkal voltam. Minden tökéletes volt. Egy hatalmas házban laktunk csak mi ketten. Már nem dolgoztunk. Szeretgettük egymást. Majd belibbent egy kislány. A mi örökbe fogadott lányunk. Elsírtam magam. -Köszönöm hogy vagy nekem szerelmem-suttogtam ajkaira.

Nehezen, könnyeimmel küszködve, kezeimet tördelve elevenítettem fel a nem olyan rég történt eseményeket. – Köszönjük. A jelentést felvettük. A továbbiakban értesítjük majd önöket.- tájékoztatott a rendőrfőnök.
 - Gyere Kookie. Elviszlek cukrászdába.- ajánlotta fel Leader-Shii. 
- Köszönöm. Nem voltam beszédes kedvemben, legjobb társaságnak sem lehetett mondani. De RapMonster igazán megértő volt. Mikor hazaértünk felmentem a szobába. Hope olyan édesen aludt. Nem akartam zavarni.

Arra ébredtem, hogy nem kaptam levegőt. Felültem az ágyon és nagy levegőket vettem. Sötét volt a szobában. Lassan felkeltem és lecsoszogtam a konyhába de sehol senki. a hűtőben kerestem valamit enni így leültem enni.

A fürdőben ücsörögtem, hogy senkit se zavarjak. Fel s alá járkáltam. Azt hittem, hogy jobb lett de cseppet sem. Azt mondják, hogy a vég előtt van egy kis javulás. Szóval be fogok golyózni...

 Mikor mentem volna vissza megláttam, hogy a fürdőben ég a villany így oda mentem. -Hát te?-kérdeztem rekedt hangon

- Csak nem akartam zavarni...

-ajj te butus. -öleltem meg- miért nem keltettél fel? akkor rögtön elmesélhettem volna az álmomat

 - Gyere. Menjünk be. Ott elmondhatod.- elindultam a szoba felé. Ő követett.

 Bementünk a szobába és felkapcsoltam a villanyt. és mesélni kezdtem neki. -Mind a ketten visszavonultunk már. Egy hatalmas házban laktunk boldogok voltunk és képzeld volt egy kislányunk is.-elsírtam magam. – Úgy fáj, hogy ez csak álom.

- Ne sírj.- fogtam meg a kezét. Annyira fájt így látnom. De nem tudtam mit tenni.

-Nem azért sírok mert fáj hanem hogy ezt nem tudom megadni neked.-suttogtam

 - De mit? Együtt vagyunk. Szeretjük egymást. Van hol laknunk. A barátaink elfogadnak minket így. Sőt... Mi a baj?

– de tudom, hogy neked fáj. Hogy talán sosem fogsz többet szívből mosolyogni.

 - Ez butaság. Majd... Idővel.... Emiatt ne aggódj.

   -Miért ne aggódnék? Te vagy a lelkem másik fele. Érted? -néztem a szemébe

 Nagyot nyeltem.- Igen. Értem. Sajnálom.- sóhajtottam. Időre volt szükségem. Felálltam és kisétáltam. Nem találtam a helyem a világban... Kezdtem bepánikolni. A sírás kerülgetett. Nem tudtam magam kontrollálni... Csak mentem. Mentem neki mindennek...

nagyon fájt hogy itthagyott. Könnyeim megállíthatatlanúl folytak. A lelkem sajgott miatta. Bárcsak felébrednék ebből az álomból.

 Tollat és papírt vettem elő. Leültem az asztalhoz és könnyekkel teli szemekkel írtam.

 "Kedves drága egyetlen szerelmem. Én írok neked, Kookie. Annyira de annyira sajnálom a történteket. Minden az én hibám. Nem akartam senkinek sem rosszat. Sajnálom, de még csak gyerek vagyok. Annyira rosszul érzem magam emiatt. El kell mennem gondolkozni és lenyugodni. Ígérem amint jobban leszek visszajövök. Vigyázzatok egymásra. Szeretlek: A Te Sütiszörnyecskéd."

 Az asztalon hagytam a cetlit majd elindultam. Arra amerre a lábaim vittek.

  Valószínűleg álomba sírtam magam mert reggel a fiúk kiabálásra keltem. 
-Hope kelj Kook lelépett. ezt a levelet hagyta neked.-nyomott egy papírdarabot a kezembe Jin. Gyorsan elolvastam majd kirohantam. Mezítláb rohantam az utcákon. Tudom, hogy azt írta, hogy visszajön de még gyerek. Rohantam sírtam és kiabáltam. Nem akartam azt hogy egyedül hagyjon egy percre sem.

