Yeong-Wonhi (Mindörökkön örökké) (Onew)

(Kjehjang Kim-nek Drága kicsi Donsaengem-nek <3 )

Ahogy ott álltam kisfiam bölcsőjénél, felrémlett bennem a múlt. Nem is olyan távoli az emlék amin rágom magam, csupán 1 éve történt meg, hogy életem szerelme gondolt egyet és elhagyott. Máig nem értem, hogy miért. Minden nap elolvasom azt az Sms-t amelyben szakított velem. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Megsimogattam kisfiam bársonyos pofikáját és kimentem a konyhába ahol édesanyám a szokott helyén ült és aggodalomtól csillogó szemeivel nézett fel rám .

-Jól vagy kicsim?- kérdezte immáron sokadjára
-Persze, csak még mindig hiányzik.
-El kéne neki mondanod, hogy van egy csodálatos kisfia!

-Nem lehet! Te is tudod! Pedig már vagy 100-szor nekiálltam felhívtam de amikor beleszólt elvesztettem a bátorságom és inkább leraktam.- feleltem halkan

Ezután a beszélgetés után már nem szólaltunk meg nem is kellettek szavak ahhoz, hogy megértsem mi az amit tennem kell de egyszerűen nem bírtam! Ő hagyott el engem, minket. És mindezt azért mert Híres lett. Hallottam ahogy kicsi fiam a szobában sír ezért besiettem hozzá gyorsan felvettem és elkezdtem vele járkálni, hogy megnyugodjon. Halkan el kezdtem neki énekelni. El is értem vele amit szerettem volna, pár másodperc múlva már megint aludt. Lassan befektettem a kiságyába majd felegyenesedtem és úgy néztem egy darabig. Már csak miatta voltam ezen a világon és miatta maradtam erős. Hirtelen valaki megkocogtatta a vállam. Kisebb sikoly hagyta el ajkaimat majd hirtelen megfordultam. Legjobb barátom állt mögöttem

-Jongin! Hát te?- kérdeztem egy kicsit jobb kedvvel
-Hát csak jöttem meglátogatni a keresztfiamat de te már megint elaltattad! - durcizott be
-Tudod, hogy aludni a kell máskülönben mindig sírni fog
-És ugye te is tudod, hogy neki apa is kell nem csak anya -kezdett bele sokadjára
-Kérlek... Könyörgöm ne csináld- egy könnycseppet törlök le a szemem sarkából majd a konyhába mentem nehogy felkeljen Daniel.
-Tudod, hogy én a legjobb barátod vagyok és csak a legjobbat szeretném neked vagyis nektek és éppen ezért van az hogy most szépen felöltözöl és eljössz velem addig anyud majd vigyáz a kis Nielre.
-Persze Jongin hogy vigyázok a kicsire ti csak menjetek! - ezzel már ott sem volt Jongin határozott mozdulattal visszasétált a szobámba majd a szekrényembe mélyült el nekem ruhát keresni. Amint kiválasztotta a kezembe nyomta majd a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan átöltöztem a hajamat felkötöttem és kiléptem a szobából ahol Jongin telefonált. Nem akartam kihallgatni de akaratlanul is megtettem. Vele beszélt. Azzal a személlyel aki csak úgy kidobott. Hírtelen elsötétűlt előttem minden és már csak azt éreztem ahogy fejem a padlón koppan.

