The Eye is the Mirror ofthe Soul ( Taeyang +18)

Második japán koncertünkön voltunk túl a srácokkal . Már az asztalnál ültünk és dedikáltunk, mikor megpillantottam. Nem volt egy szépségkirálynő, de átlagos sem. Alacsony, hátközépig érő fekete haja volt. Picit molettebb, de volt valami a szemében, valami ami még gyönyörűbbé tette őt és mikor megszólalt mintha ezer csengettyű játszotta volna ugyanazt a dallamot.

-Szia Taeyang , kaphatnék egy aláírást - kérdezte csillogó szemekkel

-Persze – mosolyogtam,de mindvégig a szemébe néztem. Olyan volt mintha egy másik ember nézne rám. Mintha belül teljesen más lenne - hogy hívnak?

-Miyuki - mondta halkan majd felnézett és kérdésre nyitotta száját - kaphatnék egy ölelést is?

Gyengéden átkaroltam, akár egy törékeny porcelán babát, mikor elengedtem egy puszit kaptam az arcomra. A srácok csodálkozva nézték hogy vörös fejjel megyek vissza a helyemre.

Ezeke után semmi érdemleges nem történt. Csak az a lány járt a fejemben. Hajnali 2 re értünk vissza a  szállodához, hullafáradtan estem be az ágyra mikor Daesung  hangja törte meg a csendet.

-Hééé. Tae, alszol már?

-Nem. Még nem...

-Ki volt az a csaj akit megöleltél? Nem volt egy szépségkirálynő. És puszi után miért volt vörös a fejed? – halmozott el rögtön kérdéseivel.

-Szerintem meg igen is gyönyörű volt - csattantam fel - tudod én nem csak a külsőt nézem. Annak a csajnak van neve jobb ha tőlem tudod, és először nézz bele a szemeibe utána mondj ilyeneket -  fogtam magam és inkább átmentem Tabihoz.

-Hé hyung aludhatok itt ma?

-Csak nem összekaptatok Dae-vel? - kérdezte - Csak mert idáig el lehetett hallani.

- Sajnálom. Csak rosszul érintett hogy Miyukiról nyaggatott - ahogy ránéztem Tabira láttam hogy nem érti miről is beszélek - Tudod az a lány aki megpuszilt – világosítottam fel.

-Értem. Figyelj, ne beszéljünk róla ha nem akarsz.

-Köszi hyung. Jó éjt.

-Neked is.

Másnap délben keltem, Tabi még javában aludt. Kilopóztam, visszamentem a szobámba ahol még Dae is húzta a lóbőrt. Elmentem gyorsan letusolni, felöltöztem és elmentem. Egy közeli gyorsétterembe vezetett az utam. Leültem egy szabad asztalhoz s már jött is a pincér - Jó napot uram mit hozhatok önnek?

-Egy tál kimchit kérnék és egy kis üveg ásványvizet.

-Rögtön hozom - mondta és elsietett.

Gondoltam hogy felismert hiszen 20 perc múlva kirúzsozva hozta nekem a vizet.

-A kimchire még várni kell de addig itt a vize - mondta egy csábos mosollyal.

-Köszönöm.

Körül tekintettem a helységben, elméláztam egy pillanatra azon a lányon megint. Mikor megakadt a szemem az előttem lévő asztalnál ülő személyen. Nem láttam az arcát teljesen, de olyan ismerősnek tűnt. Míg szememmel méregettem belekortyoltam a vizembe épp akkor pillantott fel. Ahogy megláttam hogy ki is ő, ami víz a számba volt kis híján kiköptem. Teljesen lesokkolt hogy ilyen rövid idő alatt megtaláltam. Ilyen is csak a mesékben van. A pincérnő épp letette elém az ételt mikor felpattantam és odamentem hozzá.

-Szia Miyuki. Hogy vagy? - kérdeztem halkan. A szívem a torkomban dobogott.

-Szia Tae.. - gyorsan befogtam a száját.

-Ne mond ki a nevem légyszíves, nem akarom hogy felismerjenek.

-Rendben, köszönöm, jól vagyok. De hogy-hogy felismertél? - kérdezte meglepetten.

-Nem tudlak kiverni a fejemből. Annyira ……. annyira különlegesnek látlak és tudom hogy nem ismerlek de szeretnélek megismerni.

Ő csak ült ott és nagy szemekkel nézett rám. Így megnézve gyönyörű zöldes barna szemei voltak. Imádtam.

- De te mész vissza Koreába. Hogy tudnánk egymást megismerni?

- Van még egy koncertünk úgyhogy még egy hétig itt leszünk.

-Rendben

-Megadod esetleg a számod? Felhívlak és megbeszélünk egy időpontot. Mit szólsz?

 Miután megadta a telefonszámát elment, kifizettem a számlám majd én is visszaindultam a szállodába. Daesung már fent volt, amikor beléptem az ajtón.

