Szerepezgettünk és ez lett belőle. Zelot én , míg Taot Kiri alakította. :)
Figyelem: fiúxfiú szerelem!!!
Tao
Hm ... már gyerekkorom óta rájöttem, hogy megérzem, ha valaki a saját neméhez vonzódik. Már-már képességnek mondanám ezt. Nem mindig örülök neki, hisz nem vagyok kíváncsi a hentesbácsi és a hússzállító közötti kapcsolatra. Abban a kisvárosban amiben élek, nem sok ilyen ember van, de legjobb barátom nevezetesen buzi. Gyerekkorom óta ismerem és a szomszédban lakik. Mindig is jól kijöttünk egymással, annak ellenére, hogy állandóan faggatott ki meleg s ki nem, hogy beszerezhessen magának valami jó palit, de eddig egyik sem volt az esete, akikről kiderítettem, hogy az.
Viszont mióta egy Zico nevezetű gyerek jött a városba azóta róla áradozik. Mindig faggat ... meleg-e.
Én látom ... minden egyes mozdulatában látom, hogy az .... Mert az, de én nem akarom neki elmondani .... nem akarom.
Épp az pályán kosaraztunk, mikor megjelent a szőke herceg, aki Zelo mindene lett egy hónapja.
-Beszállhatnék én is? - kérdezi az a Zico gyerek ...
-Miért is ne - dobom oda neki a labdát.
Elkezdődik a játék és izzadt testünk a tűző nap miatt csillog. Ennek Zelo nagyon örül s még egy labda is fejen találta, ahogy bámulja a magas szőkét. Szeme már majd kiesik. Ch ... befejezhetné, elég feltűnő.
Zelo
Áhh ez a Zico
teljesen az őrületbe tud kergetni. Lépnék én, ha Tao nem titkolná előlem,
hogy ő is a saját neméhez vonzódik vagy esetleg a másikéhoz. Nagyon jól tudja, hogy nem
hazudhat nekem, mert azt úgyis megérzem. Legszívesebben megölném hiába a
legjobb barátom, most is itt áll előttem egy lépésre álmaim lovagja s az
izzadság cseppek gyönyörűen csillognak arcán. Ennek a bámészkodásomnak
köszönhetően kaptam labdát a képembe. Persze a földön kötök ki
egyből.
-Héé Jól vagy? - kérdezi Zico.
-Ja megvagyok, de ki a jó isten dobta a labdát a fejemhez? - persze hogy senki sem jelentkezik, de azért mindenki röhög rajtam. Tao is a földön fetreng és röhög a bénaságomon. Na szép, nemhogy ide tolná a seggét és segítene.
Tao
Annyira vicces, ahogy a képeket vágta, de röhögésem egyből lerohadt képemről, amikor megláttam, hogy Zico készségesen felsegíti őt.
Látom ... látom, hogy bejön Ziconak, de én ezt nem mondhatom el neki, hisz én is ... én is szeretem őt, de ő meg azt hiszi hetero vagyok. És mit is képzelek ... ő a legjobb barátom ... Nem tehetek semmit ... annyira egy béna vagyok.
A kosár után hazafelé vesszük az irányt. Ahogy a labdát pattogtatom az úton s mellettem sétál Zelo, úgy érezem, minden visszaáll a rendes kerékvágásba. Jó, hogy nincs itt Zico. Mihelyst kigondoltam ezt meg is jelent s utánam kiabál az említett személy. Mit akarhat tőlem? Zelo szúrós szemekkel néz rám és elballag mellőlünk, mivel Zico velem akar beszélni ... négyszemközt.
Megállunk a közeli játszótéren és leülünk a hintába, amibe alig férünk bele.
Nyikorog alattam a fémszerkezet, ahogy lassan hajtom magam lehajtott fejjel. Tényleg mit akarhat tőlem?