Anyuékhoz mentem. Nem volt senkim se. Azt mondtam nekik, hogy egy kis szünetet kaptunk. Reggel a kapucsengőre keltem. Anyuék már rég a munkahelyükön voltak. 
– Igen?! - nyitottam kómásan ajtót.- J-Hope! Hát Te?

-de jó hogy megtaláltalak. -öleltem magamhoz. -Miért hagytál ott?

  – Én ezt nem bírom... Miattam szenvedünk. Kell egy kis idő. Sajnálom.

 -Én nem szenvedek kérlek hadd segítsek.-térdeltem le elé

- Én nem tudom...- sóhajtottam- állj fel. Még jobban fel fogsz fázni

 -Nem érdekel. Nem. Tudom hogy fáj és hogy utálod a gondolatot is hogy megérintselek. És ne mond azt hogy én kivétel vagyok mert tudom hogy így van. De megbirkózunk vele érted? Mind a ketten. Együtt.-sírtam

- Nem tudom... Én tényleg nem... Sajnálom. Nem vagyok rá képes. Gyenge vagyok feladtam.- zokogtam. Megint remegtem. Ez csak egyre rosszabb. Véget akartam vetni ennek. Sürgősen.

-Segítek valahogyan. Nem adhatod fel. Mi lesz velem velünk nélküled? -felálltam és mélyen meggyötört tekintetébe néztem.– Ha te feladod én is. Nélküled... nélküled én nem...nem tudnám elviselni az életet. -suttogtam halkan

- Megyek. De kérlek. Könyörgöm, értsetek meg.- hang nélkül beinvitáltam. Adtam neki egy cipőt. Összepakoltam majd elindultunk a dormba.

Tudom, hogy önző vagyok de muszáj volt. Inkább zárkózzon be de maradjon a közelemben. -Sajnálom hogy ilyen önző vagyok.

 - Ne edd magad emiatt. Nem vagy az.- léptem be a dorm bejárati ajtaján. El akartam slisszolni a srácok elől de nem sikerült. 
 - Hogy vagy Maknae?- érdeklődött JiMin. 
– Megvagyok.

-menj fel szerelmem.majd elmondok nekik mindent

- Jó.- fogtam magam és felmentem. Leültem az ágy szélére. Csak meredtem magam elé.

-Békén kell hagyni. Annyira szenved szegényem. 
 -Te is szenvedsz megint lázas vagy. Feküdj le. viszek gyógyszert. -mondta Jimin. 
– Felmegyek hátha elbír viselni.

Csak ültem és néztem ki a fejemből. Nem akartam semmit. Se élni se érezni se semmit. Hope zavart meg csendes magányomban.

-Maradhatok? vagy költözzem át valakihez?

Vállat vontam. – Már meghibbantam. Ha nem félsz a kirohanásaimtól. Attól, hogy percenként más a hangulatom. Akkor maradhatsz. De nem vagyok jó társaság továbbra sem.

– ha nagy késsel támadnál akkor se félnék tőled. -jelentettem ki. -De ha zavarok szólj.

- Nem.- ezzel kidőltem az ágyra. Ő hang nélkül ledőlt mellém.

-hoztam neked gyógyszert Hope. Holnap meg mész a dokihoz. -jött be Jimin.-Kook neked is menned kéne. lehet írna fel nyugtatót neked is

- Van.

-kérlek . Utána békén hagylak. És a többiek is amíg te nem szólsz hozzánk. jó?-győzködte a maknaét Jimin

- Meg vagyok köszönöm.- nem volt erőm semmihez. Egyszerűen fájt és utáltam magam amiért így bántam velük. De nem tudtam ezt kezelni.

-elmegyek én ő meg majd eldönti.-feleltem gyengéden.

 - Menjetek. Menjetek el!- tessékeltem ki Őket. Egyedül akartam lenni.

-adsz egy párnát? Nem akarom itt hagyni. 
– De a földön sem alhatsz.-mondja Jimin. 
– Dehogynem. Féltem. Szóval itt maradok.
 -Jól van gyere.

Így teltek sorra a napok. Egy szót sem szóltam senkihez. Enni nem sokat ettem. Önmagam árnyéka voltam. Percenként rohamok törtek rám. Csak gyógyszereken éltem. Pont egy hete történt minden. Percre pontosan mindent újragondoltam és átéltem. Mindent éreztem. Sírva ültem az ágyamon és a párnával csapkodtam azt. Testem remegett, mint oly sokszor mostanában.

