Merry Christmas! (Onew and Taemin)

-Annyira izgulok hogy mit fog hozzá szólni!- sóhajtott fel barátnőd egy nappal szent este előtt. Barátaitok már megint csavarogni voltak mint mindig ha ki akartak bújni a munka alól.
-Nyugodj meg Donsaeng örülni fog neki. Már nagyon tervezte mostanában szóval nincs miért izgulnod.
-Igazad van -mosolyodott el-és te mit adsz Taeminnek?
- Egy karórát. Hogy mindig tudja mikorra kell hazaérnie. Kérsz enni?
- Nem de te csak maradj ülve mindjárt hozok nektek valamit . -Odajött és megsimogatta a hasadat. - Már megint éhes vagy Kicsi Minnie? Hát nem hagyod a mamát nyugton egy picit? - a baba válaszképp csak rúgott egyet- na jó hozom már -nevetett fel
5 hónapos terhes voltál. Egy házban éltél a barátnőddel és mind kettőtök párjával. A barátnőd 8 hetes terhes és ez lesz a karácsonyi ajándéka barátja számára. Már este 11 óra és a fiúk sehol ti már lefekvéshez készülődtetek hiszen egész nap talpon voltatok takarítottatok, főztetek, sütöttetek. Mindezt csak azért hogy ne holnap kelljen ezeket. Igazából a fiúk sem voltak messze hiszen kintről figyelték mikor is fekszetek le. Mikor eljött a pillanat mind az öten két nagy táskával szépen lassan felbattyogtak a nappaliba.
-Srácok! A lehető leghalkabban kell mindent csinálni, mert ha felébrednek lőttek a meglepetésnek.- suttogta Onew még a bejárati ajtóban. Mindent a lehető leghalkabban csináltak. Szépen kitakarítottak megy egyszer majd elkezdték a házat díszíteni. Szép piros és kék díszekkel aggattak teli mindent. Még a fenyőfát is behozták és felállították. Key a konyhában összedobott egy könnyű reggelit hiszen már reggel 6 óra volt és lassan ti is felkeltetek.
-Hát ha ettől nem dobják magukat hanyatt akkor feladom. -sóhajtotta Jonghyun fáradtan
-Akkor keressetek másik asszonyt.
-Nyugi Minho Tetszeni fog nekik! Tessék hoztam nektek kávét.
Az ébresztőóra csörgött. mindenki lélegzet visszafolytva várta, hogy mi lesz a reakció először SooJin jött ki de még csukott szemmel a fürdőbe ment. Semmit sem vett észre. Másodjára te jöttél ki. De amint szembesültél azzal hogy 5 pasi néz rád gyorsan visszaszaladtál a szobába egy köntösért.
-Igazán jól néz ki még így 5 hónapos terhesen is az asszonyod.- szólt viccelődve Jonghyun
-A szemed is levedd róla -vágta nyakon Taemin
Lassan megint kijöttél a szobából és meglepődve néztél szét a feldíszített nappalin. Gyönyörű  volt . A szemed sarkából láttad amint Soojin is elcsodálkozott a felhozatalon. Egymásra néztetek és egyszerre kérdeztétek meg :-Mégis mikor?
- Éjszaka.
- Ja szóval Kávét - siránkozott Minho és Jonghyun egyszerre
-Istenem tessék -adott nekik Key egy egy bögrével- úgy gondoltuk hogy meglepünk titeket egy kicsit és elvégeztünk mindent szóval ti csak feküdjetek vissza és az életetek értelmei viszik is a reggelit. Ezzel Taemin és Onew megindult felétek egy egy megrakott tálcával. Nem nagyon értettétek hogy miért de örültetek neki. Ezek után a 3 srác elbúcsúzott de megígérték hogy még este visszajönnek átadni az ajándékokat. A napotok másból sem állt minthogy ültetek. A két jómadár nem engedte hogy felkeljetek. Este 8 óra ideje az ajándékokat előkészíteni. Te gyorsan becsúsztatta a szépen becsomagolt ajándékot Taemin-nek, SooJin-nek és Onew-nak. Utána sorra következtek az emberek és be illetve ki vettek alóla ajándékokat. mikor mindenki megkapta eldöntöttük hogy SooJin nyitja ki előbb Tőled egy nyakláncot kapott amely két részből állt az egyik természetesen nálad volt . Onew-tól egy csodaszép karkötőt, Taemin-től pedig egy szép felsőt (amit Key választott az utolsó pillanatban). A következő Onew volt tőled kapott egy szakácskönyvet amiben vagy 30 féle képen lehet a csirkét elkészíteni. Taemin-től egy pár kesztyűt kapott és SooJin-től...
A következő képen zajlott le. Soojin egy masnit rakott a hasára majd a fa mellé állt. Onew kicsit furán nézett de amikor SooJin a pocakjára tette a kezét mindent megértett. Boldogan ugrott fel a helyéről és csókolta körbe menyasszonyát. nevetve figyeltük ahogy ujjongva kiabálja hogy "apa leszek" . Taemin időközben kinyitotta az ajándékát. Az óra tetszett neki és vette az üzenetedet, Onwetől sálat kapott  SooJintől meg egy meleg pulóvert. Te voltál a soron Barátnődtől egy gyönyörű rugdalózót a babának Onew-tól egy szép kismama ruhát. Taemin meg nem adta oda az ajándékát ehelyett felállított a fotelből és megcsókolt. Miután elváltatok rád mosolygott és letérdelt.

-Kim Minyoung megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel?- kérdezte majd felnyitotta a dobozt.

Nagyon meglepődtél ebből a meglepődöttségből kisfiad rúgása ébresztett fel
-Persze hogy igen. -felelted könnyes szemekkel. Nagyon örültél hogy ez a csodálatos ember itt a barátod vagyis a vőlegényed.
Karácsony van együtt a család és épp megérkeztek a legjobb barátok. Mind a két párnak gratuláltak majd ők is átnyújtották az ajándékaikat. Csodaszép szenteste volt. Nem is kívánhattatok volna szebbet.

Ui.: Igaz hogy megkésve de boldog karácsonyt mindenkinek :Az Író xD

Hope for life (Taemin) part.1

Éreztétek már, hogy a család ahol laktok úgymond „kiközösít”? Sajnos én most ezt élem meg. Gyűlölöm az életem minden egyes napját. Vagyis Gyűlöltem egészen addig amíg meg nem ismertem őt. Valahogy éreztette velem, hogy nem vagyok felesleges és hogy engem is lehet szeretni. Megmutatta mi is az igazi élet.

Szokásos szombatnak indult az egész. Reggel felkeltem elvégeztem a szokásos teendőimet majd munkába indultam. A hét minden napján dolgoztam. Kora reggeltől késő estig, így legalább elkerültem a családomat. Persze ők mondják „mert sosem vagy itthon” de ez mindenkinek jobb így. Lassan sétáltam hisz a bolt közel volt hozzánk nekem meg még volt időm. Ezért betértem a közeli kis parkba. Csak sétálgattam és kódorogtam amikor az egyik padon észrevettem, hogy egy fiú sírt. Sose tudtam elnézni ha valaki szomorú így gyorsan odamentem hozzá hátha tudok neki segíteni.
- Sz...szia.
- Ohh -szipog- szia segíthetek valamiben? -kérdezte könnyáztatta arccal mégis mosolyogva.
- Épp ezt szerettem volna megkérdezni tőled. Kérlek ne vedd tolakodónak a jelenlétemet én csak segíteni szeretnék.- nem szólt semmit csak a nyakamba borult, és ott sírt tovább. Valahogy engem is megnyugtatott ezzel. Ahogy szorosan magához ölelt úgy éreztem a világ talán még sincs ellenem, hogy van a világnak egy pontja ahol engem is el tudnak fogadni és szeretni tudnak. Vagy egy órája ülhettünk így összeborulva de számomra csak pár percnek tűnt.
-K..kérlek ne haragudj.- szipogott és könnyeit törölte kedvesen átnyújtottam neki egy marék zsebkendőt.- a...a kabátodat kitisztíttatom
-Ugyan semmiség. De jobb már?
-Igen még egyszer nagyon köszönöm. A nevem Lee Taemin téged hogy hívnak?
- Az én nevem Choi Minyoung. Megkérdezhetem mi volt az oka, hogy ennyire kiborultál?
- A barátnőm megcsalt és ezt ma tudtam meg. De ő már 2 éve csinálja. Úgy volt hogy ma megkérem a kezét már megvettem a gyűrűt is. És pont a házam előtt váltak el. 2 évig semmit sem sejtettem ebből az egészből. És most olyan...- csörög egy telefon. 2 perc után rájövök, hogy az enyém az.
-Ne haragudj ezt fel kell vennem.- mondtam neki gyorsan- Jó napot Főnök úr.
-Minyoung mától egy hét szabad napot kap. 1 éve egyetlen szabad napot sem vett ki.
-De főnök maga is tudja, hogy a munkámnak élek és utálok otthon lenni. Könyörgöm önnek kegyelmezzen meg nekem
-Nem sajnálom egy hét múlva újra kezdheti a munkát de most muszáj pihennie.
És ezzel letette a telefont. A sírás kerülgetett. Ha nem kell dolgoznom akkor hova menjek? Miért vagyok ilyen szerencsétlen?
-Valami baj van?-kérdezte Taemin -kirúgtak vagy mi a baj?
- Nem. Még rosszabb szabadságra küldtek. Tudod az én családom az mondhatni utál engem. A fizetésem felét odaadom nekik mégis csak velük lakom de már vagy 3 hónapja beszéltem normálisan valamelyik családtagommal is. -és eddig a pontig bírtam. Pedig megfogadtam, hogy senki előtt nem fogok sírni. Ő kedvesen átölelt pont úgy ahogy egy félórával ezelőtt én is tettem vele. Gyorsan összeszedtem magam és mosolyogva megköszöntem neki, hogy ilyen kedves.
- Sajnálom, hogy még az én gondjaimmal is terhellek.
-Ugyan. Ha te nem lettél volna aki meghallgat talán valamelyik hídról már leugrottam volna . Szóval ez a leges legkevesebb amit megtehetek érted. De tudod mit ha ennyire nem szeretsz otthon lenni akkor találkozzunk ezalatt az egy hét alatt mit szólsz?
- Hát. Én … nem tudom
-Nem akartam tolakodó lenni félre ne érts. Csak tudod én sem tudnék megmaradni abban a házban ahova annyi emlék fűz. Szerintem bele örülnék. Ezért kérlek erre. Semmi hátsó szándékom nincs evvel.
Olyan aranyosan kérlelt, hogy beadtam a derekam neki. Igazából féltem, hogy milyen is lesz vele. De végül is elég jól alakult minden. Reggelente a parkban találkoztunk, onnan a közeli kávézóba mentünk reggelizni és beszélgetni. Utána sétálgattunk és még többet beszélgettünk. Megtudtam, hogy a családját már egész kiskorában elvesztette és, hogy árvaházban nőtt fel. Nagyon sok mindent megtudtunk egymásról. Ez az egész hét csupa öröm volt. Legalábbis számomra. Vasárnap ismét a parkban voltam és őt vártam. Ma a szokásosnál jobban kicsíptem magam. 9 óra volt. Ilyenkor már rég itt szokott lenni. Nagyon féltem nehogy valami baja legyen. De hamar rá kellett jönnöm, hogy akinek baja lesz az én leszek. Ugyan is Taemin egy lánnyal jött kézen fogva felém. A mosoly az arcomról nem hervadt le. Nem engedhettem meg magamnak hogy elgyengüljek.
- Minyoung be szeretném neked mutatni a barátnőmet, Yunt.
- Nagyon örülök a találkozásnak.
- Részemről viszont nem. Szívem nem úgy volt, hogy étterembe viszel? -nyávogta egér vékony hangján
- De úgy volt csak be akartalak mutatni Minyoungnak. Tudod ő volt az akiről meséltem.
- Ja igen de menjünk már most vettem ezt a magassarkút és fáj benne a lábam.
Lenéztem a lábára és egy nagyon drága cipő volt rajta én már szinte szégyellem azt a pár wonos cipőmet amit kb. akkor vettem mikor elkezdtem dolgozni.
- Nincs kedved velünk tartani?- kérdezte Taemin
- Sajnálom de ma be kell mennem dolgozni pont akkor hívott a főnököm mielőtt ideértetek volna
-Igazán sajnálom. de ugye még össze futunk valamikor?
-Persze amint az időm engedi -mosolyogtam még mindig majd elindultam a munkahelyem felé de még hallottam Yunt aki épp azt mondja Taeminnek, hogy milyen ó divatú az öltözködésem. Valahogy nagyon szíven ütött az, hogy Taemin ennyire ostobán visszafogadta azok után amit tett. Legbelül éreztem, hogy ha már nem fogunk találkozni az nagyon fog fájni hiszem a legjobb barátok is lettünk vagy talán egy kicsivel többek. 1 hét alatt megtanította, hogy az emberek jók is tudnak lenni. És igaz tudtán kívül még arra is megtanított milyen tiszta szívből szeretni.