-Figyelj ... tudom, hogy te vagy Zelo legjobb barátja ... nem tudnál nekem segíteni ... tudod mivel ő is meg én is .. izé - vakargatja a tarkóját s felém veti félén tekintetét. -Szóval tudod ... a fúkat szeretem és ... Zelo, nos bejön és ... - dadog össze vissza. Most ez tényleg kimondja itt előttem? Ha nem mondod Zico, hülyén halok meg, de most tényleg! Előlem nem lehet rejtegetni az ilyet. A mondandóját folytatja, miután a szemébe nézek kérdőn. -Odatudnád hívni holnap este hétre a kosárpályához? - nagy szemekkel figyeli reakciómat. Én tehetetlenül bámulom és akaratlanul is kinyögöm, hogy igen.
Istenem, de hülye vagyok ....
Hazaérve az ágyamba huppanok és mire elaludnék Zelo már trappol is fel a lépcsőmön és gubbaszt mellém, hogy ő Resident evilt akar játszani.
-Mi a szart keresel itt? Anya már megint beengedett? - huppanok vissza az ágyamba fáradtan.
Zelo
Miután Zico elhívta Taot nagyon féltékeny lettem. Nagyon utánuk akartam menni és kihallgatni őket, de ezt nem tartottam jó ötletnek. Ezért inkább haza mentem.
Olyan hét óra körül járhatott, amikor meguntam magam és az ablakon kimászva átmentem Taohoz.
Csengetek, mire anyukája nyit ajtót és kedvesen beenged. Ha ide jövök olyan, mintha haza érkeznék. Felballagok Tao szobájába, ahol ő az ágyon fekszik egészen addig, amíg be nem lépek.
-Mi a szart keresel itt? Anya már megint beengedett? -kérdezi, majd visszafekszik ágyára.
-Jah jöttem játszani, mert unatkoztam. Resident evilt akarok, gyere te is - nézek rá kiskutya szemekkel. Nagy nehezen feltápászkodik ülő helyzetbe és neki álluk játszani.
Nem vagyok egy kényes gyerek, de mindig a legkényelmesebb helyet keresem és hát most az pont Tao ölében találom meg. Nagyot is néz, amikor kiveszem a kezéből a konzolt és betelepedek oda. De kárpótlásul kap egy baráti puszit tőlem, aminek hatására elpirult egy kissé.
Tao
Mindig is ilyen kis izgága és akaratos gyerek volt. Elintézte, hogy felkeljek s játsszak vele éjnek közepén is.
Egyszer csak kiveszi kezemből a konzolt s az ölembe ülve megpuszil. Ez már megszokott tőle, de én mégis belepirulok. Mióta szeretem én ezt a gyereket, meg miért? Haj ... annyira hülye vagyok.
Ahogy nagy mosollyal az arcán ül rajtam átkarolok derekán s vállára helyezem államat. A zombikat gyilkolássza s mozgolódik ölemben ... ilyenkor olyan aranyos. Legszívesebben megenném most rögtön. Késztetést érezek, hogy megharapdáljam, de arcomat inkább elfordítom tőle. Észre sem veszi, annyira bele van merülve a játékba.
-Zelo .... - szólok neki, azonban hangom alig halható, de ő mégis hümmög egyet rá. -Holnap ... hétkor legyél a kosárpályán - dünnyögöm neki szomorúan. Talán jobb lesz neki így. Azzal lesz, akit szeret. Értetlenül néz rám és ezért kimondom azt a nevet, aminek tudom hogy örülni fog. -Zico vár téged majd - hangom elhalkul a mondat végére s szívem fájni kezd.
Szorosan átölel, nyakamba ugrik és ujjongásba kezd . Karjaimat köré zárom s olyan szorosan ölelem, amennyire csak tudom. Ő most örül és nem akarom elrontani a kedvét. Szemeimből pár csepp legurul s egyre csak szaporodnak. Addig el nem engedem, míg el nem állnak. Nem láthatja meg! Nem akarom, hogy lássa. Nem akarom ... megbántani.
Egész nap az órámat lestem s mikor ismét rá pillantottam a mutatók este hét órát mutattak. Most találkoznak ...
