At all this Better (Kyungsoo, Luhan ) Part 1

Annyi minden van, amit el szeretnék mondani. Megannyi emlék, mely lassan felemészt. De nem tehetem. Mosolyogva ülök veled szemben, és azt kívánom közben, hogy történjen velem valami, ami miatt képtelen legyek elmondani, hogy ennek a kapcsolatnak vége. Bal kezemen amit eddig rejtegettem ott díszeleg, csúfosan az eljegyzési gyűrű. Mind a kettőnknek fájna ez a szakítás. De nem tehetek mást. Mond Kyungsoo, hiányoznék? Ki kellene mondanom, de nem teszem. Ahhoz túlságosan szeretlek.Lassan feltűnés mentesen lehúzom majd zsebre rakom a fájdalmas igazságot. Lelkem egy része megkönnyebbült, mosolyom őszintébb lesz.
-Mond Mimi eljönnél velem pár napra Párizsba? Minden le van szervezve, már csak te kellesz.-mosolya a lehető legőszintébben hatott ebben a csúf világban. És tessék megint nem tudok ellenállni neki!
 - Természetesen- mosolyogtam rá. Megbeszéltük, hogy három nap múlva indulunk, hiszen neki is el kellett intéznie a szabadságot a munka helyén. Hazaérve csak levetettem magam a kanapéra, és előhalásztam az ominózus baj forrást. Hogy szerettem-e Luhant? Persze hiszen annyi minden fűzött hozzá, de Kyungsoo. Ő merőben más mint Luhan, vele ... Vele olyan teljes minden. Mintha a világon nem lenne nálam boldogabb ember miközben vele vagyok. Fáradtan sóhajtottam fel, majd a konyhába mentem valami vacsorát főzni. Állandó vacsora vendégem, legjobb barátnőm és egyben bizalmasom, SuYeon volt. Most is nagy robajjal csörtetett be a házba.
-Elmondtad neki?-kérdezte egyből.
-Szia Yeon, igen én is örülök hogy itt vagy. És nem nem mondtam el neki.-sóhajtottam
Barátnőm megértően megölelt, és úgy maradtunk amíg a sütő nem kezdett el jelezni, hogy az étel készen van. Csendben fogyasztottuk el az ételt.
- Szerinted én rossz ember vagyok?

- Miért lennél rossz ember?-kérdezett vissza értetlenül

- Mert itt van Luhan,de én Kyungsooval vagyok. Három kicseszett nap múlva Párizsba repülök vele, és még nem találtam ki mit mondjak a vőlegényemnek.
- Ugyan drágám, mond azt, hogy velem leszel, én úgy is lelépek a szüleimhez külföldre.- mosolygott rám
Hálát adtam  az égnek, hogy SuYeon mindig mellettem volt és segített. Barátnőm szorosan magához ölelt és így aludtunk el. Másnap későn keltem és már egyedül voltam egy kis cetlivel a párnámon. Aranyos volt Yeontól ezek a kis elköszönések. Hamar rendbe szedtem magam, és elindultam vőlegényemhez. Tudtam, hogy az irodában fogom megtalálni, így a taxiban is azt a címet adtam meg. Nagyon aggódtam azon, hogy Luhan velem akar jönni. De ezt nem tartottam valószinűnek.

-Kis asszony megjöttünk-szólt kedvesen a soför.kifizettem majd a portás kedvesen köszöntött.

- Az uraság, jelenleg még tárgyal, körűlbelűl egy fél óra és itt lessz.-mosolygott rám a bácsi. Mosolyogva megköszöntem, majd leültem az egyik fotelbe. Így több időm lessz lehiggadni, és gondolkodni hogyan jutottam el eddig, hogy kettő emberért vagyok oda. Mert bizony Luhant is szeretem. Hiszen, igaz, hogy kényszer házasság és hogy együtt nőttünk fel, de nagyon sok dolgon mentünk keresztűl és úgy neveltek, hogy szeretnem kell. Másrészről itt van Kyungsoo, akibe csak úgy beleszerettem. Ő nem gazdag és az álmainak él mégis kifizetett egy párizsi utat kettőnknek, hogy velem legyen. Szörnyen érzem magam.