~Folytatjuk~

Sorry (Optional Biast)

-Tudod kurvára elegem van már belőled! Szerinted nekem, hogy esik hogy minden nap amikor hazajössz mást nem hallok csak hogy neked ez nem jó az nem jó. Hát akkor bazd  meg magad és engem meg felejts el. Soha nem kértelek arra, hogy vegyél el. Te akartad mert állítólag "szeretsz".-sírva estem össze előtted. Sose gondoltad volna, hogy ezt ki tudja valaha is hozni belőlem valaki. Én mindig is a jó kislány szerepét játszottam. Senki sem ismerte a történetemet még te sem. A szüleim sem tudtak semmiről. Nem tudtam magam rávenni, hogy elmondjam nekik.

                                        11 éves voltam mikor nagybátyám meglátogatott minket  nagyon  szerettem ezért mindig mellette voltam még mellette is aludtam. Akkoriban nem tudtam felfogni hogy mit jelent az amit csinál. Fájt nagyon. Utána napokig nem engedett ki a szobából sem. Anyámék nem is gyanakodtak. Valahogy sosem törődtek velem igazán. Miután nagybátyám elment boldog voltam azt hittem hogy nem látom többet. De tévednem kellett mikor 16 éves lettem megint eljött és megint megerőszakolt. Hiába voltam idősebb és erősebb sehogy sem tudtam védekezni. Rá kellett jönnöm hogy ezt szánta nekem a sors és ezt kell majd elviselnem örök életemre. De aztán jöttél te. Te aki megváltoztatta az életem és megmutatta, hogy van miért élni. Kirángattál a pokol legmélyebb bugyrából, a felszínre. Vagyis ekkor még ezt gondoltam.

Lassan felálltam és a szemedbe néztem.

-Tudod fáj, nagyon fáj, hogy így játszottál az érzéseimmel. De igazad volt megszoktam már hogy azok az emberek vezetnek meg akiket szeretek. De egyet jól jegyezz meg! Soha többé nem hagyom, hogy még egyszer megbánthass. Ja és még valami Felejtsd el hogy valaha ismertél. én is ezt teszem.

Még mindig a nappali közepén álltál és nem fogtál fel semmit. Én a szobában pakoltam amikor rosszul lettem. El ájultam. A kórházban tértem magamhoz. Te ott ültél mellettem. Engem néztél. Most sem szólaltál meg csak néztél. Egy orvos jött be.

-Jó napot kisasszony. Én Dr. Choi  vagyok  . Sajnos rossz hírt kell közölnöm önnel. Mikor a Férje behozta önt kérte, hogy teljes vizsgálatot végezzünk el önön. és a vizsgálatok kimutatták, hogy ön 14 hetes terhes volt de sajnos elvetélt ezért meg kellett műtenünk. Műtét közben kétszer kellett újjáélesztenünk ennek következménye, hogy sajnos nem lehet majd gyereke hiszen ki kellett vennünk a méhét.- ledöbbenve hallgattam az orvos hideg hangját amint azt magyarázza, hogy nem lehet gyerekem. és ami volt meghalt. semmilyen érzelmet nem mutattam senki felé. de magamban ordítottam. A szemem sarkából rád nézem szemeid könnyesek voltak. Meglepődtem. Még soha nem láttam, hogy sírtál volna. Te is olyan voltál mint én elrejtetted az érzéseidet. De ez most váratlanul ért. már nem figyeltem a dokira aki ezt észrevette és csendben távozott. Igaz hogy a legrosszabb hírt nem mondta el de úgy gondolta, hogy te majd elmondod nekem. 

-Yuuki valamit mondanom kell neked. Sajnos..-elsírtad magad. Csak értetlenül nézem hogy miért is zokogsz.- N..nem sok időnk maradt már egymásra. Nem akarok tőled haragban elválni-Nem értettem.

– Mi van??

– Meg...meg… fogsz halni. -elkezdtél zokogni. megijedtem. 22 éves vagyok nem halhatok meg.

Csak a fejemet ráztam és semmit sem értettem. lassan odahajoltál hozzám és megcsókoltál. Ebben a csókban benne volt minden amit valaha érezhettél. Fájdalom keserűség szerelem szeretet és félelem. És megértettem. Ezt nem azért mondtad, hogy magad mellett tarts hanem azért mert szeretsz és félsz elveszíteni. Tudod igazából nem is haragudtam rád abban a pillanatban semmiért. csak élveztem a pillanatot amit még veled tölthettem. És abban a pár napban amit majd együtt töltünk mielőtt itt hagylak el fogom mondani, hogy te voltál életem legjobb döntése. És hogy mindig is szeretni foglak.

You ( Daesung )

Akkor kezdeném is az én kis történetemmel.Ott kezdem mikor fenekestől felfordult az életem.
Egy átlagos napként kezdődött.Felkeltem,felöltöztem elvégeztem a reggeli teendőimet és indultam a munkába.Egy Étteremben vagyok kiszolgáló azaz pincér.
Ma a szokásosnál kevesebben voltak. Ami fura hiszen ilyenkor kellene a legtöbben lenniük. Lustán ténferegtem az egyik üres asztal körűl amikor beléptek az étterembe. Arcukon a mosoly levakarhatatlan volt. leültek az én "körletemben". Gyorsan fogtam a noteszemet és egy hatalmas vigyort felöltve mentem az asztalukhoz.
- Jó napot Uraim! Itt az étlap. Ha sikerült választaniuk elég csak inteniük és én máris itt vagyok. De addig amíg választanak hozhatok valamit inni?- ezt mind egy szuszra mondtam el.
-Drága ________! nyugalom -nevetett- Nem fogunk megenni maximum a ház specíalitását. És kérlek hozz nekünk a legfinomabb pezsgőtökből ugyanis ma ünneplünk.
- Rendben és hozhatok még valamit?
- Igen - Szólt Daesung a sarokból- a telefonszámodat kérlek szépen - olyan angyalian mosolygott, hogy azt hittem menten elájulok.
-Öhm azt nem adom meg .- sarkon fordultam majd a konyhába mentem a pezsgőért és a poharakért. Teljesen össze voltam zavarodva. A BigBang énekese elkérte a telefonszámom. Ezzel úgy alapjába véve nincs semmi baj, de hogy ő a Biastom az már úgy neccesebb. Nagyon nehéz volt nemet mondani. De majd megoldom. Kivittem a pezsgőt és mindenkinek töltöttem. Majd felvettem a rendelést, és visszamasíroztam a konyhába. Volt egy kis ablak amin lehetett látni a vendégeket,amíg elkészül a rendelés. Mindig őt figyeltem elhatároztam hogy az étel mellé odacsúsztatom neki a számom had örüljön az én kis drágám.
- _______!Ébredj ne álmodozz kész a rendelés viheted.- nyomta a kezembe a megrakott tálcát a főnököm. Amilyen gyorsan csak tudtam kivittem majd egy alig észrevehető mozdulattal Daesung ölébe ejtettem a cetlit.
-Hozhatok még valamit?
- Nem köszönjük. -vágták rá mindannyian.
beálltam a recepciós fiú mellé, hogy nézzem kik ülnek még be az én körzetembe, de meglepődve kellett észrevennem ,hogy csak ők ülnek ott.
- Na mi van? látom sok vendéged van ma -nevetett gonoszul az egyik pincér akit ki nem állhattam.
- Az lehet hogy kevesen vannak de szerintem sokkal híresebbek azok ott 5-en mint a te körletedben ülők összességében.- nevettem én is úgy ahogy ő.- Tudod  Ők a BigBang. Szóval erről ennyit.
Fogtam és ott hagytam. Szegény recepciós srác alig bírta visszatartani a nevetést.
visszabandukoltam a fiúkhoz de ők már csak a számlát kérték. gyorsan elmentem és kiszámolltam az összeget és vissza is mentem vele.
- Tessék- nyomott a kezembe GD majd 2-szer  nagyobb összeget.- az apró a tied.
-Köszönöm- hajoltam meg mélyen. Gyorsan a kasszához mentem és kiszámoltam a megfelelő összeget majd a borravalót eltettem. Hírtelen elkezdett csipogni a telefonom jelezve hogy üzenetem érkezett.
 - Szia _____! Daesung vagyok meddig dolgozol ma ?
-Szia hát mivel ti voltatok az utolsó vendégeim így már indulok is miért?
a  válasz egyből jött: Itt várlak a parkolóban
Nekem sem kellett kétszer mondani villámsebesen felszaladtam az öltözőbe és átöltöztem majd ugyanezzel a sebességgel kirohantam a parkolóba. És igazat mondott ott állta az egyetlen lámpa alatt és engem várt. Gyosabb léptekkel odamentem hozzá és kedvesen rámosolyogtam.
-Szia ____ ! Hogy vagy? -látszott rajta,hogy ideges egy kicsit.
-Szia Daesung most már nagyon jól és te?
-Jól. Lenne kedved velem sétálni egyet?
-Persze. - elindultunk a város felé hiszen arra volt világítás. Nem sokat sétálhattunk amikor hírtelen megfogta a kezemet és visszarántott magához. A mellkasával szemeztem. Nem mertem felnézni de óvatosan az állam alá nyúlt fejem megemelte és lágyan megcsókolt.Életem legjobb döntése volt hogy akkor visszacsókoltam.....