Minden egyes nap álomba sírtam magam. Az ajtó előtt aludtam és hallgattam, hogy mit csinál. 
-Én ezt nem bírom. Csinálnunk kell valamit.-Sírtam NamJoon-nak. 
– Tudom de mit? Nem enged közel magához senkit. -felelte ő is könnyeivel küszködve. Hirtelen felpattantam és berohantam hozzá.
 -Szerelmem kérlek gyere el velem. Elmegyünk egy dokihoz. Kérlek ez így nem mehet tovább.-zokogtam

- Nem. Nem. Neeem. Hagyj. Nem megyek sehova. Jól leszek. Minden rendben. Nem kell nekem egy lelkifurkász aki csak megkínoz. Mindjárt elfelejtem és kész. Csak... Csak... Hagyjatok. Egy kicsit. Ígérem. Még kérek 1 napot.

-1napot kapsz. Ha nem javulsz elviszlek. érted? Tönkreteszed magad. Még NamJoon is sír miattad. Kérlek

- Mi-miattam? Sírt?- hűltem el.- Ígérem. Holnap ilyenkorra már semmi bajom sem lesz.- erőt vettem magamon.

 -Köszönöm! Ma még kint alszom.-mondtam majd kimentem.

Nagyot sóhajtottam. Leültem a földre és elkezdtem magamban tisztázni a dolgokat. Próbáltam magamnak megmagyarázni, hogy ez csak egyszer fordult elő. Többször soha. Hope sosem bántana. A rémképek csak az agyam szüleményei és nem bántanak. Én... Én tényleg nagyon igyekeztem...

Visszamentem a Leaderhez és elmeséltem neki mindent. Nagyon reménykedünk a holnapban. 11 óra fele befeküdtem az ajtó elé és rögtön elaludtam. Reggel reményekkel telve keltem.

A nap sugarai lágyan simogatták arcomat. Szép reggelre ébredtem. Nagy levegőt vettem és a hátam mögött akartam hagyni a fájó emlékeket. Minden rosszat elfojtottam magamban és ha 1-1 rossz gondolat megtámadt azonnal elhessegettem és az ellenkezőjét hajtogattam magamban. Nem akartam orvoshoz menni. A gondolatától is hányingerem volt. Attól pedig, hogy a srácok és Hope miattam aggodalmaskodik a falnak tudtam volna menni.

Lementem reggelit készíteni majd felmentem. 2 percig néztem az ajtót majd bekopogtam. -Bejöhetek?

Még egy utolsó rövid eszmefuttatás, arról, hogy ha beengedem nem halunk meg. Kinyitottam az ajtót. – Jó reggelt.- mosolyogtam.

-Jó...jó reggelt. Hoztam neked reggelit. -jó volt mosolyogni látni. gyorsan arrébb rúgtam a párnát mielőtt átesek rajta. -ugye megeszed?

- Attól függ.- erre nagyon szigorúan nézett- Csak vicceltem. Azt nem ígérem, hogy mindet megeszem. De eszek belőle.

-A kedvencedet csináltam-mosolyogtam rá mikor elvette a tálcát.

 - Figyelmes vagy, köszönöm.- egy falatott vettem számba. Hosszasan ízlelgettem végül lenyeltem. Hope feszülten figyelt.- Finom.

Megkönnyebbültem hogy ízlett neki. Kicsit közelebb ültem hozzá. Figyeltem minden mozdulatát kicsit feszült volt de próbálta leplezni. Tudtam hogy hosszú idő lesz az amíg újra együtt leszünk normálisan.

 Erősen szorongattam a pálcikákat feszültségem levezetése képen. Kedvesen mosolyogtam közeledésére. Gyomrom görcsben volt de nagyon igyekeztem mindezt leplezni. – És a többiek hogy vannak?

– várják a jelentést.-mosolyogtam kínosan.- ők is nagyon aggódnak érted. Ne aggódj ennél közelebb nem megyek majd ha te azt mondod.-mosolyogtam rá

- Köszönöm a türelmed.- viszonoztam elbűvölő mosolyát- Nem akarnak bejönni?

– Szólhatok nekik.-kimentem és szóltam a srácoknak, hogy jöjjenek be. 
 -Szia Nagy legény. Huhh de lefogytál. -kezdett bele Jin mire Rapmon megbökte. 
– Jó újra veled beszélni Süti.-mosolygott Rapmon.

