Halloween-i különkiadás [(+18)( Niel Yoseob Taemin U-Kwon Onew)]

                                                     Niel

                                                         U-Kwon

                                                        Yoseob

                                                 Taemin

                                                           Onew

 Sötét éjszaka volt, éppen Halloween napja. Mindenki békésen szunyókált már, csak te nem. Te jártad az utcákat és kerested őket. 4-en voltak a földön emberi alakban, jelenleg. Mindegyikűjükön érezhető volt a kén és a halál szaga, szóval egyszerű vámpírdémonok voltak. A sötét sikátorokat jártad, sajnos minden sokkal csendesebb és ijesztőbb volt, mint máskor. Te ezt betudtad annak, hogy most sokkal többen vannak fent a pokolból. Az ő éjjelük volt, de te mégis talpon voltál. Hirtelen egy sötét árny suhant el előtted, de mire oda kaptad a fejed már eltűnt, majd megismétlődött melletted és mögötted is. Mindig csak a szemed sarkából láttad az árnyat, hiába forgolódtál össze vissza.

– Engem keresel szépségem? -szólalt meg egy bársonyos hang mögötted.

- Ohh -Ugrottál egyet ijedtedben- Nem, csak azt hittem valamelyik suhanc kis talpnyalód kergetőzik erre, de már látom, hogy csak a főpatkány jött.

- Héé kicsi szívem -a nyakadnál fogva a ház nyálkás oldalára nyomott fel- Én a te helyedben megválogatnám, hogy miket mondasz. Hiszen ÉN képes vagyok arra, hogy megöljelek. Tudod, míg te egyedül vagy addig nekem itt vannak ők!- míg fél kézzel a falhoz szegezett, addig a másik kezével csettintett egyet. Erre megjelent az a 4 suhanc, akiket kerestem- Nyugi, ők nem suhancok. Lehet, hogy vámpírok de ők a legmagasabb rangúak közül valóak. Engedelmeddel be is mutatom neked őket. Yoseob, Taemin, U-Kwon és Niel. -mutogatott a nevek tulajdonosaira ujjával.- Most a gondjaikra bízlak téged. Ja és a fegyvereidet ne keresd, mert azok a legtávolabbi vulkán közepében vannak. Szóval Jó szórakozást srácok!- És ezzel köddé is vált. Ha valaki arra járt volna és látta volna a jelenetet, arra gondolt volna, hogy egy kurvát tanítanak a jómodorra. Senki sem gondolta volna, hogy az előtted álló angyalarcú srác maga az ördög. Társaságban Onewnak hívatta magát. Amikor elengedett te lerogytál a földre a torkodat fogova és hevesen kapkodtad a levegőt. Előtted 4 férfi állt, kimeresztett szemfogakkal. Mind egyet akart, a véredet. Az egyik közelebb lépett hozzád és leguggolt eléd.

– 2 választásod van cukorborsó. Hagyod magad és akkor kellemes lesz neked is vagy ellenszegülhetsz és akkor neked fog fájni de nagyon.

- Hú de nagy választási lehetőség olyan forma nincs, hogy megbasszátok egymást engem meg békén hagytok?

– Nézd már hogy felvágták a kislány nyelvét -sziszegett rád szemfogai mögül, majd rögtön ott termett mögötted és a nyakadat kezdte el karistolni a fogaival- Na akkor mit választasz?

– Inkább iszok ecetet citromlével keverve, minthogy hagyjam magam 4 ilyen faszfejnek.

- Hát akkor Niel, U-Kwon ti fogjátok addig, amíg mi egy kicsit elszórakozunk vele majd utána cserélünk.

- Na ne. Ez így kurvára nem ér. Mi nézzük végig, amíg ti szórakoztok? Ez így nem pálya..

- Kwonie kuss vagy én vadászlak le!!

- Jól van na, azért nem kell úgy felkapni a vizet Yoseob.

Ezután senki sem szólt, szerencsétlenségedre. Két srác megfogott, majd leszaggatták a ruháidat. Soha nem érezted ilyen megalázottnak magad, ott feküdtél a földön és vártad, hogy ki lesz majd a következő. Nem kellett sokat várnod. Lábaid közé térdelt csípődet felemelte és beléd hatolt. Egyik kezével bejárta egész tested, épp úgy, mint az előző 2 férfi. Feléd hajolt, majd a nyakadat csókolgatta és nyalogatta, aztán hirtelen megharapott. Felnyögtél. De nem az izgalomtól, hanem a fájdalomtól. Tempóján gyorsított és satuként tartott kezeiben. Érezted, hogy szemeid elnehezednek és ha lehunyod, többé nem fogd kinyitni. Még érezted, hogy forró magját ő is beléd üríti és utána semmi. Elvéreztél.

– Na ezt szépen megcsináltad U-Kwon. Nekem semmit sem hagytál.