-Nagyii és utána találkoztatok még?
-Persze kicsim! Ha nem találkoztunk volna akkor most ezt nem mesélhetnénk neked - mosolygott rá Daesung. Nagyon szerettem még így 50 év elteltével is . Soha sem untam meg a bolondságait és mind a mai napig ugyanúgy szeretem mint az elején. Feltétlen szeretet rajongás és bizalom. ez jellemezte a kapcsolatunkat egészen halálunkig.


                                                                                      VÉGE!!

Halloween-i különkiadás [(+18)( Niel Yoseob Taemin U-Kwon Onew)]

                                                     Niel

                                                         U-Kwon

                                                        Yoseob

                                                 Taemin

                                                           Onew

 Sötét éjszaka volt, éppen Halloween napja. Mindenki békésen szunyókált már, csak te nem. Te jártad az utcákat és kerested őket. 4-en voltak a földön emberi alakban, jelenleg. Mindegyikűjükön érezhető volt a kén és a halál szaga, szóval egyszerű vámpírdémonok voltak. A sötét sikátorokat jártad, sajnos minden sokkal csendesebb és ijesztőbb volt, mint máskor. Te ezt betudtad annak, hogy most sokkal többen vannak fent a pokolból. Az ő éjjelük volt, de te mégis talpon voltál. Hirtelen egy sötét árny suhant el előtted, de mire oda kaptad a fejed már eltűnt, majd megismétlődött melletted és mögötted is. Mindig csak a szemed sarkából láttad az árnyat, hiába forgolódtál össze vissza.

– Engem keresel szépségem? -szólalt meg egy bársonyos hang mögötted.

- Ohh -Ugrottál egyet ijedtedben- Nem, csak azt hittem valamelyik suhanc kis talpnyalód kergetőzik erre, de már látom, hogy csak a főpatkány jött.

- Héé kicsi szívem -a nyakadnál fogva a ház nyálkás oldalára nyomott fel- Én a te helyedben megválogatnám, hogy miket mondasz. Hiszen ÉN képes vagyok arra, hogy megöljelek. Tudod, míg te egyedül vagy addig nekem itt vannak ők!- míg fél kézzel a falhoz szegezett, addig a másik kezével csettintett egyet. Erre megjelent az a 4 suhanc, akiket kerestem- Nyugi, ők nem suhancok. Lehet, hogy vámpírok de ők a legmagasabb rangúak közül valóak. Engedelmeddel be is mutatom neked őket. Yoseob, Taemin, U-Kwon és Niel. -mutogatott a nevek tulajdonosaira ujjával.- Most a gondjaikra bízlak téged. Ja és a fegyvereidet ne keresd, mert azok a legtávolabbi vulkán közepében vannak. Szóval Jó szórakozást srácok!- És ezzel köddé is vált. Ha valaki arra járt volna és látta volna a jelenetet, arra gondolt volna, hogy egy kurvát tanítanak a jómodorra. Senki sem gondolta volna, hogy az előtted álló angyalarcú srác maga az ördög. Társaságban Onewnak hívatta magát. Amikor elengedett te lerogytál a földre a torkodat fogova és hevesen kapkodtad a levegőt. Előtted 4 férfi állt, kimeresztett szemfogakkal. Mind egyet akart, a véredet. Az egyik közelebb lépett hozzád és leguggolt eléd.

– 2 választásod van cukorborsó. Hagyod magad és akkor kellemes lesz neked is vagy ellenszegülhetsz és akkor neked fog fájni de nagyon.

- Hú de nagy választási lehetőség olyan forma nincs, hogy megbasszátok egymást engem meg békén hagytok?

– Nézd már hogy felvágták a kislány nyelvét -sziszegett rád szemfogai mögül, majd rögtön ott termett mögötted és a nyakadat kezdte el karistolni a fogaival- Na akkor mit választasz?

– Inkább iszok ecetet citromlével keverve, minthogy hagyjam magam 4 ilyen faszfejnek.

- Hát akkor Niel, U-Kwon ti fogjátok addig, amíg mi egy kicsit elszórakozunk vele majd utána cserélünk.

- Na ne. Ez így kurvára nem ér. Mi nézzük végig, amíg ti szórakoztok? Ez így nem pálya..

- Kwonie kuss vagy én vadászlak le!!

- Jól van na, azért nem kell úgy felkapni a vizet Yoseob.

Ezután senki sem szólt, szerencsétlenségedre. Két srác megfogott, majd leszaggatták a ruháidat. Soha nem érezted ilyen megalázottnak magad, ott feküdtél a földön és vártad, hogy ki lesz majd a következő. Nem kellett sokat várnod. Lábaid közé térdelt csípődet felemelte és beléd hatolt. Egyik kezével bejárta egész tested, épp úgy, mint az előző 2 férfi. Feléd hajolt, majd a nyakadat csókolgatta és nyalogatta, aztán hirtelen megharapott. Felnyögtél. De nem az izgalomtól, hanem a fájdalomtól. Tempóján gyorsított és satuként tartott kezeiben. Érezted, hogy szemeid elnehezednek és ha lehunyod, többé nem fogd kinyitni. Még érezted, hogy forró magját ő is beléd üríti és utána semmi. Elvéreztél.

– Na ezt szépen megcsináltad U-Kwon. Nekem semmit sem hagytál.

– Bocsi Niel gyere itt még van egy kicsi.-fogta és magához rántotta a fiút, majd megcsókolta. Ugyan is hiába erőszakoltak meg a téged, ők voltak az egyetlen biszex vámpírok, az egész alvilágban.

Édes boldogság (Teen Top ChangJo)

Azt mondtad mindig velem maradsz, hogy soha nem hagysz el akár mi is történik kettőnk között vagy az életben. De most itt ülök egyedül a hideg szobában és azon gondolkodom, hogy mit is ronthattam el. De valahogy … nem tudok rájönni. A könnyek megállíthatatlanúl folynak szemeimből. Egy emlékkép kezd el kisérteni már megint ugyan az.

Egymással szemben álltunk egy gyönyörű réten. Itt mondat először, hogy feleségül szeretnél venni. Itt már érezni lehetett a gyülekező felhőket. Már nem voltál olyan boldog mint eddig. Valami hiányzott, valami ami feltétlenül kell ahhoz hogy ez az egész valóra váljon. Majd rá két hónapra megtudtam azt ami ezeket a viharfelhőket a fejünk fölé hozta és elszabadult a pokol.

Próbáltam erős lenni csakis miatta de mindenről te jutottál eszembe. Akármit is csináltam azt csak automatikusan amolyan berögződött szokás volt. Szórakozni nem jártam. Barátaim sem voltak már. Dolgozni még dolgoztam ameddig lehetett. Elköltözni sem tudtam pedig mennyire vágytam, hogy ne arra jöjjek haza minden egyes nap, hogy ne a te illatod legyen az első amit megérzek. Próbáltam mindent amit csak lehet annak érdekében, hogy az illatod eltűnjön de minden hiába. 9 hónap telt el nélküled. Jelenleg a kórházban vagyok. Megindult a szülés. A nővérkétől elkérem a telefonom és tárcsázom a számod. Reméltem, hogy még ugyan az lesz. Sajnos nem megváltoztattad. Hívtam a csapattársad ő felvette.

­ -Szia Yumi hogy vagy?

­ -Szia Niel odaadnád Changjonak a telefont kérlek- ziháltam a telefonba

­ -Nincs itthon de mit mondjak neki?

­ -Mondd meg neki kérlek, hogy akármennyire utál azért a fia születésénél ott lehetne.

­ -Máris szülsz?-kiáltotta a telefonba­ Rögtön hívom és ha ő nem is de mi ott leszünk!-­hadarta el gyorsan majd letette a telefont.

A nővérke kedvesen visszatette a telefont majd 2 ápoló jött be egy másik ágyat tolva. Akkor már a szülőszobába visznek. Érzem ahogy drága kisfiam rúg egyet és még egyet. Ez még a fájdalom ellenére is megmosolyogtat. Miután beértünk elfelejtkeztem minden bajról ami velem történt. Csak arra figyeltem, hogy mindent úgy csináljak ahogy azt az orvos mondja. Nagyon elfáradtam de még mindig nem volt meg a kisfiam. Kb. 3 órája lehettünk bent amikor végre meghallottam édes kis sírását. Olyan jó volt hallani. Megmérték megmosdatták majd közös szobába toltak minket. Kérhettem volna különszobát de egy percet sem akartam nélküle meglenni. Úgy fél óra telhetett el amikor kopogtak az ajtón.

­ -szabad ­ suttogtam

­ -Szia Yumi csak mi vagyunk.­- mondta Niel és beléptek az ajtón sorra mindenki még Changjo is .

­ -Ott a pici. Kisfiú lett és Jin Ki lett a neve.57 cm 3600 Gramm szóval igazi kis vasgyúró.

­ - Megfoghatom?- ­ kérdezte Niel

­ - Persze de csak óvatosan

nagyon lassan és óvatosan vette ki a kicsit az inkubátorból. Olyan édesen nézte, hogy azt hittem menten elsírom magam miatta. Mindenki köré gyűlt és elkezdtek gagyogni a picinek kivéve őt. Ő csak állt ott és nézett ki az ablakon. Látszott rajta, hogy kényszerből van itt semmi másért. Egy lágy melankolikus dallam ütötte meg a fülem gyorsan odakaptam a fejem ahol a fiúk voltak. Ők énekeltek. Mosolyogva figyeltem őket. Majd elaludtam. Mikor felébredtem. Halk suttogást hallottam mellőlem de nem mozdultam kíváncsi voltam, hogy kik beszélgetnek. Egyik az Changjo volt a másik meg Niel

­ -Esküszöm neked hogy ha nem kérsz bocsánatot amint felébred én leszek az aki jól megver!

­ -de …

­ -Nem nincs de! Most szülte meg a kisfiadat. Tudom, hogy szereted mert nem egyszer hívtad álmodban. És jobb ha tőlem tudod, hogy ő még mindig szeret téged! Ezalatt a 9 hónap alatt tudod te, hogy mennyit szenvedett? Egyedül birkózott meg az előítéletekkel azzal hogy egy gyermek növekszik benne és még azzal is hogy élete szerelme elhagyta. Tudod igazából meg sem érdemelnéd ezek után.