Zelo
Egész nap alig lehetett lelőni, annyira izgatott voltam, hogy Zico üzent. Nekem üzent. Még mindig képtelen voltam elhinni. Tao egész nap le volt törve és próbálta leplezni, habár nekem nem hazudhat.
Este, olyan fél hét körül elindulok, nem akartam se késni se túl korán odaérni. Körülbelül húsz perc az út gyalog és így van időm kicsit lenyugodni. Nagyon ideges vagyok, de nem azért, mert Zico vár.
Valahogy... nem is tudom a szívem más merre húz, hogy hova arról fogalmam sincs. De hát nekem Zico a nagy ő. Olyan szívdöglesztő, olyan érzéki és ... és ő lépett szóval én is kellek neki, de akkor mi ez az érzés bennem?
Mikor a kosárpályához értek ő már ott volt. A kapunak dőlve várt rám.
-Szia Zico.
-Szia Zelo. Öhm szeretnék neked mondani valamit - tarkóját kezdi el vakarni idegességében - és... én szeretném, ha te és én együtt lennénk. Hisz tudom, hogy te is a fiúkat szereted meg én is és tetszel nekem.
-Ez aranyos, - mosolygok - de nem válaszolok rögtön, ha nem baj - arca felderül, mert reményt hallott a szavaimból - muszáj gondolkodnom.
-Persze - feleli vigyorral az arcán, kettő lépéssel odaér elém és megölel. Nem tudom miért, de a szívem nem hagy ki ütemeket, nem jönnek a pillangók sem. Visszaölelek és kapok egy puszit az arcomra, még mindig semmi. -Akkor holnap találkozunk ugyan itt mondjuk suli után?
-Rendben - felelem majd gyorsan Taohoz veszem az irányt tanácsért. Mikor az ajtóhoz érek szívem hevesen kezd dobogni . Késett a reakció... ezt húsz perccel ezelőtt kellett volna csinálnia.
Tao
Nem bírom ... sietek és már csak annyit veszek észre, hogy ott állok az ajtó előtt s a pályán beszélgető két személyt figyelem.
Ad neki egy puszit ... de, de miért nem reagál semmire? Nem hallom mit beszélnek, de az biztos, hogy Zico elárulta mit érez, akkor Zelo miért nem ugrik a nyakába, ahogy az tőle várható lenne?
Elmegy ... elfordul tőle s egyenesen az ajtó felé veszi az irányt. Meglát engem s szomorú szemeimmel próbálok rájönni mi járhat a fejében.
Annyira tökéletes, annyira gyönyörű ... nem hagyhatom, hogy másé legyen, nekem ... nekem szükségem van rá s akarom, hogy neki is legyen rám.
-Én ... én szeretlek ... tényleg szeretlek - csúsznak ki a számon a szavak. Várom a reakciót, mégis mit fog mondani, de nem tudok kiolvasni semmit sem arcából, tekintetéből.
Zelo
Szeret! Ezt nem hiszem el. Gyomromban a lepkék eszeveszett táncot járnak. Ahogy itt állok előtte, elönt a boldogság.Végre úgy érezem, hogy biztonságban vagyok. A nyakába ugrok és a fülébe suttogom:
-Én is szeretlek Tao - majd lágyan megcsókolom.
-Héé Jól vagy? - kérdezi Zico.
-Ja megvagyok, de ki a jó isten dobta a labdát a fejemhez? - persze hogy senki sem jelentkezik, de azért mindenki röhög rajtam. Tao is a földön fetreng és röhög a bénaságomon. Na szép, nemhogy ide tolná a seggét és segítene.
Tao
Annyira vicces, ahogy a képeket vágta, de röhögésem egyből lerohadt képemről, amikor megláttam, hogy Zico készségesen felsegíti őt.
Látom ... látom, hogy bejön Ziconak, de én ezt nem mondhatom el neki, hisz én is ... én is szeretem őt, de ő meg azt hiszi hetero vagyok. És mit is képzelek ... ő a legjobb barátom ... Nem tehetek semmit ... annyira egy béna vagyok.