– Bocsi Niel gyere itt még van egy kicsi.-fogta és magához rántotta a fiút, majd megcsókolta. Ugyan is hiába erőszakoltak meg a téged, ők voltak az egyetlen biszex vámpírok, az egész alvilágban.

Édes boldogság (Teen Top ChangJo)

Azt mondtad mindig velem maradsz, hogy soha nem hagysz el akár mi is történik kettőnk között vagy az életben. De most itt ülök egyedül a hideg szobában és azon gondolkodom, hogy mit is ronthattam el. De valahogy … nem tudok rájönni. A könnyek megállíthatatlanúl folynak szemeimből. Egy emlékkép kezd el kisérteni már megint ugyan az.

Egymással szemben álltunk egy gyönyörű réten. Itt mondat először, hogy feleségül szeretnél venni. Itt már érezni lehetett a gyülekező felhőket. Már nem voltál olyan boldog mint eddig. Valami hiányzott, valami ami feltétlenül kell ahhoz hogy ez az egész valóra váljon. Majd rá két hónapra megtudtam azt ami ezeket a viharfelhőket a fejünk fölé hozta és elszabadult a pokol.

Próbáltam erős lenni csakis miatta de mindenről te jutottál eszembe. Akármit is csináltam azt csak automatikusan amolyan berögződött szokás volt. Szórakozni nem jártam. Barátaim sem voltak már. Dolgozni még dolgoztam ameddig lehetett. Elköltözni sem tudtam pedig mennyire vágytam, hogy ne arra jöjjek haza minden egyes nap, hogy ne a te illatod legyen az első amit megérzek. Próbáltam mindent amit csak lehet annak érdekében, hogy az illatod eltűnjön de minden hiába. 9 hónap telt el nélküled. Jelenleg a kórházban vagyok. Megindult a szülés. A nővérkétől elkérem a telefonom és tárcsázom a számod. Reméltem, hogy még ugyan az lesz. Sajnos nem megváltoztattad. Hívtam a csapattársad ő felvette.

­ -Szia Yumi hogy vagy?

­ -Szia Niel odaadnád Changjonak a telefont kérlek- ziháltam a telefonba

­ -Nincs itthon de mit mondjak neki?

­ -Mondd meg neki kérlek, hogy akármennyire utál azért a fia születésénél ott lehetne.

­ -Máris szülsz?-kiáltotta a telefonba­ Rögtön hívom és ha ő nem is de mi ott leszünk!-­hadarta el gyorsan majd letette a telefont.

A nővérke kedvesen visszatette a telefont majd 2 ápoló jött be egy másik ágyat tolva. Akkor már a szülőszobába visznek. Érzem ahogy drága kisfiam rúg egyet és még egyet. Ez még a fájdalom ellenére is megmosolyogtat. Miután beértünk elfelejtkeztem minden bajról ami velem történt. Csak arra figyeltem, hogy mindent úgy csináljak ahogy azt az orvos mondja. Nagyon elfáradtam de még mindig nem volt meg a kisfiam. Kb. 3 órája lehettünk bent amikor végre meghallottam édes kis sírását. Olyan jó volt hallani. Megmérték megmosdatták majd közös szobába toltak minket. Kérhettem volna különszobát de egy percet sem akartam nélküle meglenni. Úgy fél óra telhetett el amikor kopogtak az ajtón.

­ -szabad ­ suttogtam

­ -Szia Yumi csak mi vagyunk.­- mondta Niel és beléptek az ajtón sorra mindenki még Changjo is .

­ -Ott a pici. Kisfiú lett és Jin Ki lett a neve.57 cm 3600 Gramm szóval igazi kis vasgyúró.

­ - Megfoghatom?- ­ kérdezte Niel

­ - Persze de csak óvatosan

nagyon lassan és óvatosan vette ki a kicsit az inkubátorból. Olyan édesen nézte, hogy azt hittem menten elsírom magam miatta. Mindenki köré gyűlt és elkezdtek gagyogni a picinek kivéve őt. Ő csak állt ott és nézett ki az ablakon. Látszott rajta, hogy kényszerből van itt semmi másért. Egy lágy melankolikus dallam ütötte meg a fülem gyorsan odakaptam a fejem ahol a fiúk voltak. Ők énekeltek. Mosolyogva figyeltem őket. Majd elaludtam. Mikor felébredtem. Halk suttogást hallottam mellőlem de nem mozdultam kíváncsi voltam, hogy kik beszélgetnek. Egyik az Changjo volt a másik meg Niel

­ -Esküszöm neked hogy ha nem kérsz bocsánatot amint felébred én leszek az aki jól megver!

­ -de …

­ -Nem nincs de! Most szülte meg a kisfiadat. Tudom, hogy szereted mert nem egyszer hívtad álmodban. És jobb ha tőlem tudod, hogy ő még mindig szeret téged! Ezalatt a 9 hónap alatt tudod te, hogy mennyit szenvedett? Egyedül birkózott meg az előítéletekkel azzal hogy egy gyermek növekszik benne és még azzal is hogy élete szerelme elhagyta. Tudod igazából meg sem érdemelnéd ezek után.