Erre már Changjo nem mondott semmit. Én is visszaaludtam és álmodtam arról a tragikus napról amikor elhagytál.

­ -Tudom, hogy megcsaltál! Ki az akivel felcsináltattad magad?

­ -Hogy mondhatsz nekem ilyet? Te is tudod jól hogy csak a munkahelyemre járok el és ott is egész nap meg sem állok. Szerinted mégis ki lehetne az apja? Basszus 2 hetes terhes vagyok! 2 hete itthon voltál te vadbarom!

­ -Persze na mindegy kipakolok hiszen ez a te házad szóval szevasz.

És ezzel kisétáltál az életemből.

Felriadtam. Te ott ültél mellettem. Szemeidbe könnyek csillogtak. Szavak nélkül is megértettem mindent. Kezedet mely eddig az öledbe pihent most én szorítom és bátorítóan mosolygok rád.

­ -szeretlek ­ suttogjuk egyszerre. Te lehajolsz és lány csókot lehelsz ajkaimra. És ezt az idilli pillanatot 5 ember halk tapsa és gyermekünk sírása törte meg!!

                                Vége

Minyoung

A sors Keze (Zelo& Tao Yaoi)

Egy rövidke fluff Oneshot, amiben  B.A.P Zelo és ExoTao van benne.
Szerepezgettünk és ez lett belőle. Zelot én , míg  Taot Kiri alakította. :)
         Figyelem: fiúxfiú szerelem!!!

 

Tao 
Hm ... már gyerekkorom óta rájöttem, hogy megérzem, ha valaki a saját neméhez vonzódik. Már-már képességnek mondanám ezt. Nem mindig örülök neki, hisz nem vagyok kíváncsi a hentesbácsi és a hússzállító közötti kapcsolatra. Abban a kisvárosban amiben élek, nem sok ilyen ember van, de legjobb barátom nevezetesen buzi. Gyerekkorom óta ismerem és a szomszédban lakik. Mindig is jól kijöttünk egymással, annak ellenére, hogy állandóan faggatott ki meleg s ki nem, hogy beszerezhessen magának valami jó palit, de eddig egyik sem volt az esete, akikről kiderítettem, hogy az.
Viszont mióta egy Zico nevezetű gyerek jött a városba azóta róla áradozik. Mindig faggat ... meleg-e.
 Én látom ... minden egyes mozdulatában látom, hogy az .... Mert az, de én nem akarom neki elmondani .... nem akarom. 

Épp az pályán kosaraztunk, mikor megjelent a szőke herceg, aki Zelo mindene lett egy hónapja. 
-Beszállhatnék én is? - kérdezi az a Zico gyerek ... 
-Miért is ne - dobom oda neki a labdát. 
Elkezdődik a játék és izzadt testünk a tűző nap miatt csillog. Ennek Zelo nagyon örül s még egy labda is fejen találta, ahogy bámulja a magas szőkét. Szeme már majd kiesik. Ch ... befejezhetné, elég feltűnő. 

 Zelo

Áhh ez a Zico teljesen az őrületbe tud kergetni. Lépnék én, ha Tao nem titkolná előlem, hogy ő is a saját neméhez vonzódik vagy esetleg a másikéhoz. Nagyon jól tudja, hogy nem hazudhat nekem, mert azt úgyis megérzem. Legszívesebben megölném hiába a legjobb barátom, most is itt áll előttem egy lépésre álmaim lovagja s az izzadság cseppek gyönyörűen csillognak arcán. Ennek a bámészkodásomnak köszönhetően kaptam labdát a képembe. Persze a földön kötök ki egyből.
-Héé Jól vagy? - kérdezi Zico.
-Ja megvagyok, de ki a jó isten dobta a labdát a fejemhez? - persze hogy senki sem jelentkezik, de azért mindenki röhög rajtam. Tao is a földön fetreng és röhög a bénaságomon. Na szép, nemhogy ide tolná a seggét és segítene.

Tao 
Annyira vicces, ahogy a képeket vágta, de röhögésem egyből lerohadt képemről, amikor megláttam, hogy Zico készségesen felsegíti őt. 
Látom ... látom, hogy bejön Ziconak, de én ezt nem mondhatom el neki, hisz én is ... én is szeretem őt, de ő meg azt hiszi hetero vagyok. És mit is képzelek ... ő a legjobb barátom ... Nem tehetek semmit ... annyira egy béna vagyok. 
 
A kosár után hazafelé vesszük az irányt. Ahogy a labdát pattogtatom az úton s mellettem sétál Zelo, úgy érezem, minden visszaáll a rendes kerékvágásba. Jó, hogy nincs itt Zico. Mihelyst kigondoltam ezt meg is jelent s utánam kiabál az említett személy. Mit akarhat tőlem? Zelo szúrós szemekkel néz rám és elballag mellőlünk, mivel Zico velem akar beszélni ... négyszemközt.

Megállunk a közeli játszótéren és leülünk a hintába, amibe alig férünk bele. 
Nyikorog alattam a fémszerkezet, ahogy lassan hajtom magam lehajtott fejjel. Tényleg mit akarhat tőlem?
-Figyelj ... tudom, hogy te vagy Zelo legjobb barátja ... nem tudnál nekem segíteni ... tudod mivel ő is meg én is .. izé - vakargatja a tarkóját s felém veti félén tekintetét. -Szóval tudod ... a fúkat szeretem és ... Zelo, nos bejön és ... - dadog össze vissza. Most ez tényleg kimondja itt előttem? Ha nem mondod Zico, hülyén halok meg, de most tényleg! Előlem nem lehet rejtegetni az ilyet. A mondandóját folytatja, miután a szemébe nézek kérdőn. -Odatudnád hívni holnap este hétre a kosárpályához? - nagy szemekkel figyeli reakciómat. Én tehetetlenül bámulom és akaratlanul is kinyögöm, hogy igen. 

Istenem, de hülye vagyok .... 

Hazaérve az ágyamba huppanok és mire elaludnék Zelo már trappol is fel a lépcsőmön és gubbaszt mellém, hogy ő Resident evilt akar játszani. 
-Mi a szart keresel itt? Anya már megint beengedett? - huppanok vissza az ágyamba fáradtan. 

Zelo 
Miután Zico elhívta Taot nagyon féltékeny lettem. Nagyon utánuk akartam menni és kihallgatni őket, de ezt nem tartottam jó ötletnek. Ezért inkább haza mentem.
Olyan hét óra körül járhatott, amikor meguntam magam és az ablakon kimászva átmentem Taohoz.

Csengetek, mire anyukája nyit ajtót és kedvesen beenged. Ha ide jövök olyan, mintha haza érkeznék. Felballagok Tao szobájába, ahol ő az ágyon fekszik egészen addig, amíg be nem lépek. 
-Mi a szart keresel itt? Anya már megint beengedett? -kérdezi, majd visszafekszik ágyára. 
-Jah jöttem játszani, mert unatkoztam. Resident evilt akarok, gyere te is - nézek rá kiskutya szemekkel. Nagy nehezen feltápászkodik ülő helyzetbe és neki álluk játszani. 
Nem vagyok egy kényes gyerek, de mindig a legkényelmesebb helyet keresem és hát most az pont Tao ölében találom meg. Nagyot is néz, amikor kiveszem a kezéből a konzolt és betelepedek oda. De kárpótlásul kap egy baráti puszit tőlem, aminek hatására elpirult egy kissé.

Tao 
Mindig is ilyen kis izgága és akaratos gyerek volt. Elintézte, hogy felkeljek s játsszak vele éjnek közepén is.

Egyszer csak kiveszi kezemből a konzolt s az ölembe ülve megpuszil. Ez már megszokott tőle, de én mégis belepirulok. Mióta szeretem én ezt a gyereket, meg miért? Haj ... annyira hülye vagyok. 
Ahogy nagy mosollyal az arcán ül rajtam átkarolok derekán s vállára helyezem államat. A zombikat gyilkolássza s mozgolódik ölemben ...  ilyenkor olyan aranyos. Legszívesebben megenném most rögtön. Késztetést érezek, hogy megharapdáljam, de arcomat inkább elfordítom tőle. Észre sem veszi, annyira bele van merülve a játékba. 
 
-Zelo .... - szólok neki, azonban  hangom alig halható, de ő mégis hümmög egyet rá. -Holnap ... hétkor legyél a kosárpályán - dünnyögöm neki szomorúan. Talán jobb lesz neki így. Azzal lesz, akit szeret. Értetlenül néz rám és ezért kimondom azt a nevet, aminek tudom hogy örülni fog. -Zico vár téged majd - hangom elhalkul a mondat végére s szívem fájni kezd.
Szorosan átölel, nyakamba ugrik és ujjongásba kezd . Karjaimat köré zárom s olyan szorosan ölelem, amennyire csak tudom. Ő most örül és nem akarom elrontani a kedvét. Szemeimből pár csepp legurul s egyre csak szaporodnak. Addig  el nem engedem, míg el nem állnak. Nem láthatja meg! Nem akarom, hogy lássa. Nem akarom ... megbántani. 

Egész nap az órámat lestem s mikor ismét rá pillantottam a mutatók este hét órát mutattak. Most találkoznak ...

Zelo
Egész nap alig lehetett lelőni, annyira izgatott voltam, hogy Zico üzent. Nekem üzent. Még mindig képtelen voltam elhinni. Tao egész nap le volt törve és próbálta leplezni, habár nekem nem hazudhat. 
 
Este, olyan fél hét körül elindulok, nem akartam se késni se túl korán odaérni. Körülbelül húsz perc az út gyalog és így van időm kicsit lenyugodni. Nagyon ideges vagyok, de nem azért, mert Zico vár. 
Valahogy... nem is tudom a szívem más merre húz, hogy hova arról fogalmam sincs. De hát nekem Zico a nagy ő. Olyan szívdöglesztő, olyan érzéki és ... és ő lépett szóval én is kellek neki, de akkor mi ez az érzés bennem? 
Mikor a kosárpályához értek ő már ott volt. A kapunak dőlve várt rám.
-Szia Zico.
-Szia Zelo. Öhm szeretnék neked mondani valamit - tarkóját kezdi el vakarni idegességében - és... én szeretném, ha te és én együtt lennénk. Hisz tudom, hogy te is a fiúkat szereted meg én is és tetszel nekem. 
-Ez aranyos, - mosolygok - de nem válaszolok rögtön, ha nem baj - arca felderül, mert reményt hallott a szavaimból - muszáj gondolkodnom.
-Persze - feleli vigyorral az arcán, kettő lépéssel odaér elém és megölel. Nem tudom miért, de a szívem nem hagy ki ütemeket, nem jönnek a pillangók sem. Visszaölelek és kapok egy puszit az arcomra, még mindig semmi. -Akkor holnap találkozunk ugyan itt mondjuk suli után? 
-Rendben - felelem majd gyorsan Taohoz veszem az irányt tanácsért. Mikor az ajtóhoz érek szívem hevesen kezd dobogni . Késett a reakció... ezt húsz perccel ezelőtt kellett volna csinálnia.