 - Ugye nem.haragszotok rám? Nagyon sajnálom. Úgy hiányoztatok. 
- Rád? Haragudni? Na ne viccelj!- nevetett JiMin- Rád nem lehet.- borzolta össze amúgy is szép hajkoronám. Kicsit megijedtem. 
– Naaa hyung! Ezt miért kellett?- nézett rá csúnyán V. 
– Semmi baj. Hagyjad. Jó újra veletek.- mosolyogtam- Mikor megyünk próbálni. Sokat hagytam ki. Pótolnom kell.

– Előbb erősödj meg. amugyis még van 1 hetünk mi sem voltunk bent addig. -felelte a Leader 
-Amúgy Hope visszaköltözhet? Nem bírom elviselni, hogy a földön alszik.- mondta Suga.
 -Nekem jó ott na.-adtam a választ egyből

- De azért valaki majd segíthetne legalább a dalokban.- húztam a szám. Így is jól lemaradtunk miattam. Miattam... 
– Majd. Ráér.- erősködött tovább RapMon. 
– Ja amúgy visszaköltözhet persze.- mosolyogtam Suga-ra. Erre Hope nagyon megörült bár próbálta leplezni. Még mindig nagyon átlátszó szegény. Minden ki olyan feszült volt. Én az ágy közepén ültem. A többiek az ajtóban ácsorogtak. Mintha fertőző beteg lennék. – Nem ültök le?- paskoltam meg magam mellett az ágyat- Olyan messze vagytok. Nem vagyok leprás. Nem fertőzök.- duzzogtam.

-Olyan buta vagy.-Ugrott le mellé Suga.-csak nem akarunk megijeszteni. 
Én szorosan mellé ültem és óvatosan megfogtam a kezét. Mindenki köré gyűlt. Egész jól viselte. Vállára hajtottam fejem majd beszívtam az illatát. Nagyon hiányzott már.
 -Amúgy elkezdődtek a tárgyalások. És neked nem kell bemenned mert a vallomásod elég bizonyíték, hogy hosszú időre lecsukják.- mondta halkan V.

- Szuper.- torkomban gombóc volt. Gondolni sem akartam erre az egészre. Nem hogy újra látni. Gondolataimtól a hideg is kirázott.- Játszunk valamit.- váltottam át feltűnően egy másik témára.

 -Mit játszunk?Twister,Activiti felelsz vagy mersz? Persze a piás verziója.-ajánlotta Rapmon. Mi mind Kook válaszát vártuk hiszen őt akartuk felvidítani

- Én nem is tudom srácok. Inni nem akarok. Ugye az nem baj? Activiti?

-dehogy. -feleltük egyszerre.
 -Akkor irány a nappali.-adta ki a parancsot Jin. Leindultunk majd elővéve a táblát párokat alkottunk. RapMon-Jin Jimin-Suga Kook-Én és V volt a bíró.

- A szabályokat feltételezem mindenki tudja.- kezdett bele V hyung. Hevesen bólogattunk.
- Rendben. Akkor a RapJin páros az 1-es, a SugaMin páros a 2-es és J-Kook pedig a 3-mas csapat. Az egyszerűség kedvéért. Egyes csapat kezd.- vezényelte a dolgokat TaeHyung. Jin ment ki. Mutogatott. Hát azt látni kell, hogy szerinte hogyan lehet elmutogatni az asztalterítőt.  
– Nos rendben. 1 pont az 1-es csapatnak.- jegyzetelt V.- Ti jöttök. Suga ment ki. Ahogyan körülírta, hogy mi az a tisztasági betét és ahogyan ezt JiMin kitalálta... Nagyon megnevettettek.

-Ti jöttök.-nézett ránk Tae 
-Én megyek jelentettem ki. Kihúztam a kártyát és rajzot választottam. Kaptam egy lapot meg egy tollat. És elkezdtem. Hát nem csalódtam magamban. Szegény sütike alig bírta kitalálni. Pedig egyszerű volt. Lovaglás. Hát ezt hogy nem bírta kitalálni.

 - Azt hiszem belőled sem lesz festőművész.- röhögött RapMon. 
– Nekem tetszett.- vigyorogtam. 
- Nah akkor kezdődik újra a kör. 1-es csapat. Most RapMonster jöjjön ki.- vezényelt továbbra is V. 
– Kutya!- kiabálta Jin. Elég nyomi rajz lett... 
– Neeem... A másik.
 - Macska!- üvöltötte be ismét Jin.
 - Neeem a másik másik!- segített NamJoon. 
– Milyen másik?!- éretlenkedett Jin. 
- Sajnálom fiúk. Lejárt az egy perc. Lehet rabolni.- szólt közbe TaeHyung. 
– Hörcsög!- szólalt meg Suga. 
– Nem. 
– Tengeri malac.- mondtam félénken. 
– Sajnos az sem. 
– Tényleg ilyen ronda lett?- szontyolodott le RapMon. 
– Igen!- röhögte ki JiMin.
 - Görény?!- azt hiszem én voltam az egyetlen aki még a játékkal foglalkozott. 
- Igeeeen!- örvendezett Leader-shii.
 - + 1 pont a 3-mas csapatnak.
 - Ez az!