-Jó reggelt - köszöntem neki vidáman.

-Mi az hogy jó? Kb mint egy hulla úgy érzem magam. Te mióta vagy fent? – ásított egy hatalmasat, csoda hogy nem repedt szét a szája közben.

-Hmm… úgy 2 órája. Elmentem ebédelni hogy ne zavarjalak. Olyan édesen aludtál - mondtam neki és belecsíptem arcába.

Értetlenül pislákolt rám, én meg énekelve tovább mentem hogy üdvözöljem a csapattagokat. Ma mivel szabad napunk volt minden gondolkodás nélkül rögtön felhívtam Miyukit.

-Konichiwa arigaton. Miben segíthetek? – szólt bele egy csilingelő hang.

-Hello. Miyukit keresem, Youngbae vagyok.

-Ooohh, én lennék az – hallható volt a hangján hogy váratlanul érte hívásom.

-Ma este ráérsz?

-P-persze

-Akkor  8 órakor jó lenne neked? Az étteremben ahol összefutottunk?

-Jó, rendben. Akkor 8-kor ott leszek az étteremben– mondta izgatott hangon.

-Rendben, várlak majd. Szia

-Szia Yougbae.

Letettük a telefont és e beszélgetés után szinte repültem.

-Na mi az Youngbae? Mi a boldogságod okozója? Csak ne Miyuki? – faggatott ki Daesung.

-De - kiabáltam – Este találkozunk. Olyan boldog vagyok.

-Csak nem … Miyukiról van szó? - kapcsolódott be Jiyong is.

Dae csak mosolyogva bólogatott. 7 órakor elvonultam hogy elviselhető kinézetem legyen, majd 30 perc múlva taxiba ültem és elmentem az étteremhez.

Bementem majd a pincér egy kis adomány fejében adott egy remek asztalt. Épp leültem mikor belépett. Gyönyörű volt, egy térdig érő bővebb világoskék ruha volt rajta kis dekoltázzsal. Nagy vigyorral a fejemen integettem neki hogy észrevegyen.  Odaérve az asztalhoz illedelmesen kihúztam neki a széket majd én is helyet foglaltam és beszélgetni kezdtünk. Időközben meg jött a pincér és rendeltünk, evés közben is beszélgettünk, kezdtünk egyre jobban feloldódni. Viccelődtünk, nevetgéltünk… Megtudtam hogy egy ruházati szaküzletben dolgozik, ebből kifolyólag sokat szokott utazgatni. Szinte minden városban és országban van a cégüknek üzleteik. 11 körül már az éttermet elhagyva menni készülődtünk, de egyikőnk  sem akart haza meni, így még sétáltunk két háztömbnyit. Majd mikor nagyon hidegre fordult az idő. levettem kabátom és ráadtam hogy meg ne fázzon itt nekem. Még beszélgettünk egy órácskát majd a egy VIP jeggyel megajándékozva elbúcsúztunk. A szálloda liftjében vettem észleltem hogy hiányérzetem van, majd mély töprengés után rájöttem hogy a kabátom nála maradt. Sebaj, legalább van egy maradandó emléke a mai napról.

A Daesunggal közös szobánkba érve egyből a 4 fiúval találtam magam szembe.

-Na mi ez a csoportosulás? - kérdeztem nevetve.

-Téged vártunk drágám – közeledett felém Dae majd arcon csókolt.

-Hééé csak arcra puszit kapok életem? -  fordultam felé csücsörítve, de elszaladt előlem,mire kergetni kezdtem körbe-körbe a szobában.  A többiek már a hasukat fogták a nevetéstől, gondolom elég röhejes lehetett ez az egész jelenet. 10 perc múlva már Miyukiról beszélgettünk, szinte elkerülhetetlen témának éreztem. Végre eljött a koncert napja, amit már izgatottan vártam, egy részt az miatt is hogy újra láthatom másrészt pedig hogy a fiúk milyen véleménnyel lesznek róla. Egy órás előadás után lihegve mentünk be az öltözőbe, majd pár perc elteltével az őröket értesítettem hogy engedjék be őt hozzám.

-Fiúk ő itt Miyuki – mutattam be a srácoknak nagy lelkesedéssel.

-Örülök hogy megismerhetlek titeket – fogott kezet mindenkivel édes mosolyával, majd utána rögtön visszalépve mellém félénken hozzám bújt. Meglátva ezt a srácok elmosolyodtak. Ez a lány… olyan mint egy angyal. Amíg átöltöztünk Miyuki kint várt rám, nem engedtem haza, az utolsó estémet itt Japánban vele szeretném tölteni. Igaz lefárasztott a koncert, de ha róla van szó, a fáradtságom elillan.