Tao
Nem bírom ... sietek és már csak annyit veszek észre, hogy ott állok az ajtó előtt s a pályán beszélgető két személyt figyelem. 
Ad neki egy puszit ... de, de miért nem reagál semmire? Nem hallom mit beszélnek, de az biztos, hogy Zico elárulta mit érez, akkor Zelo miért nem ugrik a nyakába, ahogy az tőle várható lenne? 
Elmegy ... elfordul tőle s egyenesen az ajtó felé veszi az irányt. Meglát engem s szomorú szemeimmel próbálok rájönni mi járhat a fejében. 
Annyira tökéletes, annyira gyönyörű ... nem hagyhatom, hogy másé legyen, nekem ... nekem szükségem van rá s akarom, hogy neki is legyen rám. 
-Én ... én szeretlek ... tényleg szeretlek - csúsznak ki a számon a szavak. Várom a reakciót, mégis mit fog mondani, de nem tudok kiolvasni semmit sem arcából, tekintetéből. 

Zelo
Szeret! Ezt nem hiszem el. Gyomromban a lepkék eszeveszett táncot járnak. Ahogy itt állok előtte, elönt a boldogság.Végre úgy érezem, hogy biztonságban vagyok. A nyakába ugrok és a fülébe suttogom:
-Én is szeretlek Tao - majd lágyan megcsókolom.

Yeong-Wonhi (Mindörökkön örökké) (Onew)

(Kjehjang Kim-nek Drága kicsi Donsaengem-nek <3 )

Ahogy ott álltam kisfiam bölcsőjénél, felrémlett bennem a múlt. Nem is olyan távoli az emlék amin rágom magam, csupán 1 éve történt meg, hogy életem szerelme gondolt egyet és elhagyott. Máig nem értem, hogy miért. Minden nap elolvasom azt az Sms-t amelyben szakított velem. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Megsimogattam kisfiam bársonyos pofikáját és kimentem a konyhába ahol édesanyám a szokott helyén ült és aggodalomtól csillogó szemeivel nézett fel rám .

-Jól vagy kicsim?- kérdezte immáron sokadjára
-Persze, csak még mindig hiányzik.
-El kéne neki mondanod, hogy van egy csodálatos kisfia!

-Nem lehet! Te is tudod! Pedig már vagy 100-szor nekiálltam felhívtam de amikor beleszólt elvesztettem a bátorságom és inkább leraktam.- feleltem halkan

Ezután a beszélgetés után már nem szólaltunk meg nem is kellettek szavak ahhoz, hogy megértsem mi az amit tennem kell de egyszerűen nem bírtam! Ő hagyott el engem, minket. És mindezt azért mert Híres lett. Hallottam ahogy kicsi fiam a szobában sír ezért besiettem hozzá gyorsan felvettem és elkezdtem vele járkálni, hogy megnyugodjon. Halkan el kezdtem neki énekelni. El is értem vele amit szerettem volna, pár másodperc múlva már megint aludt. Lassan befektettem a kiságyába majd felegyenesedtem és úgy néztem egy darabig. Már csak miatta voltam ezen a világon és miatta maradtam erős. Hirtelen valaki megkocogtatta a vállam. Kisebb sikoly hagyta el ajkaimat majd hirtelen megfordultam. Legjobb barátom állt mögöttem

-Jongin! Hát te?- kérdeztem egy kicsit jobb kedvvel
-Hát csak jöttem meglátogatni a keresztfiamat de te már megint elaltattad! - durcizott be
-Tudod, hogy aludni a kell máskülönben mindig sírni fog
-És ugye te is tudod, hogy neki apa is kell nem csak anya -kezdett bele sokadjára
-Kérlek... Könyörgöm ne csináld- egy könnycseppet törlök le a szemem sarkából majd a konyhába mentem nehogy felkeljen Daniel.
-Tudod, hogy én a legjobb barátod vagyok és csak a legjobbat szeretném neked vagyis nektek és éppen ezért van az hogy most szépen felöltözöl és eljössz velem addig anyud majd vigyáz a kis Nielre.
-Persze Jongin hogy vigyázok a kicsire ti csak menjetek! - ezzel már ott sem volt Jongin határozott mozdulattal visszasétált a szobámba majd a szekrényembe mélyült el nekem ruhát keresni. Amint kiválasztotta a kezembe nyomta majd a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan átöltöztem a hajamat felkötöttem és kiléptem a szobából ahol Jongin telefonált. Nem akartam kihallgatni de akaratlanul is megtettem. Vele beszélt. Azzal a személlyel aki csak úgy kidobott. Hírtelen elsötétűlt előttem minden és már csak azt éreztem ahogy fejem a padlón koppan.

Onew éppen hazaért én szokás szerint vacsorával és szerelemmel vártam haza. Soha olyan boldog nem voltam mint abban a 3 évben amit együtt töltöttünk. Itt már tudtam, hogy várandós vagyok de csak másnap akartam neki elmondani hiszen akkor volt a szülinapja. Mindent gondosan előkészítettem megvettem a kis cipőket amit majd a kilincsre fogok akasztani egy ultrahangos kép a konyhába és rengeteg virágszirom a szobába vezető úton. Másnap mikor felkeltem már egyedül voltam otthon. Elkezdtem feldíszíteni a házat tortát sütöttem amikor hallottam, hogy csörög a telefonom. Gyorsan odasiettem majd mikor láttam, hogy Ő küldött egy SMS-t nagyon megörültem. Pedig egy világ dőlt bennem össze a tartalma miatt. Amint a végére értem a telefonom kicsúszott a kezemből én meg mellé csúsztam és úgy zokogtam. De éreztem, hogy a kisbabámért erősnek kell lennem. Akármilyen is Onew, hogy így szakított velem ezt a kicsi élőlényt itt a szívem alatt nem fogom elvetetni. Felálltam a földről majd a félig kész tortát kivettem a sütőből majd az asztalra tettem. Ezek után a szobába siettem és összepakoltam nagyon ügyeltem rá hogy semmit ne hagyjak itt amiből rájöhetne, hogy terhes vagyok. Nem akartam, hogy ez miatt fájjon a feje. Miután összepakoltam a nappaliba mentem ahol megannyi emlék rémlett fel előttem. Ahogy a kanapén ülünk és filmet nézünk az első szeretkezésünk, mikor elmondta, hogy ő mindhalálig mellettem marad. Könnyeimtől már nem láttam de azért kibotorkáltam az ajtón amit gondosan bezártam majd a kulcsot a lenti postaládába dobtam, hiszen mindig megnézi mikor hazaér. Lassan komótosan sétáltam ki az utcából egyenesen vissza édesanyám házához......

Mikor magamhoz tértem sok aggódó szempár volt körülöttem és ott volt ő is. Szomorúan nézett rám szemébe könnyek gyűltek. Lassan felültem majd Jonginra néztem kérdő pillantással.

- Én hívtam. - sóhajtott fel- Magadtól úgysem mentél volna ha mondom nem igaz? Ezért gondoltam odaviszlek én magam de akkor elájultál. És most azért van itt. 

- De én nem akarom őt látni. Te is tudod, hogy szakított velem.és ...- itt a szavamba vágott

-Én Soha nem írtam neked azt az sms-t.

- Na ne viccelj akkor mégis ki küldte? A kis ördög? 

-Én voltam. -szólalt meg egy hang Jongin mögül lassan és félve lépkedett előre, hogy  én is lássam az arcát. - Tudod nagyon szerelmes voltam Onewbe és az sem érdekelt, hogy vagy. 200-szor elküldött és mondta, hogy van barátnője. Ezért az egyik próbán kicsentem a telefonját és elküldtem azt az Sms-t sajnálom. Mikor másnap bejött mindenki megijedt tőle olyan rosszúl nézett ki és mikor mikor rájött hogy én voltam a képembe vágta, hogy a gyerekétől zártam el. -egy könnycsepp folyt végig az arcán szemében megbánás ült. 

-Te -nézem Onew-ra - te tudtad, hogy terhes vagyok?  

-Igen az asztalon felejtetted az ultrahang képet. Másnap felhívtam anyukádat  aki megerősítette próbáltalak keresni de sosem ment mindig megijedtem. Tudtam hogy nem hallgatnál meg. de mindig reménykedtem, abban hogy felhívsz. De tudtam hogy úgysem hinnél akárhogy magyarázkodtam volna.
Igaza volt. Nem hittem volna neki. Két legnagyobb támaszomra néztem akik bólintottak. Lassan feltápászkodtam a kanapéról majd a szobámba vettem az irányt nem kellett hátranéznem éreztem hogy jön utánam vagyis mindenki jött. a szobába érve láttam, hogy a kis Niel fentvan és a játékait nézegeti . Olyan nehéz elképzeni hogy már fél éves. 
-Itt a kis fiad Onew- a kiságyba nyúltam és kivettem - Niel ott az apukád. 
Mindenki lélegzet visszafolyta nézte az eseményeket.Mintha lassított felételt néznénk  Niel a kis kacsóját Onew felé nyújtotta és felső testével felé dölt jelezve hogy vegye el. Onew félve de elvette majd halkan beszélni kezdett hozzá
- Szia kicsi fiam én vagyok az apukád. Mostantól én fogok rád vigyázni persze ha a mamád megengedi ééés tudom hogy még korai ezek után de remélem hogy a mamád a feleségem lesz.- nagy szemekkel néztek rám még a kis Niel is.
- Na jó rendben egye fene leszek a feleséged -mosolyogtam rá majd odamentem és megöleltem mindkettőjüket  

The struggle for power (Yoseob, Onew +18) Chapter 3

 