-Hát te elbújhatsz mögöttem a rajztudásoddal Hyung.-nevettem 
Csendbe legyél taknyos.-röhögött.
 -Jó akkor kettes csapat -Jimin ment ki és mutogatott. Elég viccesen mutogatta el hogy vetélkedő. Senki sem találta ki. 
– Te sem tudsz mutogatni -förmedt rá Suga.

- Jól van már na!- védekezett JiMin- nem lehetek teljesen tökéletes.- nevetett. 
– Jaj csak ránk ne szakadjon a ház!- folytatta Suga. Én csak megállás nélkül nevettem rajtuk. Már a könnyem is kifolyt. 
– Kook Te jössz.- mosolygott V. 
– Megyek.- kihúztam a világ legnehezebb feladatát. Körülírás. 
– Hyung. Ezt hogy?!- suttogtam V fülébe.
 - Hééé! Ez csalás!!!- ugrott fel JiMin. 
– Nem édes ez nem az.- csitította Suga.
– V a bíró. Ő független. Segíthet.

Feszülten figyeltem minden szavát. Nehéz volt. De csak megoldom valahogy. Habár úgy nagyon nehéz hogy ilyen szexy. Elvesztem a nevetésében és mosolygós hangjában. Egyszer csak valaki meglökött így orra estem. -Héé ezt miért kellet?

- Nagyon elbambultál.- röhögött JiMin. 
– Naaa de figyeljeteeeek!!! Vagy akkor nem is mondom.- vontam vállat sértődötten.

-Ne haragudj csak..csak elbambultam -pirultam el.-Tiéd minden figyelmem Mondjad

  - Szóóóval. Olyan élőlény ami a lakásban él. Jin szereti őket, Suga szobájában kiszáradt. Ezt úgy általánosan hogy hívják?

-Hal? -próbálkoztam.

  - Nem. Nem állat. Él de nem állat.

-Akkor növény Virág?

- Az első szó. És milyen? Hol tartod? A lakás melyik részén? 
– Juuuj nekem már megvan.- vigyorgott Suga. 
– Nem csoda... Kiszárítottad szegénykét.- sopánkodott Jin. 
- Nem is. Ez a lüke nem öntözte.- bökte oldalba JiMin-t.

-Szoba növény. Emlékszem Jin majdnem megsiratta szegény növényt.-nevettem fel

 - Igen.- nevettem. 
– Jaj az vicces volt.- tetézte RapMonster is. 
– Hagyjátok már!- szólt Jin. 
– Oké. Akkor még egy pont a 3-mas csapatnak.- jegyzetelte V.

-Mi vagyok az ászok szerelmem-Öleltem át óvatosan. 
-Akkor még egy forduló és a győztes mindent visz!-adta ki az újabb utasítást TaeTae. -Egyes csapat Jin jön és mutogat. De előtte dupla vagy semmi mehet vagy egy pontért vállaljátok? 
– Legyen dupla vagy semmi.-felelte határozottam a Leader. 
– De ez elejétől fogva rabolhatnak. jó akkor kezdjed. Elkezdte mutogatni mi feszülten figyeltük a mozdulatait. -Labdarúgás-vágtuk rá mindannyian egyszerre

 - Helyes. De most akkor mi legyen?- kérdezte a bírónk
.- Ha jól számoltam 2 pontotok van. Akkor elosztjuk a 2 csapat között. 
- Neeem! Ilyet nem játszunk!- titakozott NamJoon hyung. 
– Akkor mi legyen?- állt tanácstalanul V. 
– Húzzon egy újat.- javasoltam.

-Aish hogy ilyen okosak vagytok. Akkor kezdjed.-parancsolt rá V És Jin elkezdte. Én feküdtem a röhögéstől Senki sem tudta kitalálni így úszott a pontjuk.
 -Na mi volt az? -kérdeztem -Vetőgép ti majmok.