Erre már Changjo nem mondott semmit. Én is visszaaludtam és álmodtam arról a tragikus napról amikor elhagytál.

­ -Tudom, hogy megcsaltál! Ki az akivel felcsináltattad magad?

­ -Hogy mondhatsz nekem ilyet? Te is tudod jól hogy csak a munkahelyemre járok el és ott is egész nap meg sem állok. Szerinted mégis ki lehetne az apja? Basszus 2 hetes terhes vagyok! 2 hete itthon voltál te vadbarom!

­ -Persze na mindegy kipakolok hiszen ez a te házad szóval szevasz.

És ezzel kisétáltál az életemből.

Felriadtam. Te ott ültél mellettem. Szemeidbe könnyek csillogtak. Szavak nélkül is megértettem mindent. Kezedet mely eddig az öledbe pihent most én szorítom és bátorítóan mosolygok rád.

­ -szeretlek ­ suttogjuk egyszerre. Te lehajolsz és lány csókot lehelsz ajkaimra. És ezt az idilli pillanatot 5 ember halk tapsa és gyermekünk sírása törte meg!!

                                Vége

Minyoung

A sors Keze (Zelo& Tao Yaoi)

Egy rövidke fluff Oneshot, amiben  B.A.P Zelo és ExoTao van benne.
Szerepezgettünk és ez lett belőle. Zelot én , míg  Taot Kiri alakította. :)
         Figyelem: fiúxfiú szerelem!!!

 

Tao 
Hm ... már gyerekkorom óta rájöttem, hogy megérzem, ha valaki a saját neméhez vonzódik. Már-már képességnek mondanám ezt. Nem mindig örülök neki, hisz nem vagyok kíváncsi a hentesbácsi és a hússzállító közötti kapcsolatra. Abban a kisvárosban amiben élek, nem sok ilyen ember van, de legjobb barátom nevezetesen buzi. Gyerekkorom óta ismerem és a szomszédban lakik. Mindig is jól kijöttünk egymással, annak ellenére, hogy állandóan faggatott ki meleg s ki nem, hogy beszerezhessen magának valami jó palit, de eddig egyik sem volt az esete, akikről kiderítettem, hogy az.
Viszont mióta egy Zico nevezetű gyerek jött a városba azóta róla áradozik. Mindig faggat ... meleg-e.
 Én látom ... minden egyes mozdulatában látom, hogy az .... Mert az, de én nem akarom neki elmondani .... nem akarom. 

Épp az pályán kosaraztunk, mikor megjelent a szőke herceg, aki Zelo mindene lett egy hónapja. 
-Beszállhatnék én is? - kérdezi az a Zico gyerek ... 
-Miért is ne - dobom oda neki a labdát. 
Elkezdődik a játék és izzadt testünk a tűző nap miatt csillog. Ennek Zelo nagyon örül s még egy labda is fejen találta, ahogy bámulja a magas szőkét. Szeme már majd kiesik. Ch ... befejezhetné, elég feltűnő. 

 Zelo

Áhh ez a Zico teljesen az őrületbe tud kergetni. Lépnék én, ha Tao nem titkolná előlem, hogy ő is a saját neméhez vonzódik vagy esetleg a másikéhoz. Nagyon jól tudja, hogy nem hazudhat nekem, mert azt úgyis megérzem. Legszívesebben megölném hiába a legjobb barátom, most is itt áll előttem egy lépésre álmaim lovagja s az izzadság cseppek gyönyörűen csillognak arcán. Ennek a bámészkodásomnak köszönhetően kaptam labdát a képembe. Persze a földön kötök ki egyből.
-Héé Jól vagy? - kérdezi Zico.
-Ja megvagyok, de ki a jó isten dobta a labdát a fejemhez? - persze hogy senki sem jelentkezik, de azért mindenki röhög rajtam. Tao is a földön fetreng és röhög a bénaságomon. Na szép, nemhogy ide tolná a seggét és segítene.

Tao 
Annyira vicces, ahogy a képeket vágta, de röhögésem egyből lerohadt képemről, amikor megláttam, hogy Zico készségesen felsegíti őt. 
Látom ... látom, hogy bejön Ziconak, de én ezt nem mondhatom el neki, hisz én is ... én is szeretem őt, de ő meg azt hiszi hetero vagyok. És mit is képzelek ... ő a legjobb barátom ... Nem tehetek semmit ... annyira egy béna vagyok. 
 
A kosár után hazafelé vesszük az irányt. Ahogy a labdát pattogtatom az úton s mellettem sétál Zelo, úgy érezem, minden visszaáll a rendes kerékvágásba. Jó, hogy nincs itt Zico. Mihelyst kigondoltam ezt meg is jelent s utánam kiabál az említett személy. Mit akarhat tőlem? Zelo szúrós szemekkel néz rám és elballag mellőlünk, mivel Zico velem akar beszélni ... négyszemközt.