Elmentünk egy eldugott kis vendéglőbe vacsorázni. Nem szerettem volna hogy véget érjen ez a nap, de sajnos az időnek nem parancsolhatok. Így hát a vacsora után egy fájdalmas búcsúzkodás közepette elcsattant az első csók. Olyan volt mint a drog. Felpörgetett és nem tudtam magamról. Édes ajkait megérezve csak még jobban sajgott a szívem hogy 2 nap múlva itt kell hagyjam. Két nap, az az 48 óra, amit szabadnapnak kaptunk meg. Ez idő alatt próbáltam a legtöbb időmet Miyukival tölteni, de mint mindennek, ennek a két napnak is eljött a vége. Megfogadtuk hogy tartsuk egymással a kapcsolatot telefonon és amint engedi időm találkozunk.

~ 2 év múlva ~

Már vagy két éve azóta hogy utoljára láttam Miyukit. Azóta minden nőnek a szemeit nézem meg először. Az első hónapok még láthatóan vígan teltek, szinte minden másnap beszéltünk. De a  telefonhívások kezdtek egyre többször elmaradni. Majd eljutottunk egy olyan szintre hogy már később ki sem csengett.

Tudom hogy annyi idő alatt amennyit együtt töltöttünk senki sem eshet szerelembe, de én éreztem hogy még az isten is azt akarta hogy mi ketten találkozzunk. És erre a köztönk lévő kommunikáció teljesen megszakadt. Magam alatt voltam eleinte nem tagadom, a srácok is próbáltak felvidítani, hoztak lányokat is, de nem kellett egyik sem, mindben Miyukit kerestem. Nem tudtam elfelejteni hiába próbáltam, mikor elaludtam az ő arcát láttam, azt az angyali mosolyát.

Feladtam minden reményem, két hónapja már egyáltalán még csak keresni sem próbáltam, ha eddig nem ment akkor nem is fog. Ez van, bele kell törődnöm.

Egy újabb turnéhoz készülődtünk, stylistunkkal karöltve egy népszerű divatcéghez mentünk ruha ügyben.

-Az effajta nadrágot több éle anyagból is eltudjuk készíteni ha igénylik – ajánlotta fel a cégvezető.

-Az nagyon jó lenne. Valami könnyedebb anyag volna a legmegfelelőbb – felelte a stylist noona.

-Rendben, egy pillanat – kért elnézést - Miyuki kihoznád az irodámból az anyagmintákat? – szólt hátra az irodája felé.

Mikor meghallottam ezt a nevet valami furcsa érzés járta át a testem. Csak nem olyan ritka név a Miyuki, így nem is gazán foglalkoztam vele ezért fel sem néztem mikor az orrunk alá dugta a mintákat. Viszont  amikor a főnökével szóba elegyedett még a vér is megfagyott bennem. Fejemet felkaptam és tekintetem egyből rászegeztem, s nem akartam hinni szememnek. Az a lány volt az, akit pár éve megismertem, az akinek már az első találkozásnál rögtön elvesztem szemeiben. Feltűnően megváltozott, lefogyott, haját levágatta, a bájos lányból egy érett szemet kápráztató nővé vált. Meg szólalni sem bírtam, a srácok csodálkozva nézték ahogy elképedek és szinte a földre rogyok.

-Mi-miyuki? T-tényleg te vagy az? - dadogtam míg a szívem a torkomban dobogott. Felemelte fejét és amint meglátott ő is kis híján sokkot kapott. Otthagyva mindent és mindenkit felé vettem az irányt és pár centire előtte megálltam, nem csináltam semmit, csak álltam és őt néztem.  

-Youngbae? – tekintetünk szorosan összekapcsolódott – Jézusom! Fel sem ismertelek – mosolygott rám örömtelien, amitől még a szívem is majd kiugrott a helyéről.

-Szabad? - kérdeztem majd ölelésre tártam karjaim, mire mosolyogva bólintott és felém közeledett, mikor karjaimba zártam megint úgy éreztem teljes vagyok. A régi vonzalom újra feltámadt bennem. Az agyam leállt és a szívem kezdett el vezérelni, pár percnyi beszélgetés után egy randira hívtam, ismét.  

Gyorsan végeztünk a fellépő ruha kiválasztásával majd még visszamentünk a YG-be próbálni.

Este már a megbeszélt időpontban vártam őt a megbeszélt helyen, idegesen toporogtam össze-vissza. Ugyanis már vagy fél órája jönnie kellett volna, de még mindig nem volt sehol.

Már épp készültem hazamenni azzal a tudattal hogy felültetett, mikor meghallottam hogy valaki a nevemet kiabálja. Futva sietett felém majd a karjaimba borult.

-Neh- ne haragudj – zihálta levegőért kapkodva – tovább tartott a munka és dugóba is keveredtem.