Majdnem belefulladtam a nevetésbe. 
– Ilyet nem felismerni!- háborgott hyung. 
- Jól kellett volna elmutogatni.- szívta a vérét Suga. Erre Jin válasza egy megsemmisítő pillantás volt. 
– Jahhj.- fújtam ki magam- Egy pillanat és jövök. Hozok inni.- álltam fel még mindig mosolyogva.

-Olyan jó őt megint mosolyogni látni.-suttogta Jimin 
– Nekem mondod? Most igaz, hogy félve de megint egésznek tudhatom magam. Ő megsérült és vele együtt én is. -suttogtam 
– Tudjuk és örülünk, hogy mind a ketten jobban vagytok. És holnaptól hízókúrán vagytok mind a ketten értve vagyok?- Szólt Jin erélyesen. 
– Nem is fogytam le. Én igen is jól tartom magam.-nevettem

- Tessék!- léptem be a nappaliba egy hatalmas tálcával ami tele volt poharakkal. - Jin hyungnak tea, Leader-shii-nek sör, JiMin hyung almalé, Suga hyung szintúgy. TaeTae hyung narancslé. Hope multivitaminosat kap csak úgy mint én.- pakolgattam ki a poharakat.

 -Köszönöm szépen – harsogta mindenki. 
– Te mindenre gondolsz szerelmem -villantottam rá egy szerelmes mosolyt

-Ugyan. Ez a legkevesebb.- pirultam.
 - Nah akkor folytathatjuk?- kérdezte V mikor mindenki kifújta magát.

-Mi jövünk és Én megyek-jelentette ki Suga- És mi is kockáztatunk.
 -Húzz egyet! Áhhá körülírás. Nehéz lesz de próbáld meg. 
– Egy tündéri pasi, alacsony hatalmas kék szemekkel, szövetséget hozott létre, megmentett két világot is, két különböző filmben, Hol varázslóval, hol földönkívülivel küzd. Megelégszünk az egyik filmbeli nevével.- tagolta Suga    

- Harry Potter?- találgatott JiMin.
 - Nah én ebből kimaradok- sóhajtott Jin- Nem vagyok jó az ilyenekben.

-Én tudom -nevettem gonoszul.- Djágaság is benne van. Szóval Zsákos Frodo.
 -Hogy a franc. Honnan jöttél rá? -akadt ki Suga. 
-Könyörgöm a kedvenc filmem. Gyűrűk Ura Trilógia. Nem tudsz olyat kérdezni amit nem tudnék. -Nevettem sátánian.

- Nyuuu ügyes vagy hyung!- fogtam meg a kezét. 
- Na most ki jön?- érdeklődött TaeTae.

-Szerintem felesleges úgy is megnyertük.- büszkélkedtem 
– Akartok ellenük versenyezni? -kérdezte felvont szemöldökkel a bíró 
– Nem -vágták rá egyszerre mi meg csak röhögtünk.

 - Jaaaj ez nagyon tetszett köszönöm.- örvendeztem pakolás közben. Jin nekiállt az ebédnek. RapMon segített neki vagy hátráltatta nem tudni. A többiekkel pedig a nappaliban lustultunk.    

-Jó végre visszakapni azt aki régen voltál. Ugye nem depizel többet?-kérdezte Jimin mire sípcsonton rúgtam -Muszály emlékeztetned folyton? Gyökér.-szóltam rá 
– Majd akkor lesz teljesen gyógyult ha HoSeok ölében ül mint rég és majd megeszik egymást.-szólt közbe Tae is. 
-Az agyam eldobom tőletek!-akadtam ki. Félve Kookra pillantottam de nem igazán láttam az arcát.

Nem igazán tudtam hova rakni azt amit mondtak. A képek ismét megjelentek a szemem előtt. Gyorsan kinyitottam őket és elűztem a rossz gondolatokat valahova az agyam hátsó részébe. Vettem egy mély levegőt majd mosolyogva megszólaltam. 
- Nyugalom. Már teljesen jól vagyok. Ne aggódjatok. És nem. Nem akarok bedepizni többet. És látjátok – ültem közelebb Hope-hoz. Megfogtam a kezét fejemet a vállára hajtottam- Nem félek tőle. És tőletek sem.- ez inkább hangzott a magam megnyugtatása és meggyőzéseként, mint, hogy Nekik bizonygatok.

Szívem erőteljesen kezdett el kalapálni mellkasomban. Ahogy megéreztem illatát és teste melegét a kicsi Seok nem bírt nyugton maradni. Lábaimat keresztbe tettem hogy még véletlenül se lássa senki. Tudtam hogy Kook még arra sem állna készen hogy egy ágyba feküdjön velem nemhogy arra... Pedig milyen jó lenne végigsimítani meztelen testén. 
– N... nekem ki kell mennem a mosdóba.- mondtam majd felszaladtam.