Reggel amikor felkeltem Mostoha anyám idegesítő nevetése csapta meg a fülemet. Próbáltam kizárni ezért oldalra fordultam hogy köszöntsem Yoseobot mellettem, de csalódva kellett tudomásul vennem hogy bizony ő már nincs itt. Kénytelen voltam hát felkelni gyorsan magamra kaptam a köntösömet és lesiettem a konyhába, hogy az éltető reggeli kávémat megigyam. De amikor a konyhába léptem azt hittem ott helyben fogom az ásót és elásom mind a kettőt! Yoseob ott ült a pultnál az én helyemen. Oké ezzel eddig semmi probléma. De ahogy a mostoha kurva tette magát az több volt, mint amit el tudtam viselni! Valahogy éreztem hogy megváltozok és semmi más nem számított. Nagy léptekkel elindultam feléje.
 - Hogy vagy képes erre? - néztem végig hiányos öltözékén, mélyen kivágott póló alatt nem volt melltartó ezt akár a vak is észrevehette, miniszoknyában amelyből szinte mindene kivillan. Gusztustalan szerintem egy 42 éves nő így nem öltözködik.
-Mégis mire? -nyávogta
-Nézz már végig magadon könyörgöm. Úgy nézel ki mint egy Ribanc - csak nagy szemekkel nézett rám szerintem még nem tudatosult benne hogy mit is mondtam.
- Én 42 évesen is jobb nő vagyok mint te. Jelentette ki nyugodt hangon. erre annyira felment bennem a pumpa hogy az első kezem ügyébe kerülő dolgot a falhoz vágtam. Nagyon forrt bennem a düh hogy azt sem vettem észre ahogy mostoha anyám a sarokba húzódik félelmében. Szinte reszketett a félelemtől. Kezdtem teljesen elveszíteni az önkontrollomat,amikor megéreztem hogy egy kar fonódik a derekam köré.Idegesen fordultam meg amikor megláttam hogy ő ölel. A saját bejáratú démonom valós alakjában. Lenéztem magamra. és megdöbbenésemre egy fekete pánt nélküli ruha váltotta fel az eddigi köntösömet fekete hajam vörösre változott szárnyim is lettek de igazán fura hisz az egyik fehér a másik fekete, és sokkal sápadtabb letettem. Yoseob viszont egy törölközőben állt ott szárnyai kitárva melyek gyönyörű ébenfekete színben pompáztak. Lassan magához ölelt és úgy tartott egész addig amíg mostoha anyám kiabálása meg nem szakította ezt az idili pillanatot. Hírtelen felé kaptam haragos tekintetem hogy tudja be kell fognia de ebben a pillanatban észrevettem hogy egy gyönyörű nő áll mellette és egy kisebb tőrrel átvágja a nyakát. Nem szerettem az biztos sőt utáltam de sose akartam hogy meghalljon hiszen ő nevelt fel ő segített amikor épp nem bántott. Mikor az első csepp vére földet ért a padlón megfogadtam hogy meghal ez a némber aki a vérét vette. Dühös pillantásokat vetettem az ujj onnan érkezőre aki mintha nem is törődött avval amit az imént csinált.
- Ki vagy te? - Az akinek az az erő kell amit te örzöl. Tudod 23 évvel ezelőtt már találkoztunk ugye Yoseob?
 - Nephthys, a férjed tudja hogy itt vagy? -kérdezte maró gúnnyal a hangjában mire a nő gyűlölködő szemekkel nézett rá. Nagyon ismerős volt a neve valahol mintha hallottam már volna.
-Set-et hagyd ki ebből! Nekem csak a lány kell hogy átvegyem az uralmat a pokol felett. Amúgy is nézz rá pont úgy néz ki mint Lilith a haját leszámítva. szerinted majd meg fogod kapni mi? tudod milyen a nagyfőnök odalent -nevetett gonoszan.
- Drága MyungHee -szólított meg az idegen nő- gyere velem hogy megfelelő helyen és körülmények között tudjam elvenni az erődet.
- Még mit nem - nevettem hangosan mire mind a ketten felém kapták a fejüket.
- Lilithet mondtatok ugye? már a te neved is ismerős volt Nephthys de azt hittem valahol olvastam. de nem ! Most jöttem rá hogy honnan nem tudom de érzem hogy igaz! Szóval akkor kibököm én Lilith gyermeke vagyok. Mind a ketten döbbenten néztek rám nem értették hogy honnan veszem ezt. Hát én sem csak azért mondtam hogy ne tűnjek gyávának. - Bizonyítsd! - Rendben - vontam meg a vállam hanyagul bár belül reszketem. - Lilith kérlek jelenj meg ezen a földi síkon és bizonyítsd be hogy vér vagyok a véredből.-mondtam fennhangon mire a szobára halálos csend telepedett, majd megjelent egy női alak aki szem látomást olyan volt mint én csak a haja volt fekete és a szárnyait nem mutatta.
- Andariel kedves lányom , gyönyörű fiatal lettél megint! De most már felfedezted az erődet így már nem kell amiatt aggódnom hogy elveszítelek. Köszönöm Hadnagy hogy megtaláltad a lányomat. Ígérem ezért nagy jutalmat kapsz. - csak döbbenten álltam ott és nem értettem hogy ez tényleg így van hogy az én anyám egy pokolbéli szépség..Várjunk csak akkor én is démon vagyok vagy mi a fasz? Eddig próbáltam nem mutatni hogy milyen ideges is vagyok vagy hogy nem kavar fel ez az egész de mégis...én...én ezt nem bírom vagyon nem jó. És ebben a pillanatban éles villanás és megjelent Onew. Na már csak ő hiányzott, védelmezően takart a szárnyaival. Úgy állt előttem mint aki ölni is képes.
-Hééé - kocogtattam meg a vállát- te mit is keresel itt?
Lassan hátrafordult. de amint meglátott keresztet vetett és vagy 3 lépést hátrált. Ezt a cselekedetét nem értettem. Végignéztem magamon és még mindig a fekete ruhában voltam igaz a szárnyaim elég feltűnőek, de hát ő már megszokhatta.
- Ezek szerint hiába siettem elkéstem. Azt hittem még lesz időm változtatni a döntéseden. És hogy eltudom neked mondani hogy szeretlek...
A szobában minden megfagyott semmi sem mozdult egyik felem azt súgta vesd a karjaiba magad a másik viszont emlékeztetett hogy elárult. Csak álltam és meredten néztem és ez volt a baj Nephthys ezt a pillanatot választotta a támadásra. Valahogy mögém lopódzott és egyenesen a hátamba állította a tört.  Az első pillanatban nem tudtam hogy mi is történt de amint az eszem felfogta hogy úgy néz ki itt a vég a szívem két felé húzott de egyik fiút sem érhettem el. Mind a ketten  Nephthyst támadták.Anyám sietett hozzám majd egy számomra ismerős mégis idegen nyelven beszélni kezdett. Éreztem ahogy lassan elszáll belőlem az élet. Nem tudott megmenteni. Pedig akart Éreztem tudtam. Látókörömbe került Yoseob és Onew is arcukon aggodalom és fájdalom. felemeltem mind két karom és mind a kettőjük arcát megsímitottam (Hallgasd)  Soha akkora fájdalmat nem éreztem mit akkor
-Szeretlek titeket-suttogtam alig hallhatóan. a két erő mely bennem szunnyadt nem lehet tudni hogy mi lett hiszen én meghaltam vagyis egrekedtem a két világ között. egy szellem lettem aki sehová sem való.egy olyan szellem akit még az angyalok és démonok sem látnak de én láttam mindent.Láttam amit Onew hófehér szárnyai feketék lettek Yoseob arcáról egy könnycsepp hullott élettelen arcomra és láttam ahogy alig fél órája megismert édesanyám csak zokog a testem felett. 

(Onew azért lett bukott angyal mert meghasadt a szíve meg megölt valakit ezért kegyvesztett lett és száműzték a menyországból)

UI.: Myunghee ezekután mindig Yosobék mellett volt, hiszen a legjobb barátok lettek mégha az elején 2-szer is megölték egymást.( de mivel halhatatlank mindig újjá éledtek )

Sjnálom hogy ennyit kellett várni rá ezért nincs bocsánat. Sajnálom :( Minyoung

The struggle for power (Yoseob, Onew +18) Chapter 2

Rohantam kifelé Onewtől. Nem gondoltam volna,hogy ez ennyire fog fájni. Pedig eddig nem is ismertem azt sem tudtam hogy léteznek egyáltalán angyalok. Huhh még magam  is meglepem hogy ilyen jól fogadom. de nem hagy nyugton az amit mondott,hogy bennem van az az erő amivel a démonokat lehet elpusztítani. Na ja akkor démonok is vannak mi?  Hirtelen egy férfiba ütköztem, és az aszfalton végeztem. Először fel sem fogtam mi az mit látok. A srác akinek neki mentem észveszejtően jól nézett ki ajkai résnyire nyitva haja fekete és kissé kócosabb hajával egyszínű bőr ruha volt rajta bakanccsal. És a szeme az a gyönyörű fekete szemek.Még szerencse,hogy ültem mert a lábaim felmondták volna a szolgálatot.
- Héé mi van veled kislány?! Most használt ki egy ANGYAL és te máris egy sötét alakkal szimpatizálsz? Le a kalappal előtted.-ez a belső monológ némileg észhez térített és feltápászkodtam a földről.Vagyis nem egyedül mert a srác is észbe kapott és kezemet megfogva felhúzott.
-Ne haragudj  MyungHee!- mondta bájos hangon hogy majd összeestem. kb.2 perc mulva leesett hogy a nevemen szólított.
-Héé várjunk csak szépfiú honnan tudod te a nevemet?
-Hát én vagyok az Yoseob az ördög-mondta nevetve -Az angyalod nem mondta el? akkor felvilágosítalak édesem.Mint gondolom hogy tudod az isteni erő benned szunnyad de azon is mélyebben van benned a démoni erő ami azoknak az idiótáknak kell odafönt. Véletlen került beléd mind a kettő.De jobb is ez így .Legalább így mind a kettő a mi birtokunkban lesz ha csak nem akarod te irányítani őket. Huhh így is dögös vagy de ha megkapod az erőket azt mondom hog y akkor úgy fogsz kinézni mint egy kibaszot alvilági istennő.
-Ennyi? Befejezted végre? Na most figyelj apafej,egy: én soha nem akartam ezt az egészet. Utálom hogy most kell megtudnom azért nem jöttem ki soha a nevelőanyámmal mert az a faszfej -mutattam Onew lakása felé-"megátkozott" születésemkor. kettő: hogy jössz te ahhoz hogy így letámadj. azt sem tudom hol áll a fejem egy angyal akinek védelmeznie kéne elvette a szüzességem és átváltozott angyallá.Elegem van ebből a kurva életből .Utálom magamat hogy most is rád nézek és elönt a vágy utálom hogy ez a két erő  most szét akar feszíteni és hogy ezek után is vonzódom hozzád pedig tudom hogy te is kihasználnál. Tudom.Bassza meg.Bassza meg az egész világ .Bazd meg te is .-mondtam majd kikerültem...volna ha nem áll elém és nem csókol meg. Volt valami a csókjában amitől teljesen kirázott a hideg. Olyan gyengéd de mégis erőteljes, olyan amiért a csillagokat is lehoznám neki az égről. Csókunknak a levegőhiány vetett végett. csak álltunk ott és néztük egymást bambán majd lassan közelebb hajolt a fülemhez.
-Csukd be a szemed és ne ijedj meg hazaviszlek és ott fojtatjuk.-bólintottam és a földet néztem mielőtt még becsuktam volna a szemem megláttam meredező férfiasságát. a lélegzetem is elakadt elvörösödtem majd becsuktam a szemem. Éreztem hogy a légnyomás megváltozik köröttünk eltűnt a szilárd talaj a lábam alól és meleg lett nagyon meleg. Majd hirtelen minden ugyanolyan lett mint azelőtt. Lassan kinyitottam a szememet, és tényleg otthon voltam. inkább nem kérdeztem,hogy csinálta de az igazat megvallva nem is tudtam volna hiszen rögtön az ajkaimra tapadt.Csókja még forróbb volt mint az előbb a levegő. A pólóját fogtam és egy egyszerű mozdulattal lerántottam róla.Arcán egy szívdöglesztő mosoly terült el de nem sokáig élvezhettem mert egyből leszagatta azt a ruhát ami  rajtam volt. Szó szerint. amint az utolsó ruhadarabot is lerángatta ajkai a mellemre tapadtak.. Nagyon jó érzés volt. keze levándorolt a lábam közé ahol a csiklómat kezdte el maszirozni .Ajkaimat halk nyögések hagyták el. hírtelen ötlettől vezérelve kezemet ráfontam férfiasságára majd morgás hagyta el az ajkait. élveztem az előjátékot mégsem volt hozzá türelmem.
-Kérlekh hatolj belémh ésh tegyél a magadéváhh.-nyögtem neki.Mivel férfi így nem kellett neki kétszer mondanom. Férfiasságát egy határozott mozdulattal lökte belém.Nagyon jó érzés volt , lassan elkezdett mozogni hogy megszokja hogy szűk vagyok. Majd gyorsabb tempóra kapcsolt . Na ez nekem is bejött a hátába kapaszkodtam és karmolásztam a nyögéseim közepedte.Soha nem éreztem ilyen jól magam. Soha nem reztem ilyen intenzitással azt hogy el fogok élvezni. hangos nyögéssemmel keveredett az ő mély morgása .Egyszerre jutottunk el a pokol csábító kapujához. Nem gondoltam hogy egyszer tényleg idejutok de most hogy itt vagyok már nem fordulok vissza.Hogy miért választom a sötétséget a fény helyett? Csak azért mert bár a fény a jó és a tiszta jövő a sötétség viszont a gonoszság de Onew titkolta előlem a kilétét Itt van viszont Yoseob aki rögtön elmondta hogy ki is ő valójában és hogy mik a lehetőségeim. Éreztem hogy a teste elernyed mellettem és halk szuszgást.Elaludt azt hiszem én is ezt teszem.
- Jóét kis ördögöm Szép álmokat-suttogtam a fülébe.