Onew éppen hazaért én szokás szerint vacsorával és szerelemmel vártam haza. Soha olyan boldog nem voltam mint abban a 3 évben amit együtt töltöttünk. Itt már tudtam, hogy várandós vagyok de csak másnap akartam neki elmondani hiszen akkor volt a szülinapja. Mindent gondosan előkészítettem megvettem a kis cipőket amit majd a kilincsre fogok akasztani egy ultrahangos kép a konyhába és rengeteg virágszirom a szobába vezető úton. Másnap mikor felkeltem már egyedül voltam otthon. Elkezdtem feldíszíteni a házat tortát sütöttem amikor hallottam, hogy csörög a telefonom. Gyorsan odasiettem majd mikor láttam, hogy Ő küldött egy SMS-t nagyon megörültem. Pedig egy világ dőlt bennem össze a tartalma miatt. Amint a végére értem a telefonom kicsúszott a kezemből én meg mellé csúsztam és úgy zokogtam. De éreztem, hogy a kisbabámért erősnek kell lennem. Akármilyen is Onew, hogy így szakított velem ezt a kicsi élőlényt itt a szívem alatt nem fogom elvetetni. Felálltam a földről majd a félig kész tortát kivettem a sütőből majd az asztalra tettem. Ezek után a szobába siettem és összepakoltam nagyon ügyeltem rá hogy semmit ne hagyjak itt amiből rájöhetne, hogy terhes vagyok. Nem akartam, hogy ez miatt fájjon a feje. Miután összepakoltam a nappaliba mentem ahol megannyi emlék rémlett fel előttem. Ahogy a kanapén ülünk és filmet nézünk az első szeretkezésünk, mikor elmondta, hogy ő mindhalálig mellettem marad. Könnyeimtől már nem láttam de azért kibotorkáltam az ajtón amit gondosan bezártam majd a kulcsot a lenti postaládába dobtam, hiszen mindig megnézi mikor hazaér. Lassan komótosan sétáltam ki az utcából egyenesen vissza édesanyám házához......

Mikor magamhoz tértem sok aggódó szempár volt körülöttem és ott volt ő is. Szomorúan nézett rám szemébe könnyek gyűltek. Lassan felültem majd Jonginra néztem kérdő pillantással.

- Én hívtam. - sóhajtott fel- Magadtól úgysem mentél volna ha mondom nem igaz? Ezért gondoltam odaviszlek én magam de akkor elájultál. És most azért van itt. 

- De én nem akarom őt látni. Te is tudod, hogy szakított velem.és ...- itt a szavamba vágott

-Én Soha nem írtam neked azt az sms-t.

- Na ne viccelj akkor mégis ki küldte? A kis ördög? 

-Én voltam. -szólalt meg egy hang Jongin mögül lassan és félve lépkedett előre, hogy  én is lássam az arcát. - Tudod nagyon szerelmes voltam Onewbe és az sem érdekelt, hogy vagy. 200-szor elküldött és mondta, hogy van barátnője. Ezért az egyik próbán kicsentem a telefonját és elküldtem azt az Sms-t sajnálom. Mikor másnap bejött mindenki megijedt tőle olyan rosszúl nézett ki és mikor mikor rájött hogy én voltam a képembe vágta, hogy a gyerekétől zártam el. -egy könnycsepp folyt végig az arcán szemében megbánás ült. 

-Te -nézem Onew-ra - te tudtad, hogy terhes vagyok?  

-Igen az asztalon felejtetted az ultrahang képet. Másnap felhívtam anyukádat  aki megerősítette próbáltalak keresni de sosem ment mindig megijedtem. Tudtam hogy nem hallgatnál meg. de mindig reménykedtem, abban hogy felhívsz. De tudtam hogy úgysem hinnél akárhogy magyarázkodtam volna.
Igaza volt. Nem hittem volna neki. Két legnagyobb támaszomra néztem akik bólintottak. Lassan feltápászkodtam a kanapéról majd a szobámba vettem az irányt nem kellett hátranéznem éreztem hogy jön utánam vagyis mindenki jött. a szobába érve láttam, hogy a kis Niel fentvan és a játékait nézegeti . Olyan nehéz elképzeni hogy már fél éves. 
-Itt a kis fiad Onew- a kiságyba nyúltam és kivettem - Niel ott az apukád. 
Mindenki lélegzet visszafolyta nézte az eseményeket.Mintha lassított felételt néznénk  Niel a kis kacsóját Onew felé nyújtotta és felső testével felé dölt jelezve hogy vegye el. Onew félve de elvette majd halkan beszélni kezdett hozzá
- Szia kicsi fiam én vagyok az apukád. Mostantól én fogok rád vigyázni persze ha a mamád megengedi ééés tudom hogy még korai ezek után de remélem hogy a mamád a feleségem lesz.- nagy szemekkel néztek rám még a kis Niel is.
- Na jó rendben egye fene leszek a feleséged -mosolyogtam rá majd odamentem és megöleltem mindkettőjüket