Megállunk a közeli játszótéren és leülünk a hintába, amibe alig férünk bele. 
Nyikorog alattam a fémszerkezet, ahogy lassan hajtom magam lehajtott fejjel. Tényleg mit akarhat tőlem?
-Figyelj ... tudom, hogy te vagy Zelo legjobb barátja ... nem tudnál nekem segíteni ... tudod mivel ő is meg én is .. izé - vakargatja a tarkóját s felém veti félén tekintetét. -Szóval tudod ... a fúkat szeretem és ... Zelo, nos bejön és ... - dadog össze vissza. Most ez tényleg kimondja itt előttem? Ha nem mondod Zico, hülyén halok meg, de most tényleg! Előlem nem lehet rejtegetni az ilyet. A mondandóját folytatja, miután a szemébe nézek kérdőn. -Odatudnád hívni holnap este hétre a kosárpályához? - nagy szemekkel figyeli reakciómat. Én tehetetlenül bámulom és akaratlanul is kinyögöm, hogy igen. 

Istenem, de hülye vagyok .... 

Hazaérve az ágyamba huppanok és mire elaludnék Zelo már trappol is fel a lépcsőmön és gubbaszt mellém, hogy ő Resident evilt akar játszani. 
-Mi a szart keresel itt? Anya már megint beengedett? - huppanok vissza az ágyamba fáradtan. 

Zelo 
Miután Zico elhívta Taot nagyon féltékeny lettem. Nagyon utánuk akartam menni és kihallgatni őket, de ezt nem tartottam jó ötletnek. Ezért inkább haza mentem.
Olyan hét óra körül járhatott, amikor meguntam magam és az ablakon kimászva átmentem Taohoz.

Csengetek, mire anyukája nyit ajtót és kedvesen beenged. Ha ide jövök olyan, mintha haza érkeznék. Felballagok Tao szobájába, ahol ő az ágyon fekszik egészen addig, amíg be nem lépek. 
-Mi a szart keresel itt? Anya már megint beengedett? -kérdezi, majd visszafekszik ágyára. 
-Jah jöttem játszani, mert unatkoztam. Resident evilt akarok, gyere te is - nézek rá kiskutya szemekkel. Nagy nehezen feltápászkodik ülő helyzetbe és neki álluk játszani. 
Nem vagyok egy kényes gyerek, de mindig a legkényelmesebb helyet keresem és hát most az pont Tao ölében találom meg. Nagyot is néz, amikor kiveszem a kezéből a konzolt és betelepedek oda. De kárpótlásul kap egy baráti puszit tőlem, aminek hatására elpirult egy kissé.

Tao 
Mindig is ilyen kis izgága és akaratos gyerek volt. Elintézte, hogy felkeljek s játsszak vele éjnek közepén is.

Egyszer csak kiveszi kezemből a konzolt s az ölembe ülve megpuszil. Ez már megszokott tőle, de én mégis belepirulok. Mióta szeretem én ezt a gyereket, meg miért? Haj ... annyira hülye vagyok. 
Ahogy nagy mosollyal az arcán ül rajtam átkarolok derekán s vállára helyezem államat. A zombikat gyilkolássza s mozgolódik ölemben ...  ilyenkor olyan aranyos. Legszívesebben megenném most rögtön. Késztetést érezek, hogy megharapdáljam, de arcomat inkább elfordítom tőle. Észre sem veszi, annyira bele van merülve a játékba. 
 
-Zelo .... - szólok neki, azonban  hangom alig halható, de ő mégis hümmög egyet rá. -Holnap ... hétkor legyél a kosárpályán - dünnyögöm neki szomorúan. Talán jobb lesz neki így. Azzal lesz, akit szeret. Értetlenül néz rám és ezért kimondom azt a nevet, aminek tudom hogy örülni fog. -Zico vár téged majd - hangom elhalkul a mondat végére s szívem fájni kezd.
Szorosan átölel, nyakamba ugrik és ujjongásba kezd . Karjaimat köré zárom s olyan szorosan ölelem, amennyire csak tudom. Ő most örül és nem akarom elrontani a kedvét. Szemeimből pár csepp legurul s egyre csak szaporodnak. Addig  el nem engedem, míg el nem állnak. Nem láthatja meg! Nem akarom, hogy lássa. Nem akarom ... megbántani. 

Egész nap az órámat lestem s mikor ismét rá pillantottam a mutatók este hét órát mutattak. Most találkoznak ...

Zelo
Egész nap alig lehetett lelőni, annyira izgatott voltam, hogy Zico üzent. Nekem üzent. Még mindig képtelen voltam elhinni. Tao egész nap le volt törve és próbálta leplezni, habár nekem nem hazudhat. 
 
Este, olyan fél hét körül elindulok, nem akartam se késni se túl korán odaérni. Körülbelül húsz perc az út gyalog és így van időm kicsit lenyugodni. Nagyon ideges vagyok, de nem azért, mert Zico vár. 
Valahogy... nem is tudom a szívem más merre húz, hogy hova arról fogalmam sincs. De hát nekem Zico a nagy ő. Olyan szívdöglesztő, olyan érzéki és ... és ő lépett szóval én is kellek neki, de akkor mi ez az érzés bennem? 
Mikor a kosárpályához értek ő már ott volt. A kapunak dőlve várt rám.
-Szia Zico.
-Szia Zelo. Öhm szeretnék neked mondani valamit - tarkóját kezdi el vakarni idegességében - és... én szeretném, ha te és én együtt lennénk. Hisz tudom, hogy te is a fiúkat szereted meg én is és tetszel nekem. 
-Ez aranyos, - mosolygok - de nem válaszolok rögtön, ha nem baj - arca felderül, mert reményt hallott a szavaimból - muszáj gondolkodnom.
-Persze - feleli vigyorral az arcán, kettő lépéssel odaér elém és megölel. Nem tudom miért, de a szívem nem hagy ki ütemeket, nem jönnek a pillangók sem. Visszaölelek és kapok egy puszit az arcomra, még mindig semmi. -Akkor holnap találkozunk ugyan itt mondjuk suli után? 
-Rendben - felelem majd gyorsan Taohoz veszem az irányt tanácsért. Mikor az ajtóhoz érek szívem hevesen kezd dobogni . Késett a reakció... ezt húsz perccel ezelőtt kellett volna csinálnia.

Tao
Nem bírom ... sietek és már csak annyit veszek észre, hogy ott állok az ajtó előtt s a pályán beszélgető két személyt figyelem. 
Ad neki egy puszit ... de, de miért nem reagál semmire? Nem hallom mit beszélnek, de az biztos, hogy Zico elárulta mit érez, akkor Zelo miért nem ugrik a nyakába, ahogy az tőle várható lenne? 
Elmegy ... elfordul tőle s egyenesen az ajtó felé veszi az irányt. Meglát engem s szomorú szemeimmel próbálok rájönni mi járhat a fejében. 
Annyira tökéletes, annyira gyönyörű ... nem hagyhatom, hogy másé legyen, nekem ... nekem szükségem van rá s akarom, hogy neki is legyen rám. 
-Én ... én szeretlek ... tényleg szeretlek - csúsznak ki a számon a szavak. Várom a reakciót, mégis mit fog mondani, de nem tudok kiolvasni semmit sem arcából, tekintetéből. 

Zelo
Szeret! Ezt nem hiszem el. Gyomromban a lepkék eszeveszett táncot járnak. Ahogy itt állok előtte, elönt a boldogság.Végre úgy érezem, hogy biztonságban vagyok. A nyakába ugrok és a fülébe suttogom:
-Én is szeretlek Tao - majd lágyan megcsókolom.

Yeong-Wonhi (Mindörökkön örökké) (Onew)

(Kjehjang Kim-nek Drága kicsi Donsaengem-nek <3 )

Ahogy ott álltam kisfiam bölcsőjénél, felrémlett bennem a múlt. Nem is olyan távoli az emlék amin rágom magam, csupán 1 éve történt meg, hogy életem szerelme gondolt egyet és elhagyott. Máig nem értem, hogy miért. Minden nap elolvasom azt az Sms-t amelyben szakított velem. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Megsimogattam kisfiam bársonyos pofikáját és kimentem a konyhába ahol édesanyám a szokott helyén ült és aggodalomtól csillogó szemeivel nézett fel rám .

-Jól vagy kicsim?- kérdezte immáron sokadjára
-Persze, csak még mindig hiányzik.
-El kéne neki mondanod, hogy van egy csodálatos kisfia!

-Nem lehet! Te is tudod! Pedig már vagy 100-szor nekiálltam felhívtam de amikor beleszólt elvesztettem a bátorságom és inkább leraktam.- feleltem halkan

Ezután a beszélgetés után már nem szólaltunk meg nem is kellettek szavak ahhoz, hogy megértsem mi az amit tennem kell de egyszerűen nem bírtam! Ő hagyott el engem, minket. És mindezt azért mert Híres lett. Hallottam ahogy kicsi fiam a szobában sír ezért besiettem hozzá gyorsan felvettem és elkezdtem vele járkálni, hogy megnyugodjon. Halkan el kezdtem neki énekelni. El is értem vele amit szerettem volna, pár másodperc múlva már megint aludt. Lassan befektettem a kiságyába majd felegyenesedtem és úgy néztem egy darabig. Már csak miatta voltam ezen a világon és miatta maradtam erős. Hirtelen valaki megkocogtatta a vállam. Kisebb sikoly hagyta el ajkaimat majd hirtelen megfordultam. Legjobb barátom állt mögöttem

-Jongin! Hát te?- kérdeztem egy kicsit jobb kedvvel
-Hát csak jöttem meglátogatni a keresztfiamat de te már megint elaltattad! - durcizott be
-Tudod, hogy aludni a kell máskülönben mindig sírni fog
-És ugye te is tudod, hogy neki apa is kell nem csak anya -kezdett bele sokadjára
-Kérlek... Könyörgöm ne csináld- egy könnycseppet törlök le a szemem sarkából majd a konyhába mentem nehogy felkeljen Daniel.
-Tudod, hogy én a legjobb barátod vagyok és csak a legjobbat szeretném neked vagyis nektek és éppen ezért van az hogy most szépen felöltözöl és eljössz velem addig anyud majd vigyáz a kis Nielre.
-Persze Jongin hogy vigyázok a kicsire ti csak menjetek! - ezzel már ott sem volt Jongin határozott mozdulattal visszasétált a szobámba majd a szekrényembe mélyült el nekem ruhát keresni. Amint kiválasztotta a kezembe nyomta majd a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan átöltöztem a hajamat felkötöttem és kiléptem a szobából ahol Jongin telefonált. Nem akartam kihallgatni de akaratlanul is megtettem. Vele beszélt. Azzal a személlyel aki csak úgy kidobott. Hírtelen elsötétűlt előttem minden és már csak azt éreztem ahogy fejem a padlón koppan.

Onew éppen hazaért én szokás szerint vacsorával és szerelemmel vártam haza. Soha olyan boldog nem voltam mint abban a 3 évben amit együtt töltöttünk. Itt már tudtam, hogy várandós vagyok de csak másnap akartam neki elmondani hiszen akkor volt a szülinapja. Mindent gondosan előkészítettem megvettem a kis cipőket amit majd a kilincsre fogok akasztani egy ultrahangos kép a konyhába és rengeteg virágszirom a szobába vezető úton. Másnap mikor felkeltem már egyedül voltam otthon. Elkezdtem feldíszíteni a házat tortát sütöttem amikor hallottam, hogy csörög a telefonom. Gyorsan odasiettem majd mikor láttam, hogy Ő küldött egy SMS-t nagyon megörültem. Pedig egy világ dőlt bennem össze a tartalma miatt. Amint a végére értem a telefonom kicsúszott a kezemből én meg mellé csúsztam és úgy zokogtam. De éreztem, hogy a kisbabámért erősnek kell lennem. Akármilyen is Onew, hogy így szakított velem ezt a kicsi élőlényt itt a szívem alatt nem fogom elvetetni. Felálltam a földről majd a félig kész tortát kivettem a sütőből majd az asztalra tettem. Ezek után a szobába siettem és összepakoltam nagyon ügyeltem rá hogy semmit ne hagyjak itt amiből rájöhetne, hogy terhes vagyok. Nem akartam, hogy ez miatt fájjon a feje. Miután összepakoltam a nappaliba mentem ahol megannyi emlék rémlett fel előttem. Ahogy a kanapén ülünk és filmet nézünk az első szeretkezésünk, mikor elmondta, hogy ő mindhalálig mellettem marad. Könnyeimtől már nem láttam de azért kibotorkáltam az ajtón amit gondosan bezártam majd a kulcsot a lenti postaládába dobtam, hiszen mindig megnézi mikor hazaér. Lassan komótosan sétáltam ki az utcából egyenesen vissza édesanyám házához......

Mikor magamhoz tértem sok aggódó szempár volt körülöttem és ott volt ő is. Szomorúan nézett rám szemébe könnyek gyűltek. Lassan felültem majd Jonginra néztem kérdő pillantással.

- Én hívtam. - sóhajtott fel- Magadtól úgysem mentél volna ha mondom nem igaz? Ezért gondoltam odaviszlek én magam de akkor elájultál. És most azért van itt. 

- De én nem akarom őt látni. Te is tudod, hogy szakított velem.és ...- itt a szavamba vágott

-Én Soha nem írtam neked azt az sms-t.

- Na ne viccelj akkor mégis ki küldte? A kis ördög? 

-Én voltam. -szólalt meg egy hang Jongin mögül lassan és félve lépkedett előre, hogy  én is lássam az arcát. - Tudod nagyon szerelmes voltam Onewbe és az sem érdekelt, hogy vagy. 200-szor elküldött és mondta, hogy van barátnője. Ezért az egyik próbán kicsentem a telefonját és elküldtem azt az Sms-t sajnálom. Mikor másnap bejött mindenki megijedt tőle olyan rosszúl nézett ki és mikor mikor rájött hogy én voltam a képembe vágta, hogy a gyerekétől zártam el. -egy könnycsepp folyt végig az arcán szemében megbánás ült. 

-Te -nézem Onew-ra - te tudtad, hogy terhes vagyok?  

-Igen az asztalon felejtetted az ultrahang képet. Másnap felhívtam anyukádat  aki megerősítette próbáltalak keresni de sosem ment mindig megijedtem. Tudtam hogy nem hallgatnál meg. de mindig reménykedtem, abban hogy felhívsz. De tudtam hogy úgysem hinnél akárhogy magyarázkodtam volna.
Igaza volt. Nem hittem volna neki. Két legnagyobb támaszomra néztem akik bólintottak. Lassan feltápászkodtam a kanapéról majd a szobámba vettem az irányt nem kellett hátranéznem éreztem hogy jön utánam vagyis mindenki jött. a szobába érve láttam, hogy a kis Niel fentvan és a játékait nézegeti . Olyan nehéz elképzeni hogy már fél éves. 
-Itt a kis fiad Onew- a kiságyba nyúltam és kivettem - Niel ott az apukád. 
Mindenki lélegzet visszafolyta nézte az eseményeket.Mintha lassított felételt néznénk  Niel a kis kacsóját Onew felé nyújtotta és felső testével felé dölt jelezve hogy vegye el. Onew félve de elvette majd halkan beszélni kezdett hozzá
- Szia kicsi fiam én vagyok az apukád. Mostantól én fogok rád vigyázni persze ha a mamád megengedi ééés tudom hogy még korai ezek után de remélem hogy a mamád a feleségem lesz.- nagy szemekkel néztek rám még a kis Niel is.
- Na jó rendben egye fene leszek a feleséged -mosolyogtam rá majd odamentem és megöleltem mindkettőjüket  

The struggle for power (Yoseob, Onew +18) Chapter 3

 

Reggel amikor felkeltem Mostoha anyám idegesítő nevetése csapta meg a fülemet. Próbáltam kizárni ezért oldalra fordultam hogy köszöntsem Yoseobot mellettem, de csalódva kellett tudomásul vennem hogy bizony ő már nincs itt. Kénytelen voltam hát felkelni gyorsan magamra kaptam a köntösömet és lesiettem a konyhába, hogy az éltető reggeli kávémat megigyam. De amikor a konyhába léptem azt hittem ott helyben fogom az ásót és elásom mind a kettőt! Yoseob ott ült a pultnál az én helyemen. Oké ezzel eddig semmi probléma. De ahogy a mostoha kurva tette magát az több volt, mint amit el tudtam viselni! Valahogy éreztem hogy megváltozok és semmi más nem számított. Nagy léptekkel elindultam feléje.
 - Hogy vagy képes erre? - néztem végig hiányos öltözékén, mélyen kivágott póló alatt nem volt melltartó ezt akár a vak is észrevehette, miniszoknyában amelyből szinte mindene kivillan. Gusztustalan szerintem egy 42 éves nő így nem öltözködik.
-Mégis mire? -nyávogta
-Nézz már végig magadon könyörgöm. Úgy nézel ki mint egy Ribanc - csak nagy szemekkel nézett rám szerintem még nem tudatosult benne hogy mit is mondtam.
- Én 42 évesen is jobb nő vagyok mint te. Jelentette ki nyugodt hangon. erre annyira felment bennem a pumpa hogy az első kezem ügyébe kerülő dolgot a falhoz vágtam. Nagyon forrt bennem a düh hogy azt sem vettem észre ahogy mostoha anyám a sarokba húzódik félelmében. Szinte reszketett a félelemtől. Kezdtem teljesen elveszíteni az önkontrollomat,amikor megéreztem hogy egy kar fonódik a derekam köré.Idegesen fordultam meg amikor megláttam hogy ő ölel. A saját bejáratú démonom valós alakjában. Lenéztem magamra. és megdöbbenésemre egy fekete pánt nélküli ruha váltotta fel az eddigi köntösömet fekete hajam vörösre változott szárnyim is lettek de igazán fura hisz az egyik fehér a másik fekete, és sokkal sápadtabb letettem. Yoseob viszont egy törölközőben állt ott szárnyai kitárva melyek gyönyörű ébenfekete színben pompáztak. Lassan magához ölelt és úgy tartott egész addig amíg mostoha anyám kiabálása meg nem szakította ezt az idili pillanatot. Hírtelen felé kaptam haragos tekintetem hogy tudja be kell fognia de ebben a pillanatban észrevettem hogy egy gyönyörű nő áll mellette és egy kisebb tőrrel átvágja a nyakát. Nem szerettem az biztos sőt utáltam de sose akartam hogy meghalljon hiszen ő nevelt fel ő segített amikor épp nem bántott. Mikor az első csepp vére földet ért a padlón megfogadtam hogy meghal ez a némber aki a vérét vette. Dühös pillantásokat vetettem az ujj onnan érkezőre aki mintha nem is törődött avval amit az imént csinált.
- Ki vagy te? - Az akinek az az erő kell amit te örzöl. Tudod 23 évvel ezelőtt már találkoztunk ugye Yoseob?
 - Nephthys, a férjed tudja hogy itt vagy? -kérdezte maró gúnnyal a hangjában mire a nő gyűlölködő szemekkel nézett rá. Nagyon ismerős volt a neve valahol mintha hallottam már volna.
-Set-et hagyd ki ebből! Nekem csak a lány kell hogy átvegyem az uralmat a pokol felett. Amúgy is nézz rá pont úgy néz ki mint Lilith a haját leszámítva. szerinted majd meg fogod kapni mi? tudod milyen a nagyfőnök odalent -nevetett gonoszan.
- Drága MyungHee -szólított meg az idegen nő- gyere velem hogy megfelelő helyen és körülmények között tudjam elvenni az erődet.
- Még mit nem - nevettem hangosan mire mind a ketten felém kapták a fejüket.
- Lilithet mondtatok ugye? már a te neved is ismerős volt Nephthys de azt hittem valahol olvastam. de nem ! Most jöttem rá hogy honnan nem tudom de érzem hogy igaz! Szóval akkor kibököm én Lilith gyermeke vagyok. Mind a ketten döbbenten néztek rám nem értették hogy honnan veszem ezt. Hát én sem csak azért mondtam hogy ne tűnjek gyávának. - Bizonyítsd! - Rendben - vontam meg a vállam hanyagul bár belül reszketem. - Lilith kérlek jelenj meg ezen a földi síkon és bizonyítsd be hogy vér vagyok a véredből.-mondtam fennhangon mire a szobára halálos csend telepedett, majd megjelent egy női alak aki szem látomást olyan volt mint én csak a haja volt fekete és a szárnyait nem mutatta.
- Andariel kedves lányom , gyönyörű fiatal lettél megint! De most már felfedezted az erődet így már nem kell amiatt aggódnom hogy elveszítelek. Köszönöm Hadnagy hogy megtaláltad a lányomat. Ígérem ezért nagy jutalmat kapsz. - csak döbbenten álltam ott és nem értettem hogy ez tényleg így van hogy az én anyám egy pokolbéli szépség..Várjunk csak akkor én is démon vagyok vagy mi a fasz? Eddig próbáltam nem mutatni hogy milyen ideges is vagyok vagy hogy nem kavar fel ez az egész de mégis...én...én ezt nem bírom vagyon nem jó. És ebben a pillanatban éles villanás és megjelent Onew. Na már csak ő hiányzott, védelmezően takart a szárnyaival. Úgy állt előttem mint aki ölni is képes.
-Hééé - kocogtattam meg a vállát- te mit is keresel itt?
Lassan hátrafordult. de amint meglátott keresztet vetett és vagy 3 lépést hátrált. Ezt a cselekedetét nem értettem. Végignéztem magamon és még mindig a fekete ruhában voltam igaz a szárnyaim elég feltűnőek, de hát ő már megszokhatta.
- Ezek szerint hiába siettem elkéstem. Azt hittem még lesz időm változtatni a döntéseden. És hogy eltudom neked mondani hogy szeretlek...
A szobában minden megfagyott semmi sem mozdult egyik felem azt súgta vesd a karjaiba magad a másik viszont emlékeztetett hogy elárult. Csak álltam és meredten néztem és ez volt a baj Nephthys ezt a pillanatot választotta a támadásra. Valahogy mögém lopódzott és egyenesen a hátamba állította a tört.  Az első pillanatban nem tudtam hogy mi is történt de amint az eszem felfogta hogy úgy néz ki itt a vég a szívem két felé húzott de egyik fiút sem érhettem el. Mind a ketten  Nephthyst támadták.Anyám sietett hozzám majd egy számomra ismerős mégis idegen nyelven beszélni kezdett. Éreztem ahogy lassan elszáll belőlem az élet. Nem tudott megmenteni. Pedig akart Éreztem tudtam. Látókörömbe került Yoseob és Onew is arcukon aggodalom és fájdalom. felemeltem mind két karom és mind a kettőjük arcát megsímitottam (Hallgasd)  Soha akkora fájdalmat nem éreztem mit akkor
-Szeretlek titeket-suttogtam alig hallhatóan. a két erő mely bennem szunnyadt nem lehet tudni hogy mi lett hiszen én meghaltam vagyis egrekedtem a két világ között. egy szellem lettem aki sehová sem való.egy olyan szellem akit még az angyalok és démonok sem látnak de én láttam mindent.Láttam amit Onew hófehér szárnyai feketék lettek Yoseob arcáról egy könnycsepp hullott élettelen arcomra és láttam ahogy alig fél órája megismert édesanyám csak zokog a testem felett. 

(Onew azért lett bukott angyal mert meghasadt a szíve meg megölt valakit ezért kegyvesztett lett és száműzték a menyországból)

UI.: Myunghee ezekután mindig Yosobék mellett volt, hiszen a legjobb barátok lettek mégha az elején 2-szer is megölték egymást.( de mivel halhatatlank mindig újjá éledtek )

Sjnálom hogy ennyit kellett várni rá ezért nincs bocsánat. Sajnálom :( Minyoung