-Minyoung kedvesem hát te itt?- jött oda hozzám Lulu pár ügyvéd társaságában.

-Szép jónapot uraim-halyoltam meg az idegenek előtt-csak valamit szeretnék kérdezni, de látom zavarok. Ha ráérsz munka után meghívlak vacsorázni.-mosolyogtam rá.

- Ez jól hangzik. Hétre ott vagyok nálad rendben?-adott egy lágy puszit ajkamra,és megölelt.-remélem alkalmam lessz egy egész éjszakához  veled-suttogta még a fülembe és elengedett. Nagyot nyeltem és gyorsan elköszöntem a többiektől. Siettem haza felhívni SuYeont. Nem akartam "úgy" kettesben lenni Luhannal. Ezért megbeszélem vele hogy kilenc óra fele toppanjon be. Szerencsémmre belement. Ő ammúgy se csípi LUhant mert szerinte egy beképzeelt ficsur.Este hétig még bőven volt időm, de a vacsorának már öt órakkor nekiálltam. Az idő gyorsan elszalad ha az ember egy kínos beszélgetésre hivatott. Fé óra alatt letudtam a fürdést és a sminkelést, hogy Lulu azt hidje minden rendben. Kopogtak. Az órára sandítottam ami fél hetet mutatott. Ajtót nyitottam, de nem Lulu hanem Kyungsoo állt ott, szemei könnyesek voltak.

-Jesszusom mi történt? -kérdeztem egyből miközben behúztam a nappaliba. Szorosan ölelt magához.

-Mimi én... én annyira sajnálom. Nem tudok máshoz menni. Csak te kellesz nekem. -hadovált össze vissza.

-Kyungsoo ebből nel értek semmit. Gyere vidd le a kabátod és ülj le a nappaliban csinálok teát.-ezzel otthagytam. A konyhában a telefonomért nyultam, hogy soljak Yeonak hogy ne jöjjön, de meglepetésemre Lulutól jött egy SMS, miszerint fontos elintézni valója akad így tegyük át máskorra. Visszaítam neki, hogy megértem. Ezekután mihamarabb írtam barátnőmnek is. A geát két perc alatt megcsináltam, pont olyanra, ahogy Soo szereti.

-Tessék. Vigyázz forró! És akkor most meséld el nekem mi zaklatott fel ennyire?-simogattam meg a hátát.

-Jongin korházban van- suttogta el. Jongin Kyungsoo legjobb barátja, sőt szinte a testvére.

- Mi történt?- kérdeztem aggódva

-Elütötték. Egy bizonyos Lu Han ittasan vezetett, de persze ő nem kap semmit mert egy cég fejese. -háborgott. Bennem még az ütő is megállt. 

-Ez mikor történt?

-Ma hajnalban.-felelte elfulló hangon.

Akkor azok nem ügyfelek hanem auz ügyvédei voltak.. Nagyot nyeltem. Nem lehet és ő még nyugtatott. 

-Kyungsoo kérlek maradj itt rögtön jövök. Érezd itthon magad. -adtam neki egy gyors csókot és már rohantam is. Ez feltette az i-re a pontot. A kreszt leszarva hajtottam a lakására. Tudtam, nem is inkább csak éreztem, hogy ott lessz. Leparkoltam a háza előtt és felcsörtettem. Szerencsére volt kulcsom, így gond nélkül bejutottam. A nappalit és a konyhát is átnéztem, hogy ott van e de sajnos nem volt. A hálószobája és a fürdő marad de a szoba esett előbb kézre. De amint benyitottam, és ott láttam az minden eddiginél nagyobb pofont adott. 

- SuYeon- suttogtam legjobb illettve Volt legjobb barátnőm nevét aki a Volt völegényemen lovagolt.

-Minyoung én ezt meg tudom magyarázzni-nézett rám kétségbeesetten Luhan.

-Felesleges. De remélem boldogok lesztek. Ó és Luhan itt a gyűrűd-dobtam hozzá és elsiettem. A kulcsát itt hagytam az előszoba közepén és amilyen gyorsan csak tudtam hazahajtottam Soohoz, remélve nem haragszik rám.