-Semmi gond. Nyugi, a lényeg hogy itt vagy – simítottam végig hátán. Elmentünk a legközelebbi parkba hogy leülhessünk és megpihenjen. Apró kezét az enyémbe temetve ültünk egymás mellett és némán figyeltük egymást.

-Sajnálom – szólalt meg hirtelen a nagy csönd közepette – Tényleg sajnálom. Nem igazán voltam benne biztos hogy mi találkozni fogunk még valaha, reménykedtem, de nem mertem benne bízni. Így ezt az utat találtam helyesnek – ismerte be fejét lehajtva.

-Nincs mit sajnálnod, teljesen megértelek. De látod? A sors mégis úgy alakította hogy újra találkozzunk. -Beszélgetésünket a telefonja csörgése zavarta meg. Daesung hívott

-Annyeong, most a stúdióba? tudod Miyukival vagyok és nem akarom elvinni mert idefele is majdnem eltévedt eltévedt.

-Jólvan igazából nem is olyan fontos.-mondta Dae.- De ugye van nálad óvszer drágám? 

-E...ezért meghalsz.-jelentettem ki gyorsan full vörös fejjel majd lecsaptam a telefont ami rögtön csörögni kezdett jelezve hogy sms jött

"ne haragudj csak vicceltem. te vagy a csapat kis szüze. maradj is az :D"

-Miyuki van számodra egy versem remélem tetszeni fog. elővettem és felolvastam neki.

 Forró a nappal, de az éjszaka jéghideg,
Hogy itt legyél velem,neked nem éri meg,
Pedig én is vágynék,akarom,kérlelem,
Ha kibírsz még engem,kérlek légy velem

Mikor befejeztem ránéztem. A szeme csillogott.

-Ez nagyon szép volt. Mikor írtad?

 - Két hónappal azután hogy már nem bírtalak elérni- lehajtotta a fejét és a padlót bámulta.

-Sajnálom nem tudtam hogy találkozunk-e még ezért így gondoltam helyesnek. Sosem gondoltam volna hogy két év után most Koreában találkozunk újra. Tényleg sajnálom - mondta és rám nézett. szemeiből legördült egy könnycsepp. Odamentem hozzá és megöleltem .

-Ne sírj pabo. Én nem tudom miért de é...én szeretlek. - tudtam hogy koreai még ilyet mondanom de ez a vonzódás kezdett átalakulni szerelemmé. Megölelt és megcsókolt.

-Én is szeretlek már a legelejétől kezdve.

-Menjünk sétálni vagy haza szeretnél menni?

-Sétáljunk, már jól vagyok.

 ~5 év múlva~

-Akkor ma kéred meg a kezét? - kérdezte a YG

-Igen és szeretném hivatalossá tenni h mindenki tudja.

-Mióta vagytok együtt?

-7 éve ismerem és 5 éve vagyunk együtt.

-Akkor áldásom rátok.

-Köszönöm főnök.

Ezek után hazamentem. Miyuki már otthon volt.

-Szia drágám, megjöttem - nyomtam egy apró csókot a szájára - beszélnünk kell gyere üljünk le - odavittem  a kanapéhoz és leültettem.

-5éve vagyunk együtt. 2 éve élünk egy házban szeretném ha most már nem Miyuki Akiyama lennél hanem az én nevemet viselnéd - meglepődve nézett rám, letérdeletem elé és folytattam - Nagyon nagyon szeretném ha életem hátralevő részét veled élhetném le. Szeretlek.

-Igen Dong Youngbae hozzád megyek feleségül. - forró szenvedélyes csókot váltottunk majd az ágyban kötöttünk ki. Ruháinkat még a konyhában szétdobáltuk. Lefektettem az ágyra és elkezdtem csókolgatni a melleit. Majd lassan haladtam le a hasán egészen a nőiességéig onnan, meg felfelé. a kezeimmel benyúltam lábai közé az érzékeny pontját izgatva. Egyre nedvesebb lett, az én férfiasságomnak sem kellett kétszer mondanom hogy álljon készen.Ott nyögdécselt alattam olyan jó volt hallgatni. Abbahagytam mindenfajta kényeztetést és elhelyezkedtem a lábai között, majd egy erős mozdulattal bírtokba vettem a testét. Közepes tempót kezdtem el diktálni erősebb lökésekkel. Tudtam, hogy mikor értem el a g-pontját mert akkora háta felemelkedett az ágyról. Egy idő után helyet cseréltünk ő került felülre. Lassan ereszkedett rám. Minden egyes lökéssel elértem azt a pontját így hamar elérte a csúcsot. Nekem sem kellett már sok a beteljesüléshez. Ezért megfogta és átfordítottam, őrült tempót kezdetem el diktálni így hamar elmentem. Zzek után fáradtan feküdtem mellette.

-Szeretlek drágám.

-Én is téged - mondta majd mély álomba merültünk.

 ~MinYoung