Édes boldogság (Teen Top ChangJo)

Azt mondtad mindig velem maradsz, hogy soha nem hagysz el akár mi is történik kettőnk között vagy az életben. De most itt ülök egyedül a hideg szobában és azon gondolkodom, hogy mit is ronthattam el. De valahogy … nem tudok rájönni. A könnyek megállíthatatlanúl folynak szemeimből. Egy emlékkép kezd el kisérteni már megint ugyan az.

Egymással szemben álltunk egy gyönyörű réten. Itt mondat először, hogy feleségül szeretnél venni. Itt már érezni lehetett a gyülekező felhőket. Már nem voltál olyan boldog mint eddig. Valami hiányzott, valami ami feltétlenül kell ahhoz hogy ez az egész valóra váljon. Majd rá két hónapra megtudtam azt ami ezeket a viharfelhőket a fejünk fölé hozta és elszabadult a pokol.

Próbáltam erős lenni csakis miatta de mindenről te jutottál eszembe. Akármit is csináltam azt csak automatikusan amolyan berögződött szokás volt. Szórakozni nem jártam. Barátaim sem voltak már. Dolgozni még dolgoztam ameddig lehetett. Elköltözni sem tudtam pedig mennyire vágytam, hogy ne arra jöjjek haza minden egyes nap, hogy ne a te illatod legyen az első amit megérzek. Próbáltam mindent amit csak lehet annak érdekében, hogy az illatod eltűnjön de minden hiába. 9 hónap telt el nélküled. Jelenleg a kórházban vagyok. Megindult a szülés. A nővérkétől elkérem a telefonom és tárcsázom a számod. Reméltem, hogy még ugyan az lesz. Sajnos nem megváltoztattad. Hívtam a csapattársad ő felvette.

­ -Szia Yumi hogy vagy?

­ -Szia Niel odaadnád Changjonak a telefont kérlek- ziháltam a telefonba

­ -Nincs itthon de mit mondjak neki?

­ -Mondd meg neki kérlek, hogy akármennyire utál azért a fia születésénél ott lehetne.

­ -Máris szülsz?-kiáltotta a telefonba­ Rögtön hívom és ha ő nem is de mi ott leszünk!-­hadarta el gyorsan majd letette a telefont.

A nővérke kedvesen visszatette a telefont majd 2 ápoló jött be egy másik ágyat tolva. Akkor már a szülőszobába visznek. Érzem ahogy drága kisfiam rúg egyet és még egyet. Ez még a fájdalom ellenére is megmosolyogtat. Miután beértünk elfelejtkeztem minden bajról ami velem történt. Csak arra figyeltem, hogy mindent úgy csináljak ahogy azt az orvos mondja. Nagyon elfáradtam de még mindig nem volt meg a kisfiam. Kb. 3 órája lehettünk bent amikor végre meghallottam édes kis sírását. Olyan jó volt hallani. Megmérték megmosdatták majd közös szobába toltak minket. Kérhettem volna különszobát de egy percet sem akartam nélküle meglenni. Úgy fél óra telhetett el amikor kopogtak az ajtón.

­ -szabad ­ suttogtam

­ -Szia Yumi csak mi vagyunk.­- mondta Niel és beléptek az ajtón sorra mindenki még Changjo is .

­ -Ott a pici. Kisfiú lett és Jin Ki lett a neve.57 cm 3600 Gramm szóval igazi kis vasgyúró.

­ - Megfoghatom?- ­ kérdezte Niel

­ - Persze de csak óvatosan

nagyon lassan és óvatosan vette ki a kicsit az inkubátorból. Olyan édesen nézte, hogy azt hittem menten elsírom magam miatta. Mindenki köré gyűlt és elkezdtek gagyogni a picinek kivéve őt. Ő csak állt ott és nézett ki az ablakon. Látszott rajta, hogy kényszerből van itt semmi másért. Egy lágy melankolikus dallam ütötte meg a fülem gyorsan odakaptam a fejem ahol a fiúk voltak. Ők énekeltek. Mosolyogva figyeltem őket. Majd elaludtam. Mikor felébredtem. Halk suttogást hallottam mellőlem de nem mozdultam kíváncsi voltam, hogy kik beszélgetnek. Egyik az Changjo volt a másik meg Niel

­ -Esküszöm neked hogy ha nem kérsz bocsánatot amint felébred én leszek az aki jól megver!

­ -de …

­ -Nem nincs de! Most szülte meg a kisfiadat. Tudom, hogy szereted mert nem egyszer hívtad álmodban. És jobb ha tőlem tudod, hogy ő még mindig szeret téged! Ezalatt a 9 hónap alatt tudod te, hogy mennyit szenvedett? Egyedül birkózott meg az előítéletekkel azzal hogy egy gyermek növekszik benne és még azzal is hogy élete szerelme elhagyta. Tudod igazából meg sem érdemelnéd ezek után.

Erre már Changjo nem mondott semmit. Én is visszaaludtam és álmodtam arról a tragikus napról amikor elhagytál.

­ -Tudom, hogy megcsaltál! Ki az akivel felcsináltattad magad?

­ -Hogy mondhatsz nekem ilyet? Te is tudod jól hogy csak a munkahelyemre járok el és ott is egész nap meg sem állok. Szerinted mégis ki lehetne az apja? Basszus 2 hetes terhes vagyok! 2 hete itthon voltál te vadbarom!

­ -Persze na mindegy kipakolok hiszen ez a te házad szóval szevasz.

És ezzel kisétáltál az életemből.

Felriadtam. Te ott ültél mellettem. Szemeidbe könnyek csillogtak. Szavak nélkül is megértettem mindent. Kezedet mely eddig az öledbe pihent most én szorítom és bátorítóan mosolygok rád.

­ -szeretlek ­ suttogjuk egyszerre. Te lehajolsz és lány csókot lehelsz ajkaimra. És ezt az idilli pillanatot 5 ember halk tapsa és gyermekünk sírása törte meg!!

                                Vége

Minyoung