A következő részben

Onew és Yoseob rájönnek hogy MyungHee életveszélyben van Valamelyiküknek sokkal többet jelent a lány mint az sejtetni engedi .Ki lehet az a személy aki kedves hősünk életére tör? és vajin túl éli el MyungHee ezt az egészet a következő részből kiderűl

                                                            Minyoung

The Eye is the Mirror ofthe Soul ( Taeyang +18)

Második japán koncertünkön voltunk túl a srácokkal . Már az asztalnál ültünk és dedikáltunk, mikor megpillantottam. Nem volt egy szépségkirálynő, de átlagos sem. Alacsony, hátközépig érő fekete haja volt. Picit molettebb, de volt valami a szemében, valami ami még gyönyörűbbé tette őt és mikor megszólalt mintha ezer csengettyű játszotta volna ugyanazt a dallamot.

-Szia Taeyang , kaphatnék egy aláírást - kérdezte csillogó szemekkel

-Persze – mosolyogtam,de mindvégig a szemébe néztem. Olyan volt mintha egy másik ember nézne rám. Mintha belül teljesen más lenne - hogy hívnak?

-Miyuki - mondta halkan majd felnézett és kérdésre nyitotta száját - kaphatnék egy ölelést is?

Gyengéden átkaroltam, akár egy törékeny porcelán babát, mikor elengedtem egy puszit kaptam az arcomra. A srácok csodálkozva nézték hogy vörös fejjel megyek vissza a helyemre.

Ezeke után semmi érdemleges nem történt. Csak az a lány járt a fejemben. Hajnali 2 re értünk vissza a  szállodához, hullafáradtan estem be az ágyra mikor Daesung  hangja törte meg a csendet.

-Hééé. Tae, alszol már?

-Nem. Még nem...

-Ki volt az a csaj akit megöleltél? Nem volt egy szépségkirálynő. És puszi után miért volt vörös a fejed? – halmozott el rögtön kérdéseivel.

-Szerintem meg igen is gyönyörű volt - csattantam fel - tudod én nem csak a külsőt nézem. Annak a csajnak van neve jobb ha tőlem tudod, és először nézz bele a szemeibe utána mondj ilyeneket -  fogtam magam és inkább átmentem Tabihoz.

-Hé hyung aludhatok itt ma?

-Csak nem összekaptatok Dae-vel? - kérdezte - Csak mert idáig el lehetett hallani.

- Sajnálom. Csak rosszul érintett hogy Miyukiról nyaggatott - ahogy ránéztem Tabira láttam hogy nem érti miről is beszélek - Tudod az a lány aki megpuszilt – világosítottam fel.

-Értem. Figyelj, ne beszéljünk róla ha nem akarsz.

-Köszi hyung. Jó éjt.

-Neked is.

Másnap délben keltem, Tabi még javában aludt. Kilopóztam, visszamentem a szobámba ahol még Dae is húzta a lóbőrt. Elmentem gyorsan letusolni, felöltöztem és elmentem. Egy közeli gyorsétterembe vezetett az utam. Leültem egy szabad asztalhoz s már jött is a pincér - Jó napot uram mit hozhatok önnek?

-Egy tál kimchit kérnék és egy kis üveg ásványvizet.

-Rögtön hozom - mondta és elsietett.

Gondoltam hogy felismert hiszen 20 perc múlva kirúzsozva hozta nekem a vizet.

-A kimchire még várni kell de addig itt a vize - mondta egy csábos mosollyal.

-Köszönöm.

Körül tekintettem a helységben, elméláztam egy pillanatra azon a lányon megint. Mikor megakadt a szemem az előttem lévő asztalnál ülő személyen. Nem láttam az arcát teljesen, de olyan ismerősnek tűnt. Míg szememmel méregettem belekortyoltam a vizembe épp akkor pillantott fel. Ahogy megláttam hogy ki is ő, ami víz a számba volt kis híján kiköptem. Teljesen lesokkolt hogy ilyen rövid idő alatt megtaláltam. Ilyen is csak a mesékben van. A pincérnő épp letette elém az ételt mikor felpattantam és odamentem hozzá.

-Szia Miyuki. Hogy vagy? - kérdeztem halkan. A szívem a torkomban dobogott.

-Szia Tae.. - gyorsan befogtam a száját.

-Ne mond ki a nevem légyszíves, nem akarom hogy felismerjenek.

-Rendben, köszönöm, jól vagyok. De hogy-hogy felismertél? - kérdezte meglepetten.

-Nem tudlak kiverni a fejemből. Annyira ……. annyira különlegesnek látlak és tudom hogy nem ismerlek de szeretnélek megismerni.

Ő csak ült ott és nagy szemekkel nézett rám. Így megnézve gyönyörű zöldes barna szemei voltak. Imádtam.

- De te mész vissza Koreába. Hogy tudnánk egymást megismerni?

- Van még egy koncertünk úgyhogy még egy hétig itt leszünk.

-Rendben

-Megadod esetleg a számod? Felhívlak és megbeszélünk egy időpontot. Mit szólsz?

 Miután megadta a telefonszámát elment, kifizettem a számlám majd én is visszaindultam a szállodába. Daesung már fent volt, amikor beléptem az ajtón.

-Jó reggelt - köszöntem neki vidáman.

-Mi az hogy jó? Kb mint egy hulla úgy érzem magam. Te mióta vagy fent? – ásított egy hatalmasat, csoda hogy nem repedt szét a szája közben.

-Hmm… úgy 2 órája. Elmentem ebédelni hogy ne zavarjalak. Olyan édesen aludtál - mondtam neki és belecsíptem arcába.

Értetlenül pislákolt rám, én meg énekelve tovább mentem hogy üdvözöljem a csapattagokat. Ma mivel szabad napunk volt minden gondolkodás nélkül rögtön felhívtam Miyukit.

-Konichiwa arigaton. Miben segíthetek? – szólt bele egy csilingelő hang.

-Hello. Miyukit keresem, Youngbae vagyok.

-Ooohh, én lennék az – hallható volt a hangján hogy váratlanul érte hívásom.

-Ma este ráérsz?

-P-persze

-Akkor  8 órakor jó lenne neked? Az étteremben ahol összefutottunk?

-Jó, rendben. Akkor 8-kor ott leszek az étteremben– mondta izgatott hangon.

-Rendben, várlak majd. Szia

-Szia Yougbae.

Letettük a telefont és e beszélgetés után szinte repültem.

-Na mi az Youngbae? Mi a boldogságod okozója? Csak ne Miyuki? – faggatott ki Daesung.

-De - kiabáltam – Este találkozunk. Olyan boldog vagyok.

-Csak nem … Miyukiról van szó? - kapcsolódott be Jiyong is.

Dae csak mosolyogva bólogatott. 7 órakor elvonultam hogy elviselhető kinézetem legyen, majd 30 perc múlva taxiba ültem és elmentem az étteremhez.

Bementem majd a pincér egy kis adomány fejében adott egy remek asztalt. Épp leültem mikor belépett. Gyönyörű volt, egy térdig érő bővebb világoskék ruha volt rajta kis dekoltázzsal. Nagy vigyorral a fejemen integettem neki hogy észrevegyen.  Odaérve az asztalhoz illedelmesen kihúztam neki a széket majd én is helyet foglaltam és beszélgetni kezdtünk. Időközben meg jött a pincér és rendeltünk, evés közben is beszélgettünk, kezdtünk egyre jobban feloldódni. Viccelődtünk, nevetgéltünk… Megtudtam hogy egy ruházati szaküzletben dolgozik, ebből kifolyólag sokat szokott utazgatni. Szinte minden városban és országban van a cégüknek üzleteik. 11 körül már az éttermet elhagyva menni készülődtünk, de egyikőnk  sem akart haza meni, így még sétáltunk két háztömbnyit. Majd mikor nagyon hidegre fordult az idő. levettem kabátom és ráadtam hogy meg ne fázzon itt nekem. Még beszélgettünk egy órácskát majd a egy VIP jeggyel megajándékozva elbúcsúztunk. A szálloda liftjében vettem észleltem hogy hiányérzetem van, majd mély töprengés után rájöttem hogy a kabátom nála maradt. Sebaj, legalább van egy maradandó emléke a mai napról.

A Daesunggal közös szobánkba érve egyből a 4 fiúval találtam magam szembe.

-Na mi ez a csoportosulás? - kérdeztem nevetve.

-Téged vártunk drágám – közeledett felém Dae majd arcon csókolt.

-Hééé csak arcra puszit kapok életem? -  fordultam felé csücsörítve, de elszaladt előlem,mire kergetni kezdtem körbe-körbe a szobában.  A többiek már a hasukat fogták a nevetéstől, gondolom elég röhejes lehetett ez az egész jelenet. 10 perc múlva már Miyukiról beszélgettünk, szinte elkerülhetetlen témának éreztem. Végre eljött a koncert napja, amit már izgatottan vártam, egy részt az miatt is hogy újra láthatom másrészt pedig hogy a fiúk milyen véleménnyel lesznek róla. Egy órás előadás után lihegve mentünk be az öltözőbe, majd pár perc elteltével az őröket értesítettem hogy engedjék be őt hozzám.

-Fiúk ő itt Miyuki – mutattam be a srácoknak nagy lelkesedéssel.

-Örülök hogy megismerhetlek titeket – fogott kezet mindenkivel édes mosolyával, majd utána rögtön visszalépve mellém félénken hozzám bújt. Meglátva ezt a srácok elmosolyodtak. Ez a lány… olyan mint egy angyal. Amíg átöltöztünk Miyuki kint várt rám, nem engedtem haza, az utolsó estémet itt Japánban vele szeretném tölteni. Igaz lefárasztott a koncert, de ha róla van szó, a fáradtságom elillan.

Elmentünk egy eldugott kis vendéglőbe vacsorázni. Nem szerettem volna hogy véget érjen ez a nap, de sajnos az időnek nem parancsolhatok. Így hát a vacsora után egy fájdalmas búcsúzkodás közepette elcsattant az első csók. Olyan volt mint a drog. Felpörgetett és nem tudtam magamról. Édes ajkait megérezve csak még jobban sajgott a szívem hogy 2 nap múlva itt kell hagyjam. Két nap, az az 48 óra, amit szabadnapnak kaptunk meg. Ez idő alatt próbáltam a legtöbb időmet Miyukival tölteni, de mint mindennek, ennek a két napnak is eljött a vége. Megfogadtuk hogy tartsuk egymással a kapcsolatot telefonon és amint engedi időm találkozunk.

~ 2 év múlva ~

Már vagy két éve azóta hogy utoljára láttam Miyukit. Azóta minden nőnek a szemeit nézem meg először. Az első hónapok még láthatóan vígan teltek, szinte minden másnap beszéltünk. De a  telefonhívások kezdtek egyre többször elmaradni. Majd eljutottunk egy olyan szintre hogy már később ki sem csengett.

Tudom hogy annyi idő alatt amennyit együtt töltöttünk senki sem eshet szerelembe, de én éreztem hogy még az isten is azt akarta hogy mi ketten találkozzunk. És erre a köztönk lévő kommunikáció teljesen megszakadt. Magam alatt voltam eleinte nem tagadom, a srácok is próbáltak felvidítani, hoztak lányokat is, de nem kellett egyik sem, mindben Miyukit kerestem. Nem tudtam elfelejteni hiába próbáltam, mikor elaludtam az ő arcát láttam, azt az angyali mosolyát.

Feladtam minden reményem, két hónapja már egyáltalán még csak keresni sem próbáltam, ha eddig nem ment akkor nem is fog. Ez van, bele kell törődnöm.

Egy újabb turnéhoz készülődtünk, stylistunkkal karöltve egy népszerű divatcéghez mentünk ruha ügyben.

-Az effajta nadrágot több éle anyagból is eltudjuk készíteni ha igénylik – ajánlotta fel a cégvezető.

-Az nagyon jó lenne. Valami könnyedebb anyag volna a legmegfelelőbb – felelte a stylist noona.

-Rendben, egy pillanat – kért elnézést - Miyuki kihoznád az irodámból az anyagmintákat? – szólt hátra az irodája felé.

Mikor meghallottam ezt a nevet valami furcsa érzés járta át a testem. Csak nem olyan ritka név a Miyuki, így nem is gazán foglalkoztam vele ezért fel sem néztem mikor az orrunk alá dugta a mintákat. Viszont  amikor a főnökével szóba elegyedett még a vér is megfagyott bennem. Fejemet felkaptam és tekintetem egyből rászegeztem, s nem akartam hinni szememnek. Az a lány volt az, akit pár éve megismertem, az akinek már az első találkozásnál rögtön elvesztem szemeiben. Feltűnően megváltozott, lefogyott, haját levágatta, a bájos lányból egy érett szemet kápráztató nővé vált. Meg szólalni sem bírtam, a srácok csodálkozva nézték ahogy elképedek és szinte a földre rogyok.

-Mi-miyuki? T-tényleg te vagy az? - dadogtam míg a szívem a torkomban dobogott. Felemelte fejét és amint meglátott ő is kis híján sokkot kapott. Otthagyva mindent és mindenkit felé vettem az irányt és pár centire előtte megálltam, nem csináltam semmit, csak álltam és őt néztem.  

-Youngbae? – tekintetünk szorosan összekapcsolódott – Jézusom! Fel sem ismertelek – mosolygott rám örömtelien, amitől még a szívem is majd kiugrott a helyéről.

-Szabad? - kérdeztem majd ölelésre tártam karjaim, mire mosolyogva bólintott és felém közeledett, mikor karjaimba zártam megint úgy éreztem teljes vagyok. A régi vonzalom újra feltámadt bennem. Az agyam leállt és a szívem kezdett el vezérelni, pár percnyi beszélgetés után egy randira hívtam, ismét.  

Gyorsan végeztünk a fellépő ruha kiválasztásával majd még visszamentünk a YG-be próbálni.

Este már a megbeszélt időpontban vártam őt a megbeszélt helyen, idegesen toporogtam össze-vissza. Ugyanis már vagy fél órája jönnie kellett volna, de még mindig nem volt sehol.

Már épp készültem hazamenni azzal a tudattal hogy felültetett, mikor meghallottam hogy valaki a nevemet kiabálja. Futva sietett felém majd a karjaimba borult.

-Neh- ne haragudj – zihálta levegőért kapkodva – tovább tartott a munka és dugóba is keveredtem.

-Semmi gond. Nyugi, a lényeg hogy itt vagy – simítottam végig hátán. Elmentünk a legközelebbi parkba hogy leülhessünk és megpihenjen. Apró kezét az enyémbe temetve ültünk egymás mellett és némán figyeltük egymást.

-Sajnálom – szólalt meg hirtelen a nagy csönd közepette – Tényleg sajnálom. Nem igazán voltam benne biztos hogy mi találkozni fogunk még valaha, reménykedtem, de nem mertem benne bízni. Így ezt az utat találtam helyesnek – ismerte be fejét lehajtva.

-Nincs mit sajnálnod, teljesen megértelek. De látod? A sors mégis úgy alakította hogy újra találkozzunk. -Beszélgetésünket a telefonja csörgése zavarta meg. Daesung hívott

-Annyeong, most a stúdióba? tudod Miyukival vagyok és nem akarom elvinni mert idefele is majdnem eltévedt eltévedt.

-Jólvan igazából nem is olyan fontos.-mondta Dae.- De ugye van nálad óvszer drágám? 

-E...ezért meghalsz.-jelentettem ki gyorsan full vörös fejjel majd lecsaptam a telefont ami rögtön csörögni kezdett jelezve hogy sms jött

"ne haragudj csak vicceltem. te vagy a csapat kis szüze. maradj is az :D"

-Miyuki van számodra egy versem remélem tetszeni fog. elővettem és felolvastam neki.

 Forró a nappal, de az éjszaka jéghideg,
Hogy itt legyél velem,neked nem éri meg,
Pedig én is vágynék,akarom,kérlelem,
Ha kibírsz még engem,kérlek légy velem

Mikor befejeztem ránéztem. A szeme csillogott.

-Ez nagyon szép volt. Mikor írtad?

 - Két hónappal azután hogy már nem bírtalak elérni- lehajtotta a fejét és a padlót bámulta.

-Sajnálom nem tudtam hogy találkozunk-e még ezért így gondoltam helyesnek. Sosem gondoltam volna hogy két év után most Koreában találkozunk újra. Tényleg sajnálom - mondta és rám nézett. szemeiből legördült egy könnycsepp. Odamentem hozzá és megöleltem .

-Ne sírj pabo. Én nem tudom miért de é...én szeretlek. - tudtam hogy koreai még ilyet mondanom de ez a vonzódás kezdett átalakulni szerelemmé. Megölelt és megcsókolt.

-Én is szeretlek már a legelejétől kezdve.

-Menjünk sétálni vagy haza szeretnél menni?

-Sétáljunk, már jól vagyok.

 ~5 év múlva~

-Akkor ma kéred meg a kezét? - kérdezte a YG

-Igen és szeretném hivatalossá tenni h mindenki tudja.

-Mióta vagytok együtt?

-7 éve ismerem és 5 éve vagyunk együtt.

-Akkor áldásom rátok.

-Köszönöm főnök.

Ezek után hazamentem. Miyuki már otthon volt.

-Szia drágám, megjöttem - nyomtam egy apró csókot a szájára - beszélnünk kell gyere üljünk le - odavittem  a kanapéhoz és leültettem.

-5éve vagyunk együtt. 2 éve élünk egy házban szeretném ha most már nem Miyuki Akiyama lennél hanem az én nevemet viselnéd - meglepődve nézett rám, letérdeletem elé és folytattam - Nagyon nagyon szeretném ha életem hátralevő részét veled élhetném le. Szeretlek.

-Igen Dong Youngbae hozzád megyek feleségül. - forró szenvedélyes csókot váltottunk majd az ágyban kötöttünk ki. Ruháinkat még a konyhában szétdobáltuk. Lefektettem az ágyra és elkezdtem csókolgatni a melleit. Majd lassan haladtam le a hasán egészen a nőiességéig onnan, meg felfelé. a kezeimmel benyúltam lábai közé az érzékeny pontját izgatva. Egyre nedvesebb lett, az én férfiasságomnak sem kellett kétszer mondanom hogy álljon készen.Ott nyögdécselt alattam olyan jó volt hallgatni. Abbahagytam mindenfajta kényeztetést és elhelyezkedtem a lábai között, majd egy erős mozdulattal bírtokba vettem a testét. Közepes tempót kezdtem el diktálni erősebb lökésekkel. Tudtam, hogy mikor értem el a g-pontját mert akkora háta felemelkedett az ágyról. Egy idő után helyet cseréltünk ő került felülre. Lassan ereszkedett rám. Minden egyes lökéssel elértem azt a pontját így hamar elérte a csúcsot. Nekem sem kellett már sok a beteljesüléshez. Ezért megfogta és átfordítottam, őrült tempót kezdetem el diktálni így hamar elmentem. Zzek után fáradtan feküdtem mellette.

-Szeretlek drágám.

-Én is téged - mondta majd mély álomba merültünk.

 ~MinYoung