A kosár után hazafelé vesszük az irányt. Ahogy a labdát pattogtatom az úton s mellettem sétál Zelo, úgy érezem, minden visszaáll a rendes kerékvágásba. Jó, hogy nincs itt Zico. Mihelyst kigondoltam ezt meg is jelent s utánam kiabál az említett személy. Mit akarhat tőlem? Zelo szúrós szemekkel néz rám és elballag mellőlünk, mivel Zico velem akar beszélni ... négyszemközt.
Megállunk a közeli játszótéren és leülünk a hintába, amibe alig férünk bele.
Nyikorog alattam a fémszerkezet, ahogy lassan hajtom magam lehajtott fejjel. Tényleg mit akarhat tőlem?
-Figyelj ... tudom, hogy te vagy Zelo legjobb barátja ... nem tudnál nekem segíteni ... tudod mivel ő is meg én is .. izé - vakargatja a tarkóját s felém veti félén tekintetét. -Szóval tudod ... a fúkat szeretem és ... Zelo, nos bejön és ... - dadog össze vissza. Most ez tényleg kimondja itt előttem? Ha nem mondod Zico, hülyén halok meg, de most tényleg! Előlem nem lehet rejtegetni az ilyet. A mondandóját folytatja, miután a szemébe nézek kérdőn. -Odatudnád hívni holnap este hétre a kosárpályához? - nagy szemekkel figyeli reakciómat. Én tehetetlenül bámulom és akaratlanul is kinyögöm, hogy igen.
Istenem, de hülye vagyok ....
Hazaérve az ágyamba huppanok és mire elaludnék Zelo már trappol is fel a lépcsőmön és gubbaszt mellém, hogy ő Resident evilt akar játszani.
-Mi a szart keresel itt? Anya már megint beengedett? - huppanok vissza az ágyamba fáradtan.
Zelo
Miután Zico elhívta Taot nagyon féltékeny lettem. Nagyon utánuk akartam menni és kihallgatni őket, de ezt nem tartottam jó ötletnek. Ezért inkább haza mentem.
Olyan hét óra körül járhatott, amikor meguntam magam és az ablakon kimászva átmentem Taohoz.
Csengetek, mire anyukája nyit ajtót és kedvesen beenged. Ha ide jövök olyan, mintha haza érkeznék. Felballagok Tao szobájába, ahol ő az ágyon fekszik egészen addig, amíg be nem lépek.
-Mi a szart keresel itt? Anya már megint beengedett? -kérdezi, majd visszafekszik ágyára.
-Jah jöttem játszani, mert unatkoztam. Resident evilt akarok, gyere te is - nézek rá kiskutya szemekkel. Nagy nehezen feltápászkodik ülő helyzetbe és neki álluk játszani.
Nem vagyok egy kényes gyerek, de mindig a legkényelmesebb helyet keresem és hát most az pont Tao ölében találom meg. Nagyot is néz, amikor kiveszem a kezéből a konzolt és betelepedek oda. De kárpótlásul kap egy baráti puszit tőlem, aminek hatására elpirult egy kissé.
Tao
Mindig is ilyen kis izgága és akaratos gyerek volt. Elintézte, hogy felkeljek s játsszak vele éjnek közepén is.
Egyszer csak kiveszi kezemből a konzolt s az ölembe ülve megpuszil. Ez már megszokott tőle, de én mégis belepirulok. Mióta szeretem én ezt a gyereket, meg miért? Haj ... annyira hülye vagyok.
Ahogy nagy mosollyal az arcán ül rajtam átkarolok derekán s vállára helyezem államat. A zombikat gyilkolássza s mozgolódik ölemben ... ilyenkor olyan aranyos. Legszívesebben megenném most rögtön. Késztetést érezek, hogy megharapdáljam, de arcomat inkább elfordítom tőle. Észre sem veszi, annyira bele van merülve a játékba.
-Zelo .... - szólok neki, azonban hangom alig halható, de ő mégis hümmög egyet rá. -Holnap ... hétkor legyél a kosárpályán - dünnyögöm neki szomorúan. Talán jobb lesz neki így. Azzal lesz, akit szeret. Értetlenül néz rám és ezért kimondom azt a nevet, aminek tudom hogy örülni fog. -Zico vár téged majd - hangom elhalkul a mondat végére s szívem fájni kezd.