- Ennyire ijesztő vagyok?- meredtem magam elé. 
– Ugyan dehogy.- veregetett hátba Suga. 
– Csak Hope ilyen pisis.- röhögött V. 
- Hát jó.- mosolyogtam.- Megnézem, hogy kell-e Jin-éknek segítség.

Én kénytelen voltam magamhoz nyúlni. Le kellett alacsonyodnom arra a szintre. Tudtam hogy a fiúk tudták miért rohantam el és csak reméltem hogy nem mondják el neki. Miután kellően rendbe szedtem magam lementem a konyhába. Kook nekem háttal állt de nem akartam megijeszteni így direkt csaptam egy kis zajt. Hátrafordult én meg megöleltem őt. 
– Sajnálom, hogy elfutottam csak nem akartalak megijeszteni.-suttogtam a fülébe

- Mit segítsek?- érdeklődtem a konyhában.- Lehet, hogy megzavartam valamit?- suttogtam. Nagyon úgy nézett ki, hogy hyungjaim.elvesztek egymásban. 
– Nem. Nem kell semmit sem.- válaszolta RapMon. 
– Miket beszélsz? Ő legalább nem hátráltat. Ha nem nagy fáradtság felszeled a zöldségeket?- kért meg Jin. 
- Persze.- bólogattam vidáman. Előkészülődtem. Majd nekiálltam. A konyhapulton ténykedtem mikor meghallottam J-Hope-ot bejönni. Hátulról megölelt. Majd a fülembe suttogott. 
– Ugyan mivel ijesztettél volna meg?- suttogtam vissza.

– Majd pár hónap múlva megtudod-mondtam neki és hasára vezettem a kezemet a fejemet meg a vállára tettem. -Szeretlek-suttogtam bátortalanul

Lefagyva álltam ott. Talán sejtettem, hogy mi volt a dologban. De nem akartam rágondolni. Sajátos terápiám szerinte felejtsünk el.mindent. Minden rosszat magyarázzunk meg, hogy miért is rossz, és miért is valószerűtlen. Kicsit elbambultam. Finoman eltoltam magamtól J-Hope-ot. Nem akartam megbántani de azt hiszem sok volt az infó na meg a zöldségek nem aprítódnak fel maguktól.

 -Kint várlak.-sóhajtottam -Mi van a kis Seok nem bírt magával?-nevetett fel Jimin. -Kapd be.-duzzogva mentem be a szobámba és az ágyra dobtam magam

- Jó.- gyorsan befejeztem a zöldségeket majd kimentem a konyhából. Azt hiszem az a RapJin páros területe. – Hope hol van?- érdeklődtem. 
– Felment a szobájába duzzogni.- felelte Suga. 
– Duzzogni? Mit mondtatok neki? 
– Mi? Mi semmit.- tagadott V. 
– Ahj...- felmentem hozzá. Leültem mellé az ágyra. 
– Mi a baj?

-Semmi-duzzogtam még mindig.

- Figyelj. Gondolom, hogy mi a bajod. Nagyon sajnálom. A srácok könnyen piszkálnak, hisz ők ottvannak egymásnak. Ígérem, hogy nagyon igyekezni fogok, hogy minél hamarabb itt lehessek neked. Jó?- tettem kezemet a combjára.

– Olyan buta vagy csak azt nem bírom, hogy piszkálnak. Én tudok rád várni akár évekig is. -fogtam meg a kezét.

- Köszönöm.- annyira akartam neki segíteni. Annyira akartam, hogy legalább neki jó legyen. De nem tudtam, hogy neki álljak-e. Bírni fogom-e. Befeküdtem mellé és simogattam.

– Tudod, jó hogy itt vagy mellettem.-suttogtam mert féltem, hogy elrontok valamit

 - Ennek örülök.- suttogtam vissza majd bátortalanul megpusziltam. Combját és oldalát simogattam továbbra is. Jó volt úgy vele.

Nagyon is jól esett minden érintése. De még most kellett megállítanom vagy később nem fogok tudni parancsolni magamnak. -Kérlek. Ezt hagyjuk most abba. Én... Én nem akarok neked rosszat

- Tudom, hogy nem akarsz... Én viszont jót akarok neked. Ha majd rossz akkor szólok. Rendben?

– olyan erős vagy-mosolyogtam rá majd megcsókoltam

- Csak miattad.- nem akartam semmi mást csak hogy Ő jól érezze magát. Folyamatos harcot vívtam a démonaimmal. De érte, értünk megéri. Mély levegőt vettem, összeszedtem magam és belevágtam. Kezemet a pólója alá vezettem. Hasát és mellkasát simogattam. Mellbimbóját kissé megcsipkedtem. Ezután nadrágja alá nyúltam.

-nyugalom én tudok várni már mondtam-nagy kortyokban szívtam magamba a levegőt hiszen férfiasságom lüktetett érintése alatt

Most már nem hagyhattam ott szegényt teljesen felizgulva. Én még nem álltam rá készen. Nagyon nem. De Ő igen. – Nem hagyhatlak így itt.

-De de. -megfogtam a kezét és magamhoz rántottam. Csak megöleltem. 
– Csak veled akarok szeretkezni. -suttogtam

- Re-rendben.- mellkasának döntöttem a fejem. Kicsit kirázott a hideg.- Majd... Majd máskor.

Jó volt csak így feküdni. Hátát simogattam és dúdoltam.

 Nem érdekelt semmi. Egyre jobban próbáltam felejteni. És azt hiszem ez az Ő karjai közt ment a legjobban. - Gyertek ebéd.- nyitott be V- Hupsz. Nem akarok zavarni. Bocsi.- ezzel ki is ment. Fogadok, hogy elpletykázta a többieknek.

- Jó étvágyat!- mosolyogtam. Leültünk és elkezdtünk falatozni.
– Nagyon finom lett.- dicsértem. – De csak azért, mert én szeltem a zöldséget.

-Szerintem is azért ilyen finom-simogattam meg arcát

- Naaa és engem már senki sem dicsér?- duzzogott Jin. 
– Dehogynem, drága.- ölelte meg RapMonster. Miután megettük az ebédet elpakoltunk magunk után.
 - Ki mosogat?- kérdezte Jin.- Mert, hogy mi nem az is biztos. Mi fűztünk.- mutogatott magára és RapMon-ra.
 - Én meg segítettem.- húztam ki magam a feladat alól. 
– Én nem akarok!- jelentette ki JiMin. 
– Én sem!- állt mellé Suga. 
– De én sem.- tiltakozott V. 
– Pedig valakinek el kell.- nevetett Jin miközben elvonultak a szobába. Szó nélkül nekiálltam mosogatni. Ha egyszer senki sem akar, otthagyni meg nem lehet. 
– Délután mi lesz a program?- kiabáltam ki a nappaliba.

Szó nélkül beálltam mellé mosogatni. 
– A délutáni program mindenki vonul szobára.-kiabált vissza Jimin 
– Mi elmenjünk sétálni?-kérdeztem halkan

- Igen. Az most jól esne.- mosolyogtam. Lassan befejeztük. Ketten gyorsabban haladtunk.
– Köszönöm a segítséget.- karoltam át.

-Ugyan ez a legkevesebb. gyere öltözzünk Tudok egy jó cukrászdát nem olyan messzi. -adtam egy puszit az orrára majd beirányítottam a szobába ahol gyorsan felöltöztünk és elindultunk



– Szép az idő.- vettem egy nagy levegőt a friss, tavaszi illatokból. Kezemet finoman kezébe csúsztattam. Így sétáltunk tovább, kézen fogva.

-Te szebb vagy-mosolyogtam rá. Hamar megérkeztünk a cukrászdához. Kint ültünk le.
-Én egy Epertortát meg egy orosz krémet kérek-adtam le az én rendelésem.
-És te süti mit kérsz?

 - Hmm... Sütit.- nevettem- Mondjuk egy fekete erdőt. Tudod a csoki és a megy isteni együtt.- áradoztam a süteményről. Hamar ki is hozta a pincér.
- Megkóstolod?- tartottam felé a villámon egy falatot.
-De csak akkor ha te is az enyémeket.-nevettem rá majd megettem a felém nyújtott darabot élismerően nyammogtam.
-Ez tényleg finom. De most te jössz.- nyújtottam felé először a csokis majd orosz krémet

Ajkaim közé zártam a villán lévő falatokat, megízlelgettem őket, majd hümmögések közepette dicsértem. – Köszönöm.- pusziltam meg Hope arcát.
Elpirultam. 
-Szeretlek. -mondtam neki mélyen a szemébe nézve. Abban a pillanatban csak én meg ő léteztünk. Tudtuk, hogy nem árthat nekünk semmi és senki. Hiszen a mi szerelmünk kitartó. Egészen a sírig.