Szorosan átölel, nyakamba ugrik és ujjongásba kezd . Karjaimat köré zárom s olyan szorosan ölelem, amennyire csak tudom. Ő most örül és nem akarom elrontani a kedvét. Szemeimből pár csepp legurul s egyre csak szaporodnak. Addig el nem engedem, míg el nem állnak. Nem láthatja meg! Nem akarom, hogy lássa. Nem akarom ... megbántani.
Egész nap az órámat lestem s mikor ismét rá pillantottam a mutatók este hét órát mutattak. Most találkoznak ...
Zelo
Egész nap alig lehetett lelőni, annyira izgatott voltam, hogy Zico üzent. Nekem üzent. Még mindig képtelen voltam elhinni. Tao egész nap le volt törve és próbálta leplezni, habár nekem nem hazudhat.
Este, olyan fél hét körül elindulok, nem akartam se késni se túl korán odaérni. Körülbelül húsz perc az út gyalog és így van időm kicsit lenyugodni. Nagyon ideges vagyok, de nem azért, mert Zico vár.
Valahogy... nem is tudom a szívem más merre húz, hogy hova arról fogalmam sincs. De hát nekem Zico a nagy ő. Olyan szívdöglesztő, olyan érzéki és ... és ő lépett szóval én is kellek neki, de akkor mi ez az érzés bennem?
Mikor a kosárpályához értek ő már ott volt. A kapunak dőlve várt rám.
-Szia Zico.
-Szia Zelo. Öhm szeretnék neked mondani valamit - tarkóját kezdi el vakarni idegességében - és... én szeretném, ha te és én együtt lennénk. Hisz tudom, hogy te is a fiúkat szereted meg én is és tetszel nekem.
-Ez aranyos, - mosolygok - de nem válaszolok rögtön, ha nem baj - arca felderül, mert reményt hallott a szavaimból - muszáj gondolkodnom.
-Persze - feleli vigyorral az arcán, kettő lépéssel odaér elém és megölel. Nem tudom miért, de a szívem nem hagy ki ütemeket, nem jönnek a pillangók sem. Visszaölelek és kapok egy puszit az arcomra, még mindig semmi. -Akkor holnap találkozunk ugyan itt mondjuk suli után?
-Rendben - felelem majd gyorsan Taohoz veszem az irányt tanácsért. Mikor az ajtóhoz érek szívem hevesen kezd dobogni . Késett a reakció... ezt húsz perccel ezelőtt kellett volna csinálnia.
Tao
Nem bírom ... sietek és már csak annyit veszek észre, hogy ott állok az ajtó előtt s a pályán beszélgető két személyt figyelem.
Ad neki egy puszit ... de, de miért nem reagál semmire? Nem hallom mit beszélnek, de az biztos, hogy Zico elárulta mit érez, akkor Zelo miért nem ugrik a nyakába, ahogy az tőle várható lenne?
Elmegy ... elfordul tőle s egyenesen az ajtó felé veszi az irányt. Meglát engem s szomorú szemeimmel próbálok rájönni mi járhat a fejében.
Annyira tökéletes, annyira gyönyörű ... nem hagyhatom, hogy másé legyen, nekem ... nekem szükségem van rá s akarom, hogy neki is legyen rám.
-Én ... én szeretlek ... tényleg szeretlek - csúsznak ki a számon a szavak. Várom a reakciót, mégis mit fog mondani, de nem tudok kiolvasni semmit sem arcából, tekintetéből.
Zelo
Szeret! Ezt nem hiszem el. Gyomromban a lepkék eszeveszett táncot járnak. Ahogy itt állok előtte, elönt a boldogság.Végre úgy érezem, hogy biztonságban vagyok. A nyakába ugrok és a fülébe suttogom:
-Én is szeretlek Tao - majd lágyan megcsókolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése